“A Szovjetunió az 1991-ben történt összeomlása előtt a káosz állapotában volt, vad korrupciótól a csökkenő életszínvonalig, az égbeszökő finanszírozástól a „stabilitás fenntartásáért” az ökológiai katasztrófákig, amiket széles körben okozott a vízvédelmi projektjeiben.
Sok ember, beleértve azokat, akik a kiváltságos osztályba tartoztak, elvesztették a bizalmukat a kommunista pártban.
Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió kommunista pártjának (SZKP) Központi Bizottságának főtitkára, ezt mondta a testvérének: „Milyen kommunizmus? Minden üres beszéd az emberek megrontásáért.”
Mihail Gorbacsov 1985-ben hivatalba lépése után jelentős reformokat kezdeményezett, hogy megőrizze a szovjet államot és a szocialista eszméket.
A könyveket, amelyeket előzőleg betiltottak, újra kiadták. A „Repetance” (Bűnbánat) című film, amelyről általában úgy gondolták, hogy Sztálinra céloz, országszerte levetítették. A tényeket a polgárháború történetéről, az „új gazdaságpolitikáról”, a „nagy tisztításról”, a „szovjet éhínségről” és a II. világháborúról felfedték, és mindenki számára elérhetővé tették.
Az igazság sok embert megrázott. Most jöttek rá, hogy oly sok dologról hazudtak nekik.
A szovjetek elkezdtek azon gondolkodni, amit megértettek a kommunista párt történeleméből. A tizenkilencmilliós pártlétszámból ötmillió ember nyilvánosan kilépett az SZKP összeomlása előtt.
A katonai puccs, amely az Szovjetunió Kommunista Párt szétesését eredményezte
Habár Gorbacsov elismerte és megtestesítette Hruscsov véleményét a desztalinizációról (Sztálin halála után a kommunista rendszer törvénytelenségeit megszüntető folyamat, szerk.), nem volt szándékában feloszlatni a Szovjetuniót és keményen próbált fenntartani egy központosítás nélküli, teljes állami struktúrát.
Azonban a KGB (az orosz állambiztonsági bizottság) lehallgatta a titkos megbeszélését Jelcinnel. Aggódott a pozíciójuk miatt a megújított Szovjetunióban. Néhány kemény radikális és KGB tiszt egy katonai puccsot tervezett, hogy kiszorítsák Gorbacsovot a hivatalából.
1991. augusztus 19-én több száz tank gurult Moszkvába, és körülvették a „Fehér házat”, az orosz parlament épületét. felállították a „vészhelyzeti állami bizottságot” nyolc magas rangú kormányzati vezetővel, akik később úgy váltak ismertté, mint a „nyolcak bandája”. Kijelentették, hogy az egész állam az irányításuk alatt van, és leállították a médiát.
Jelcinnek sikerült gyorsan összegyűjtenie több tízezer támogatóját, hogy összeállítsa a „Fehér házat”. Körbevették tankokkal és páncélozott járművekkel, és a fiatalemberek szembe szálltak a katonákkal.
Jelcin támogatásáért mozgósították az országot, a légierő és a haditengerészet parancsnokai bejelentették, hogy „nem fognak erőszakot használni a nép ellen”, és nem fogják támogatni „vészhelyzeti állambizottságot”.
A KGB által ellenőrzött erők még mindig támadni akarták a „Fehér házat”, de több tábornok hezitált, tudva, hogy ez vérontáshoz és halálhoz vezetne. Végül eldöntötték, hogy nem követik a parancsokat, mert nem akartak felelősséget vállalni az SZKP bűntetteiért. A puccs kudarcot vallott, Gorbacsovot szabadon engedték a házi őrizetből, és az SZKP nem sokkal később szétesett.
Sok párttag nyíltan szakított a kommunista párttal, és elégették a párttagsági igazolványukat az utcákon. Sokan felszólaltak, hogy állítsák bíróság elő a kommunista pártot, a nürnbergi perhez hasonlóan.
A kínai emberek ébredeznek
Ahogy az SZKP, a Kínai Kommunista Párt (KKP) is hazugságokkal és erőszakkal uralkodik az országon. A KKP takargatta a Vuhan-koronavírus járványt, amely félelmetes visszhangja a 34 évvel ezelőtti csernobili katasztrófának.
Ha a fertőzéses eseteket már 2019. december elején jelentették volna…De a KKP nem tette közzé őket – és megbüntette azokat, akik ezt megtették.
Miután a vírus világszerte elterjedt, és világjárvánnyá vált, a KKP áttolta a felelősséget a nyugati országokra, és most kijelenti, hogy hajlandó „megerősíteni az együttműködést más országokkal” és „együtt építeni a közösséget egy felosztott jövővel az emberiségért”.
De miután meglátta a valódi történetet, sok újságíró Kínában hallatta a hangját. A KKP propaganda elbeszélés ismétlése helyett felfedték a kormány takargatását és a bizonytalan lábakon álló egészségügyi rendszert. Felszólaltak a sajtószabadságért is, hogy az emberek tényszerű információkhoz juthassanak.
Az „Amint Kína megállítja a koronavírusról szóló beszámolókat, az újságírók támadnak” című, 2020. március 13-én, a New York Times-ban megjelent cikk Jacob Wangot idézi, egy újságírót egy kínai állami újságtól. A múlt hónapban, a közösségi médiában közzétett cikkben Wang rámutatott, hogy a betegek Vuhanban még mindig az orvosi ellátásért küzdenek a bürokratikus kudarc közepette. Még ha a hatóságok állítják, hogy a járvány lassult Vuhanban.
„Az embereket hagyják meghalni, és nagyon dühös vagyok ezért. Újságíró vagyok, de érző ember is” – mondta Wang.
„Az országban mindenki úgy érzi, feltartóztatják és hibásnak állítják be. A szabad véleménynyilvánítás módja az, ha küzdünk” – mondta Tenney Huang, az állami sajtó egy másik újságírója.
Huang úr Vuhanban volt több hétig, és elmondta, hogy a cenzúra szigorodott, a média képviselői átváltottak arra, hogy történeteket osztanak meg a közösségi médiaplatformokon és más módon teszik őket közzé.
„A tények olyanok, mint az tűzifa” – mondta. „Minél többet halmozol fel, annál nagyobb a láng, mikor végül felgyullad a szikra.”
Mióta magához ragadta a hatalmat, a KKP bevezette „a hamisságot, a gonoszt és a harcot” az emberek elméjébe, és mindig dicsőítette magát, mint „nagyszerű, dicsőséges és helyes”. Az országot hazugságokkal és erőszakkal irányította, amely rendőrállammá tette Kínát, ahol a közvéleményt elnyomják. Sosem aggódtak a nép jólétéért és mégis azt mondják az embereknek, hogy hálásnak kellene lenniük.
A mai napig több mint 350 millió kínai választotta a KKP-ből és a hozzá kapcsolódó szervezetekből való kilépést. Mikor az emberek megismerik az igazságot, kilépnek a pártból, és távol maradnak tőle, végül a párt el fog sorvadni és porrá lesz.”
Forrás: Clearharmony.hu
Forrás: https://en.m.wikipedia.org/wiki/Sino-Soviet_relations
