A Tavaszi és Őszi időszak alatt (Kr. e. 771-476) a Liang államban volt egy bírósági hivatalnok, Song Jiu. Megyei elöljáróként dolgozott a Chu állammal határos területen. Mindkét állam felállított egy őrbódét a határ mentén, hogy védekezzen az ellenkező oldali inváziótól. A katonák mindkét oldalon görögdinnyét termesztettek.

Egyszer Konfuciusz a senki földjén rekedt Chen és Tsai államok között és semmi élelme sem volt. Hét napig semmit sem evett és kimerült volt. Yan Huinak azonban sikerült egy kevés rizst találnia, és nekifogott elkészíteni ezt a mesterének.

Yuanzhangnak a felesége Ma császárné (Kr. u. 1332-–382) volt. Miután Zhu csatlakozott a lázadókhoz, összeházasodtak és támogatták egymást a mongol Yuan-dinasztia elleni harcok alatt. Maradtak fent olyan történetek, amelyek arról számolnak be, hogy titokban megmentette a saját ételadagját, hogy a férjének adja, bár maga is éhezett a nehéz időkben. Azonnal császárné lett, miután Zhu a Ming-dinasztia császárává nyilvánította magát Dél-Kínában.

A déli-északi dinasztia idejében létezett régebben a Tuguhun királyság, amelyet a Xianbei népcsoport hozott létre az északnyugati határvidéken. A királyság uralkodója pedig egy úgy nevezett Acai volt. Acainak húsz fia volt, közülük mind erős volt és jó harci képességekkel rendelkeztek. Amikor Acai egyszer nagyon megbetegedett mindegyik fiát magához hivatta és megkérte őket, hogy adjanak neki egy-egy nyilat. Ezt követően megkérte a fiatalabbik testvért, Mu Liyan-t a következőre: „Kérlek, vedd el az egyik nyilat és törd ketté.” Mu Liyan könnyedén eleget tett a kérésnek és széttörte a nyilat. Acai erre ezt mondta: „Kérlek, most vedd el mind a 19 nyilat és törd el őket egyszerre.” Mu Liyan pedig nem tudta eltörni…

(Clearwisdom.net) Guang Chengzi abban az időben élt, amikor a Sárga Császár uralkodott. Elvonultan élt egy kőbarlangban a Kongtong hegyen, Pingliang város közelségében, Gansu tartományban. Úgy mondják, hogy a Sárga Császár egy alkalommal személyesen felkereste Guangot, és megkérdezte, hogy mi a legmagasabb Taó (az Út, a megvilágosodáshoz vezető ösvény) esszenciája.

Ezer évvel ezelőtt a világ minden városa koromsötétbe borult éjszaka, kivéve Kínát, amely ragyogó és vidám fényekben pompázott. Esténként a legtöbb nagyváros békés és csendes volt, de Kínában sok város zsúfolásig telt az éneklésben és nevetésben elmerülő emberekkel. Az ősi kínai városok voltak a világ legnagyobb népességű városai. Kína volt akkoriban az egyetlen olyan ország, amelynek városai egymillió főnél nagyobb népességűek voltak. A 11. században Európa legnagyobb városai, mint London, Párizs és Velence, csak 10 000 fő körüli lakossággal rendelkeztek. Kína fővárosában azonban akkoriban mintegy 1,5 millió kínai élt. Ezen kívül az országban hat olyan város volt, amelynek lakossága meghaladta a 200 ezret, és 46 olyan város, amelynek lakossága meghaladta…

Wang Tianqing egy taoista mester volt Jianchangban (a mai Nancheng járásban), Jiangxi tartományban. Tanítványa Zheng, akit az emberek Taoista Zhengként emlegettek, éveken keresztül követte Wang Tianqinget, és megtanulta tőle a módját, hogy hogyan kell Mennydörgés Istenséget megidézni, hogy az esőt fakasszon, vagy elűzze a démonokat. Mennydörgés Istenség minden alkalommal eleget tett ennek a kérésnek.

A Sárga Daru Torony egyike a négy nagy toronynak Kínában. A Jangce folyó partján áll, és a Hubei tartományi Wuhan városra nyílik kilátás róla. Sok költő – beleértve Cui Hao-t és Li Bai-t is – híres verseket írt a toronyról. Létezik egy legenda, mely szerint a tornyot egy halhatatlan taoista tiszteletére építették. Az ősi időkben volt egy Xin nevű ember, aki egy kis éttermet vezetett. Egyik nap egy férfi jött rongyos ruhában, és egy pohár bort kért. Xin nem nézte le az embert a kinézete miatt, és meghívta egy nagy pohár italra.

A hazafiság a régi Kínában egy mély erkölcsi másodlagos jelentést is közvetített. A császároktól a hétköznapi állampolgárokig az önművelést hangsúlyozták és hozzájárultak az emberek és az ország haladásához. Ez így együtt felvázolta a hazafiság kínai hagyományos hitének körvonalait.