A déli-északi dinasztia idejében létezett régebben a Tuguhun királyság, amelyet a Xianbei népcsoport hozott létre az északnyugati határvidéken. A királyság uralkodója pedig egy úgy nevezett Acai volt. Acainak húsz fia volt, közülük mind erős volt és jó harci képességekkel rendelkeztek. Amikor Acai egyszer nagyon megbetegedett mindegyik fiát magához hivatta és megkérte őket, hogy adjanak neki egy-egy nyilat. Ezt követően megkérte a fiatalabbik testvért, Mu Liyan-t a következőre: “Kérlek, vedd el az egyik nyilat és törd ketté.” Mu Liyan könnyedén eleget tett a kérésnek és széttörte a nyilat. Acai erre ezt mondta: “Kérlek, most vedd el mind a 19 nyilat és törd el őket egyszerre.” Mu Liyan pedig nem tudta eltörni…

(Clearwisdom.net) Guang Chengzi abban az időben élt, amikor a Sárga Császár uralkodott. Elvonultan élt egy kőbarlangban a Kongtong hegyen, Pingliang város közelségében, Gansu tartományban. Úgy mondják, hogy a Sárga Császár egy alkalommal személyesen felkereste Guangot, és megkérdezte, hogy mi a legmagasabb Taó (az Út, a megvilágosodáshoz vezető ösvény) esszenciája.

Ezer évvel ezelőtt a világ minden városa koromsötétbe borult éjszaka, kivéve Kínát, amely ragyogó és vidám fényekben pompázott. Esténként a legtöbb nagyváros békés és csendes volt, de Kínában sok város zsúfolásig telt az éneklésben és nevetésben elmerülő emberekkel. Az ősi kínai városok voltak a világ legnagyobb népességű városai. Kína volt akkoriban az egyetlen olyan ország, amelynek városai egymillió főnél nagyobb népességűek voltak. A 11. században Európa legnagyobb városai, mint London, Párizs és Velence, csak 10 000 fő körüli lakossággal rendelkeztek. Kína fővárosában azonban akkoriban mintegy 1,5 millió kínai élt. Ezen kívül az országban hat olyan város volt, amelynek lakossága meghaladta a 200 ezret, és 46 olyan város, amelynek lakossága meghaladta…

Wang Tianqing egy taoista mester volt Jianchangban (a mai Nancheng járásban), Jiangxi tartományban. Tanítványa Zheng, akit az emberek Taoista Zhengként emlegettek, éveken keresztül követte Wang Tianqinget, és megtanulta tőle a módját, hogy hogyan kell Mennydörgés Istenséget megidézni, hogy az esőt fakasszon, vagy elűzze a démonokat. Mennydörgés Istenség minden alkalommal eleget tett ennek a kérésnek.

A Sárga Daru Torony egyike a négy nagy toronynak Kínában. A Jangce folyó partján áll, és a Hubei tartományi Wuhan városra nyílik kilátás róla. Sok költő – beleértve Cui Hao-t és Li Bai-t is – híres verseket írt a toronyról. Létezik egy legenda, mely szerint a tornyot egy halhatatlan taoista tiszteletére építették. Az ősi időkben volt egy Xin nevű ember, aki egy kis éttermet vezetett. Egyik nap egy férfi jött rongyos ruhában, és egy pohár bort kért. Xin nem nézte le az embert a kinézete miatt, és meghívta egy nagy pohár italra.

A hazafiság a régi Kínában egy mély erkölcsi másodlagos jelentést is közvetített. A császároktól a hétköznapi állampolgárokig az önművelést hangsúlyozták és hozzájárultak az emberek és az ország haladásához. Ez így együtt felvázolta a hazafiság kínai hagyományos hitének körvonalait.

Egy cikk a Yuanming.net oldalról: Az ősi Kínában a „Menny, föld és ember közötti harmónia” fenntartása nemcsak a császár, hanem a tisztviselők és a nép célja is volt. Mindenki ismerte e harmónia fontosságát, mivel ez boldogságot, áldást, biztonságot és jólétet hoz. Bárki zavarta meg ezt a harmóniát, nemcsak a saját egészségét, hanem a családja, vagy némely esetekben ráadásul az egész ország jólétét is veszélyeztette. Yao császár idejében, akiről a II. Részben írunk, elképzelhetetlen lett volna bármit is tenni, ami veszélyeztethette volna ezt a harmóniát. Még az öt császár után is számtalan bölcs, tudós, császár és orvos létezett, aki alapvetőnek tekintette a Menny, föld és ember közötti harmónia megőrzését. Tegyünk egy…

A történelem során voltak olyan kardok, amelyek legendás státuszt nyertek el. Kínában a Goujian (Koucsien) egy ilyen kard, amely ámulatba ejtette a tudósokat azóta, hogy 50 évvel ezelőtt felfedezték. A kard több mint 2000 éves.

A “力不從心” (lì bù cóng xīn) kínai szólás azt jelenti, hogy „nem teheti azt, amit szeretne” vagy valaki képessége nem egyenlő az ambíciójával. Ez a szólás egy Ban Chao-ról szóló történetből ered, amelyet a „Késői Han könyvé”-ben* jegyeztek le.

Yao császár uralkodása alatt, kb. 4 300 évvel ezelőtt, az egész világot nagy áradás sújtotta. Az északi féltekét a tengerszint felett 2 000 méter magasan elárasztotta a víz, az ősi nyugati civilizáció szinte teljesen megsemmisült.