A kommunista rezsimek összeomlása a Szovjetunióban és Kelet-Európában egy fél évszázados hidegháború végét jelentette a keleti és a nyugati kapitalista és kommunista táborok között. Sokan ezért optimisták voltak, abban a hitben, hogy a kommunizmus a múlt relikviája lett.
A szomorú valóság azonban az, hogy helyette egy átváltoztatott kommunista ideológia maradt fenn, és ágyazta be magát az egész világon. Vannak nyílt kommunista rendszerek, mint Kína, Észak-Korea, Kuba és Vietnam; ott vannak a volt Szovjetunió és a kelet-európai blokk országai, ahol a kommunista ideológiák és szokások még mindig jelentős befolyással bírnak; vannak olyan afrikai és dél-amerikai országok, amelyek a demokrácia és a köztársaság zászlaja alatt kísérlik meg a szocializmust megvalósítani – és azután ott vannak azok az európai és észak-amerikai nemzetek, akiknek törzspolitikájában kommunista hatások jelennek meg anélkül, hogy az emberek ezt egyáltalán felismernék.
A kommunizmus háborút, éhínséget, mészárlást és zsarnokságot terjeszt. Ezek önmagukban is elég rémisztőek, de a kommunizmus által okozott pusztítás messze meghaladja ezt. Egyre inkább nyilvánvalóvá vált sokak számára, hogy ami ellen a kommunizmus háborút indított az maga az emberiség – beleértve az emberi értékeket és az emberi méltóságot. Egy évszázad alatt a kommunizmus masszív diktatúrákat hozott létre a Szovjetunióban és Kínában; több mint 100 millió természetellenes halált okozott; milliárdokat taszított rabszolgasorsba; és a világot a nukleáris háború és ezzel a pusztulás szélére sodorta. Még ennél is fontosabb a család elleni szándékos és széles körű pusztítás, a társadalmi zűrzavar keltése, és az erkölcs elleni támadás, amelyek mindegyike romboló hatással bír a civilizáció alapjaira.
Milyen tehát a kommunizmus természete? Mi a célja? Miért tekinti az emberiséget az ellenségének? Hogyan menekülhetünk meg tőle?
1. A kommunizmus egy ördög, mely az emberiség elpusztítására tör
„A Kommunista Kiáltvány” így kezdődik: „Kísértet járja be Európát – a kommunizmus kísértete.” A „kísértet” kifejezés használata nem Karl Marx szeszélye volt. Ennek a könyvnek az előszava szerint a kommunizmust nem úgy kellene felfogni, mint egy ideológiai mozgalmat, politikai doktrínát vagy egy sikertelen, új kísérletet az emberiség ügyeinek rendezésére. Ehelyett egy fajta ördögként kellene megérteni – egy gonosz kísértetként, amelyet a gyűlölet, a degeneráció és az univerzum más elemi erői kovácsolnak össze.
A hidegháború után a kommunizmus mérge nemcsak a volt kommunista országokban okozott kárt, hanem az egész világon elterjedt. A kommunista ideológiák beszivárgásának következtében a kísértet globális méretekben gyakorol hatást az emberi társadalomra, és sokan még azt is gondolják, hogy a kommunizmus sötét kívánságai a sajátjaik. Ezáltal az emberek elveszítik azt a képességet, hogy megkülönböztessék a helyeset a helytelentől, különbséget tegyenek a jó és a gonosz között. Ez az ördögi összeesküvés, amely már majdnem teljesen végre lett hajtva.
Tehát, miközben a kísértet gratulál magának és örül ennek a baljós győzelemnek, a legtöbb ember azt képzeli, hogy elpusztult. Nincs veszélyesebb, mint a pusztulás szélén álló emberiség, amely még mindig gyanútlanul ünnepli vélt győzelmét.
2. Az ördög módszerei és eszközei
Az embert Isten teremtette, és az istenségek kegyelme régóta védelmezi az emberiséget. Ezt tudva az ördög nekilátott, hogy megszakítsa ezt a kapcsolatot, és megrontsa az emberiséget, hogy az istenségek többé ne törődjenek velük. Az ördög megközelítése az volt, hogy felforgatja az istenségek által az emberiségnek adott kultúrát, hogy megrontja az emberi erkölcsöt, így degenerálja az embereket, és méltatlanná teszi őket az üdvösségre.
Mind a jó, mind a gonosz, az Isten és az ördög, minden ember szívében ott lakik; az élet elmerülhet az erkölcsi dekadenciában, vagy az erkölcsi művelés révén megemelkedhet. Azok, akik hisznek Istenben, tudják, hogy az erkölcsös viselkedésért és gondolatokért való küzdelem által a helyes gondolatok meg lesznek erősítve, és az istenek lehetővé teszik, hogy csodák történjenek. Az istenek segítenek az erkölcsi szint emelkedésében, egy még nemesebb emberré válni, és végül lehetővé teszik az embernek, hogy visszatérjen a Mennybe. Az alacsony erkölcsű ember azonban tele van önzéssel: vággyal, kapzsisággal, tudatlansággal, önteltséggel. Mivel az istenek soha nem ismerik el az ilyen gondolatokat és cselekedeteket, a gonosz fel fogja nagyítani ezeket, erősíteni fogja az önzőséget és a gonoszságot, és manipulálni fogja az embert, hogy rosszat tegyen, hogy ezzel karmát hozzon létre, további erkölcsi hanyatlást előidézve, míg végül csak a Pokol fog várni rá. Ha az egész emberi társadalom erkölcsi normái elkezdenek hanyatlani, a gonosz siettetni fogja ezeket a trendeket, azzal a céllal, hogy még több hibát, még több karmát okozzon és elérje az emberiség végső megsemmisítését.
A 18. század óta Európában tapasztalható zavargások és az ezzel együtt járó erkölcsi hanyatlás jó lehetőséget biztosított az ördög számára. A gonosz arra törekedett, hogy lépésről lépésre megsemmisítse a jó és a rossz megkülönböztetésének kritériumait, az ateizmust, a materializmust, a darwinizmust és a harc filozófiáját népszerűsítve, és Marxot választotta küldöttjének az emberek között. Marx 1848-as „Kommunista kiáltványa” a magánvállalkozások, a társadalmi osztályok, a nemzetek, a vallások és családok erőszakos megsemmisítését propagálta. 1871-ben a párizsi kommün volt az első kísérlet a hatalom átvételére.
Hívei úgy vélik, hogy a politikai hatalom a marxista politikatudomány központi kérdése; ez egyszerre igaz és valótlan. Ha tisztában vagyunk a kommunizmus céljaival, láthatjuk, hogy a politikai hatalom egyszerre fontos és jelentéktelen a kommunizmus számára. Fontos, amiatt, hogy a politikai hatalomhoz való hozzáférés lehetővé teszi az emberiség széles körű gyors korrupcióját. A hatalom kiszolgálóival a kommunisták erőszakkal támogathatják ideológiájukat, és mindössze néhány évtized vagy néhány év alatt felszámolhatják a hagyományos kultúrát. Másrészt a politikai hatalom nem fontos, mivel az ördögnek az állami apparátus nélkül is meg vannak a módszerei arra; hogy kihasználja az ember gyengeségeit és hiányosságait; hogy megtévessze, kihasználja, kényszerítse, és összezavarja őket; hogy felborítsa a hagyományos gondolkodást, aláássa a rendet, és felforgasson; hogy megosszon és uralkodjon, azzal a céllal, hogy megszerezze a globális irányítást.
3. A kommunizmus az Ördög ideológiája
Isten gazdag kultúrát teremtett az emberi társadalom számára, amely egyetemes értékeken alapszik, és előkészítette az utat az emberek számára a mennybe való visszatéréshez. Az ördög kommunizmusa és Isten hagyományos kultúrája összeegyeztethetetlen.
A gonosz kísértet magva az ateizmus és a materializmus: a német filozófia, a francia társadalmi forradalom és a brit politikai gazdaságtan elemeinek ötvözete, amely egy világi vallásként működik, és célja, hogy felváltsa az Isten és az ortodox hit által korábban elfoglalt helyet. A kommunizmus a saját templomává változtatja a világot, a társadalmi élet minden aspektusát a hatáskörébe vonva. A gonosz megszállja az emberek gondolatait, hogy azok lázadjanak az istenek ellen, és forduljanak el a tradícióktól. Így vezeti a gonosz az embert a saját pusztulásába.
Az ördög Marxot és a többieket választotta ügynökeként, hogy megtámadják és megsemmisítsék az Isten által az emberi társadalom számára lefektetett alapelveket. Támogatja az osztályharcot és a kialakult társadalmi struktúrák eltörlését. Keleten erőszakos forradalmat indított és egy totalitárius államot hozott létre, amely egyesíti a politikát és a világi vallást. Nyugaton progresszív, erőszakmentes kommunizmust vezetett be a magas adóztatás és a javak újraelosztása révén. Világszerte arra törekszik, hogy mindenütt kiterjessze a kommunista ideológiát a politikai rendszerekre, azzal a céllal, hogy aláássa a nemzetállamokat és egy globális uralkodó testületet hozzon létre. Ez a „földi paradicsom” a kommunizmus ígérete, egy feltételezett kollektív társadalom, amelynek nincs osztálya, nemzete vagy kormánya, mely a „mindenkitől a képességei szerint, és mindenkinek a szükségleteinek megfelelően” elveken alapszik.
A kommunizmus a földi paradicsom létrehozásának programját használja a „társadalmi fejődés” ateista koncepciójának előmozdítására; a materializmust használva aláássa az emberiség spirituális törekvéseit, beleértve az istenségekbe és a vallásokba vetett hitet, annak érdekében, hogy a kommunista ideológia minden szférára kiterjedjen, beleértve a politikát, a gazdaságot, az oktatást, a filozófiát, a történelmet, az irodalmat, a művészetet, a társadalomtudományt, a természettudományt és még a vallást is. A rákhoz hasonlóan áttéteket létrehozva a kommunizmus elpusztítja a többi hitet, beleértve az isteni világba vetett hitet is. Ezzel megsemmisíti a nemzeti szuverenitást és identitást, valamint az emberiség erkölcsi és kulturális hagyományait, ezáltal pusztulásba vezeti az embert.
Marx a „Kommunista Kiáltványban” a következőket hirdeti, „A kommunista forradalom a legradikálisabb szakítás a hagyományos tulajdonviszonyokkal; nem csoda, hogy fejlődése a legradikálisabb szakítást jelenti a hagyományos eszmékkel.” Így Marx maga foglalta össze pontosan a kommunizmus gyakorlatát az elmúlt csaknem két évszázadban.
Az isteni világ a morális rend forrása, és az isteni világ erkölcse örökkévaló és változatlan. Az erkölcsi normákat soha nem szabad az ember által meghatározni, és az ember hatalma által sem változtatható meg. A kommunizmus halálra akarja ítélni az erkölcsöt, és a kommunista Új Ember új erkölcsöt akar teremteni. Miközben tagadja az igazi erkölcsöt, a kommunizmus negatív módszereket alkalmaz, hogy eltüntessen az emberi hagyományokból minden pozitív tényezőt, azzal a céllal, hogy a negatív tényezők foglalják el a világot.
A hagyományos törvények az erkölcsiségből származnak és az erkölcsiség fenntartására irányulnak. A kommunizmus megpróbálja elválasztani az erkölcsöt a törvényektől, majd elpusztítja az erkölcsöt rossz törvények kidolgozásával és a hagyományosak rosszindulatú értelmezésével.
Az istenségek arra kérik az embert, hogy legyen kedves; a kommunizmus osztályharcra agitál, és támogatja az erőszakot és a gyilkosságot.
Az isteni világ megalapította a családot, mint alapvető társadalmi egységet; a kommunizmus úgy véli, hogy a család a privát, kapitalista rendszer megnyilvánulása, és azzal fenyeget, hogy megszünteti azt.
Az istenségek biztosítják a szabadságot az embernek, hogy vagyont szerezzen és megadják az élethez való jogot; a kommunizmus célja a magántulajdon megszüntetése, a vagyon kisajátítása, az adók emelése, a hitel és a tőke monopolizálása, valamint a gazdasági élet teljes körű ellenőrzése.
Az istenek megteremtették azt a formát, amelyet az erkölcsiségnek, a kormányzatnak, a törvényeknek, a társadalomnak és a kultúrának követni kellene; a kommunizmus „az egész létező társadalmi struktúra erőszakos megdöntésére” törekszik.
Az isteni világ átadta az embernek a hagyományos művészet egyedülálló formáját, mint saját képmásának ábrázolására szolgáló eszközt; a hagyományos művészet emlékezteti az emberiséget a Menny szépségére, megerősíti a hitet az isteni világban, emeli az erkölcsöt, és ápolja az erényt. A kommunizmus ezzel szemben, arra készteti az embert, hogy az eltorzult modern alkotásokat imádja, olyan művészi produkciókat, amelyek elfojtják isteni természetünket, arra késztetnek, hogy teljes mértékben engedelmeskedjünk a káosz és a zűrzavar démoni impulzusának, és manipulálja a művészi világot az alantas, a csúnya, a torz formájú, a gonosz és a dekadens ötletek terjesztésével.
Az istenek azt várják el az embertől, hogy legyen alázatos és legyen teljes tisztelettel és csodálattal az isteni teremtés felé. A kommunizmus szemet huny az emberben lévő démoni természet és az arrogancia felett, bátorítva őt, hogy lázadjon az istenek ellen. Azáltal, hogy felerősíti az emberi természetben rejlő és elkerülhetetlen rosszat, kihasználja a „szabadság” eszméjét, hogy ösztönözze az erkölcsi normák által nem szabályozott, kötelesség tudattól megfosztott féktelen viselkedést. Az „egyenlőség” jelszavát arra használja, hogy irigységet és hiúságot keltsen, mivel az embert a hírnév és az anyagi érdekek csábítják.
A második világháború után a kommunisták kiterjesztették a katonai és a gazdasági hatalmukat, a kommunista blokk és a szabad világ évtizedekig versenyeztek. A kommunista tanítás világi vallássá vált ezekben az országokban, tankönyvekbe írott megmásíthatatlan igazságként. De a kommunizmus máshol is gyökeret vert más megjelenésben, és hatalmas befolyással bír.
4. Az ördög metafizikai megértése
Az ötlet, hogy az ördögre hivatkozzunk ebben a szövegben az, hogy ez egy természetfeletti erő. Az olyan dolgok megértésében, mint a kommunizmus kísértete, az egyik kulcs megérteni azt a káoszt, amelyet az ördög vetett el a világban.
Egyszerűen fogalmazva, a kommunizmus kísértete gyűlöletből áll; energiáját az emberi szívből fakadó gyűlöletből nyeri.
A kommunizmus szelleme a Sátánhoz kötődik; néha a kettő megkülönböztethetetlen, ezért nem törekszünk arra, hogy ezeket egymástól elválasztva vizsgáljuk.
Az ördög elrendezése mind Keleten, mind Nyugaton jelentkezik, minden szakmában és minden életpályában jelen van. A hatalma néha megosztott, néha egységes; néha ezt a taktikát alkalmazza máskor másikat. Nem egy egyszerű mintát követ.
Az ördög egy korlátok nélküli háború kezdeményezője az emberiség ellen, csatatérré változtatva a vallást, a családot, a politikát, a gazdaságot, a pénzügyeket, a hadügyet, az oktatást, az egyetemeket, a művészeteket, a médiát, a szórakozást, a népművészetet, a szociális ügyeket és a nemzetközi kapcsolatokat.
A kísértet sötét energiája képes átterjedni egyik körről, csoportról, vagy mozgalomról a másikra. Miután, például, a vietnámi háborúellenes mozgalom elhalványult Nyugaton az 1970-es években, a gonosz manipulálta a lázadó serdülőket, hogy energiáikat fordítsák a feminizmus, a környezetvédelem, és a homoszexualitás legalizálásának támogatására. A gonosz egyéb erőfeszítései arra irányultak, hogy belülről bomlasszák a nyugati civilizációt.
Az ördög a jó szándék nélküli embereket képes a saját ügynökeivé változtatni az emberi világban, a képmutatás és megtévesztés segítségével becsapják a jószívű és együtt érző embereket, akik ezután a védelmezői lesznek.
Az ördög ügynökei – legtöbbjük még csak fel sem fogja a szerepét – mindenütt ott vannak a társadalomban, a társadalmi elittől kezdve a középosztályon át az alsóbb rétegekig. Így az akciók időnként alulról jövő forradalomként valósulnak meg, időnként felülről érkező összeesküvésként, néha pedig középről induló reformokként.
Az ördög különböző formákban tud megjelenni, és egyszerre több helyen is fel tud bukkanni. Alacsony szintű lényeket és kísérteteket használ más dimenziókban, hogy elvégezzék a munkát; a pornográfia és a kábítószer-függőség az ördög által használt eszközök. Ezek a lények az emberek negatív energiájából táplálkoznak beleértve a gyűlöletet, a félelmet, a kétségbeesést, az arroganciát, a lázadást, a féltékenységet, a promiszkuitást, a dühöt, az őrületet, a semmittevést és a többit.
Az ördög titokzatos és nagyon ravasz. Felhasználja az ember szomorúságát, gonoszságát és a sötét oldalát a célok elérése érdekében, és mindaddig, amíg az ember gondolatai összhangban vannak ezekkel a tulajdonságokkal, a gonosz irányíthatja ezt a személyt. Az emberek sokszor úgy gondolják, hogy a saját gondolataik szerint cselekszenek, és nem fogják fel, hogy manipulálva vannak.
5. Az ördög ezer arca
Ahogyan a gonosz számos névvel rendelkezik, a kommunizmus is sokféleképpen jelenik meg. A démon ellentétes pozíciókat használ a megtévesztésre: egy totalitárius rezsim vagy egy demokrácia; tervgazdaság vagy piacgazdaság; kontrollált sajtó vagy teljes szólásszabadság; bizonyos országokban a homoszexualitás ellenzése, míg más országokban a homoszexualitás legalizálása; féktelen környezet pusztítás vagy lármás környezetvédelem; és így tovább. Támogathatja az erőszakos forradalmat, vagy választhat békés átmenetet. Testet ölthet politikai és gazdasági rendszerként, vagy a művészet és a kultúra ideológiai irányzataként; felveheti a tiszta idealizmus formáját, vagy a hidegvérű cselszövését. A kommunista totalitárius rezsimek léte csak egy a démonok megnyilvánulásaiból. A marxizmus-leninizmus és a maoizmus az ördög megtévesztéseinek csak az egyik aspektusa.
Mióta az utópista szocializmus kialakult a 18. században, a világ számos ideológiai áramlatot látott felbukkanni: tudományos szocializmus, Fábiánus szocializmus, szindikalizmus, keresztény-szocializmus, szociáldemokratizmus, humanitáriánizmus, ökoszocializmus, jóléti kapitalizmus, marxizmus-leninizmus, és maoizmus. Ezek az ideológiák két típushoz tartoznak: az erőszakos kommunizmushoz vagy az erőszakmentes kommunizmushoz. A meglévő politikai viszonyokba történő beszivárgás és annak fokozatos eróziója a kommunizmus nem erőszakos törzseinek legfontosabb taktikája.
A gonosz megtévesztésének egyik eszköze, hogy a két szemben álló táborban, Keleten és Nyugaton is elrendezi a terepet. Amíg Keleten hatalmas inváziót hajtott végre, új öltözékben belopózott Nyugatra is. A brit Fábiánus szocializmus, a Német Szociáldemokrata Párt, a francia Második Internacionálé, a szocialista párt az Egyesült Államokban, és sok egyéb szocialista párt és szervezet szórta szét a pusztulás magjait Nyugat-Európában és Észak-Amerikában. A hidegháború idején a Szovjetunióban és Kínában a koncentrációs táborok, mészárlások, éhínségek és tisztogatások miatt néhány nyugati ember szerencsésnek tartotta magát, hogy ő mindig luxusban és szabadságban élhetett. Egyes szocialisták humanitárius alapokon nyilvánosan elítélték az erőszakot a Szovjetunióban, ami sokakat arra késztetett, hogy ne őrködjenek tovább e felett. A kommunizmus démona sokféle komplex alakot ölt Nyugaton, és sokféle zászló alatt munkálkodik, ami majdnem lehetetlenné teszi, hogy éberen őrködjünk felette.
A következő iskolák, mozgalmak vagy a kommunizmusból származnak, vagy a kommunizmus által vannak felhasználva a céljai elérésének érdekében: a liberalizmus, a progressivizmus, a frankfurti iskola, a neo-marxizmus, a kritikus elmélet, az 1960-as évek ellenkultúrája, a háborúellenes mozgalom, a szexuális szabadság, a homoszexualitás legalizálása, a feminizmus, a környezettudatosság, a társadalmi igazságosság, a politikai korrektség, a keynesi közgazdaságtan, az avantgarde művészeti iskolák és a multikulturalizmus.
6. A szocializmus, mint a kommunizmus előkészítő szakasza
Nyugaton sokan különállónak tekintik a szocializmust és a kommunizmust, ami táptalajt biztosít a szocializmus virágzásának. Valójában a marxista-leninista elmélet szerint a szocializmus csak a kommunizmus előszobája.
1875-ben a „Gotha program kritikájában” Marx előterjesztette azt az elképzelést, hogy a kommunizmusnak van egy kezdeti fázisa, amelyet egy haladó fázis követ. Az akkori nemzetközi helyzetben bekövetkezett változások miatt Friedrich Engels a későbbi években „demokratikus szocializmusra” is javaslatot tett, amelyben szavazatokat használnak fel a politikai hatalom megszerzésére. A demokratikus szocializmust adoptálták a szociáldemokrata pártvezetők, a Második Internacionálé, és ez vezetett a baloldali pártokhoz számos kapitalista országban szerte a világon. Lenin egyértelműen definiálta a szocializmust és a kommunizmust: A szocializmust a kommunizmus első fázisaként tartotta számon, a kommunizmus pedig a szocializmus alapjain lesz felépítve.
Így egyértelmű, hogy a szocializmus mindig is a marxizmus és a nemzetközi kommunista mozgalom része volt. A szocializmusban lévő állami tulajdon és tervgazdaság a kommunizmusra való felkészülés kezdetének részei. Míg a jelenleg Nyugaton népszerű szocialista irányzatok és baloldali doktrínák függetlennek tűnnek a kommunizmustól, azok egyszerűen a kommunizmus nem erőszakos formái. Az erőszakos forradalom helyett Nyugaton szavazatokat használnak a hatalom megszerzésére. A közvetlen állami tulajdon helyett a nyugati országokban a magas adózás játssza ugyanazt a szerepet. Az államilag tervezett gazdaság helyett Nyugaton a szociális jóléti rendszereket használják arra, hogy eltüntessék a kapitalizmust. A nyugati országokban a baloldali pártok úgy vélik, hogy a szociális biztonság és a jóléti rendszerek fontos elemei a szocializmus megvalósításának.
Amikor elítéljük a kommunizmus bűneit, nem csak az erőszakra és az öldöklésre kell fókuszálni – látni kell azokat a veszélyeket is, melyeket a szocializmus hordoz magában. A kommunizmus az erőszakmentes formájában becsapta és megtévesztette az emberek elméjét, a szocializmus különböző ágainak álruhájában. Hogy megértsük a kommunizmust, nincs más választásunk, mint felismerni annak kezdeti szakaszát, mert a kommunizmus azon a bevezető fázison keresztül fejlődik ki fokozatosan, ahelyett, hogy egyik napról a másikra megjelenne. Úgy, ahogyan egy élőlény, fokozatosan fejlődik ki.
Napjainkban néhány nyugati szocialista jóléti állam a „közjó” elképzelését használja fel az egyéni szabadság feláldozására. Ezekben az országokban az állampolgárok csak azért tartják meg a politikai szabadságjogok magas szintjét, mert a szocializmusból még nem vált erős politikai rendszer. De a szocializmus nem egy statikus koncepció: A szocialista országok elsődleges célként az esélyegyenlőséget határozzák meg, és így arra vannak kötelezve, hogy megfosszák az embereket a szabadságuktól a fejlődés jegyében. A szocializmus elkerülhetetlenül átmegy egy átalakuláson keresztül kommunizmusba, az embereket folyamatosan megfosztva az egyéni szabadságuktól.
Ha egy szabad ország egyik napról a másikra egy totalitárius rezsimbe fordulna át, a drasztikus kontraszt a propaganda és a valóság között sokkolná a legtöbb embert. Sokan lázadnának, vagy legalább passzívan ellenállnának. Ez a totalitárius uralom számára súlyos költséget jelentene, és a rezsimnek tömegek lemészárlásával kellene megszüntetni az ellenállást. Ez az egyik fő oka annak, hogy mind a Szovjetunió, mind a Kínai Népköztársaság békeidőben a saját polgárainak tömeges meggyilkolásával volt elfoglalva.
A totalitárius rezsimektől eltérően a demokratikus államokban a szocializmus lassan falja fel az emberek szabadságát törvénykezés útján – hasonlóan a megfőzött béka metaforájához. A szocialista rendszer létrehozásának folyamata évtizedeken át vagy generációkon keresztül zajlik, az emberek fokozatosan elzsibbadnak, belefeledkeznek és hozzászoknak a szocializmushoz, amelyek mind a megtévesztést segítik elő. Az ilyen típusú fokozatos szocializmus esszenciája és célja lényegében nem különbözik az erőszakos formáétól.
A szocializmus felhasználja azt az eszmét, hogy „egyenlő jogokat” garantál a jogszabályokon keresztül, miközben valójában lehúzza az erkölcsi értékeket, és megfosztja az embereket attól a szabadságtól, hogy a jóság felé forduljanak. Normális körülmények között a különféle embereknek természetes módon eltérő vallási meggyőződésük, erkölcsi normáik, kulturális műveltségük, oktatási hátterük, intelligenciájuk, erőnlétük, szorgalmuk, felelősségérzetük, agresszivitásuk, innovációs képességük és vállalkozó szellemük van stb. Természetesen lehetetlen érvényesíteni az egyenlőséget, az alsóbb szintek hirtelen megemelésével, ezért a szocializmus inkább mesterségesen visszatartja azokat, akik magasabb szinteken vannak.
Különösen az erkölcsi értékek tekintetében, a nyugati szocializmus ürügyként használ fel olyan témákat, mint a „diszkrimináció ellenesség”, „értéksemlegesség”, vagy a „politikai korrektség” ahhoz, hogy megtámadja az alapvető erkölcsi értékek szerinti megkülönböztetést. Ez egyenlő azzal, hogy megpróbálja megszüntetni a moralitást. Ez együtt jár mindenféle ateista [istentagadó] és profán beszéd, a szexuális perverziók, a démoni művészet, a pornográfia, a szerencsejáték, a droghasználat legalizálásával és normalizálásával. Az eredmény egyfajta fordított diszkrimináció azokkal szemben, akik hisznek Istenben, és erkölcsi megemelkedésre törekszenek, azzal a céllal, hogy elszigeteljék őket, majd végül teljesen megszabaduljanak tőlük.
7. A kommunizmusról alkotott romantikus kép
A mai napig számos nyugati ember romantikus fantáziákat kerget a kommunizmussal kapcsolatban, de még sosem éltek kommunista országban, és nem szenvedtek tőle, ezért nem is tudják megérteni mit jelent a kommunizmus a gyakorlatban.
A hidegháború alatt a szabad világból sok értelmiségi, művész, újságíró, politikus és fiatal diák utazott turistaként Oroszországba, Kínába vagy Kubába. Amit ott láttak, vagy látni engedtek, teljesen más, mint ezen országok lakóinak valódi élete. A kommunista országok tökélyre fejlesztették a külföldiek megtévesztését: Minden, amit a külföldi látogatók láttak, gondosan az ízlésüknek megfelelően lett kidolgozva, beleértve a modell falvakat, gyárakat, iskolákat, kórházakat, napközis otthonokat és börtönöket. Azok a recepciósok akikkel kapcsolatba kerültek, a Kommunista Párt tagjai, vagy egyéb politikailag megbízható emberek voltak.
A túrák előre el voltak próbálva. A látogatókat virágokkal, borral, tánccal és énekkel, díszbeszéddel köszöntötték mosolygó fiatal gyerekek és hivatalnokok. Azután elvitték őket, hogy lássák, milyen keményen dolgoznak az emberek a munkahelyükön, szabadon és egyenlőkként beszélhetnek; a diákok szorgalmasan tanulnak; és bájos esküvőket mutattak nekik.
Amit nem engedtek látni nekik, azok a megpróbáltatások, tömeges ítéletek, a csőcselék által végrehajtott lincselések, harci gyűlések* [ez a KKP által használt egyfajta nyilvános megszégyenítés volt Kínában, az áldozatnak különböző bűnöket kellett elismernie a tömeg előtt, akik verbálisan és fizikailag is bántalmazták eközben], emberrablások, magánzárka, kényszermunkatáborok, mészárlások, föld- és vagyonelkobzások, éhínség, közszolgáltatások hiánya, magánélet hiánya, lehallgatás, megfigyelés, leselkedő szomszédok és informátorok mindenütt, brutális politikai küzdelmek a vezetésben és az elit extravagáns luxusa.
Ők pontosan az átlagemberek szenvedéseit nem láthatták.
A látogatókat megtévesztette, amit a kommunista ország normájaként megrendeztek számukra. Aztán Nyugaton könyvek, cikkek és beszédek formájában népszerűsítették a kommunizmust, és sokan közülük nem tudták, hogy be lettek csapva. Csak kevesen látták a repedéseket az építményen, de sokan közülük egy másik csapdába estek: „Útitársként” tekintettek magukra, és felvették azt a kínai hozzáállást, hogy „ne teregessük ki a szennyest az idegenek előtt.” A kommunista országokban történő mészárlások, éhínségek és az elnyomás egyszerűen csak része a kommunizmusba való átmenet árának. Meg voltak győződve arról, hogy míg a kommunizmus útja tisztességtelen volt, a jövője fényes lesz. Nem voltak hajlandóak elmondani az igazat, mert ez bemocskolta volna a „szocialista projekt” nevét. Bátorság hiányában, hogy elmondják az igazságot, a szégyenletes csendet választották.
A kommunista fantázia szerint mindenki „szabad és egyenlő”, ahol nincs elnyomás vagy kisajátítás, ahol gazdag anyagi bőség van, ahol mindenki a képességeinek megfelelően ad, és a szükségletei szerint kap – egy Mennyország a földön, ahol mindenki képes szabadon fejlődni. Egy ilyen emberi társadalom csak fantáziaként létezik, és ezt a fantáziát használja csaliként az ördög, hogy becsapja az embert.
A hatalom valójában egy kis elit kezében összpontosul. A valódi kommunizmus egy olyan totalitárius apparátus, amelyet egy kis csoport irányít, akik a hatalmi monopóliumukat használják fel arra, hogy elnyomják, szolgasorba kényszerítsék és kifosszák a többséget. Néhány szocialista országban még nem érkezett el ez az idő, ezért mérsékeltnek tűnnek. Amikor a feltételek megérnek, mindez megváltozik, és a szocialista utópia naiv támogatói számára már túl késő lesz a bánat.
8. A kultúra és az erkölcs pusztulása
A gonosz ügynökeinek a megjelenése minden területen és minden nemzetnél azt idézte elő, hogy a tudatlanok és hiszékenyek, siettetik a saját pusztulásukba vezető útjukat.
A kommunizmus arra tanítja az embereket, hogy ne higgyenek az istenekben, és tagadják meg a szentséget. Egyszerre indít támadást kívülről a vallások ellen, miközben manipulálja az embereket, hogy belülről bomlasszák azt. A vallások be lettek vonva a politikába, az üzleti életbe és szórakozássá fajultak. Számos erkölcsileg korrupt lelkész a vallásos szövegekről megtévesztő értelmezéseket terjesztett elő, félrevezetve a követőit, és olyannyira messzire ment, hogy házasságtörést követett el a laikus tagokkal, vagy akár még pedofíliát is.
Ez a káosz az őszinte vallásos hívőket zavarba ejtette és elvette tőlük a reményt. Csak egy évszázaddal ezelőtt még az istenekben való megingathatatlan hit az erkölcsi tisztesség jele volt. Ma a vallásos hívőket ostobának és babonásnak tekintik. Akik megtartják a hitüket magukban, még barátok között sem beszélnek róla, attól tartva, hogy kigúnyolják őket.
A kommunizmus másik fontos célja a család megsemmisítése, olyan elméletek felhasználásával, mint a nemek közötti egyenlőség és a „vagyon és feleség* megosztása” [Kínában a többférjűség elmélete]. Különösen a XX. században voltak erősek a modern feminista mozgalmak, amelyek elősegítették a szexuális felszabadulást, a nemi különbségek elmosódását, az úgynevezett „patriarchátus” elleni támadásokat, és az apa szerepének gyengítését a családban. Megváltoztatták a házasság fogalmának meghatározását, előmozdították a homoszexualitás legalizálását és elfogadottságát, előmozdították a váláshoz és az abortuszhoz való jogot, és alkalmazták a szociális jóléti politikát az egyszülős család hatékony ösztönzésére és támogatására. Mindez a családok összeomlásához vezetett, és nagyobb arányú szegénységet és bűnözést hozott. Ez a társadalom egyik legmegdöbbentőbb átalakulása az elmúlt néhány évtizedben.
A politikai szférában, amíg a kommunista rezsimek megtartották merev diktatúrájukat, a szabad társadalmakban a pártpolitika válsághelyzetbe került. A kommunizmus kihasználta a demokratikus nemzetek jogi és politikai rendszereinek kiskapuit, a nagy politikai pártok manipulálásának céljából. A választási győzelemhez a politikusok piszkos trükkökhöz folyamodtak, és olyan ígéreteket tettek, amelyeket soha nem tudnak teljesíteni.
A kommunizmus hatásának eredményeként a világ politikai pártjai, gyakran a politikai spektrum bal oldalán, magasabb adókat, magasabb szociális kiadásokat, nagy kormányzatot és nagymértékű állami beavatkozást támogatnak – amelyek mindegyikét igyekeznek beásni a törvényhozásba. A kormány viselkedése óriási szerepet játszik a társadalom alakulásában, és a baloldali kormányzás mellett a baloldali ideológia is beszivárog az egész társadalomba, ezt megerősítve az ifjúság betanításával, akik így több baloldali jelöltet választanak.
A felsőoktatást, melynek feladata az örök bölcsesség és a kultúra lényegének átadása, szintén felforgatták. A XX. Század első felében a kommunizmus kísértete az oktatási rendszer szisztematikus megsemmisítéséhez látott hozzá. A gazdag ősi kultúrájáról híres Kína az Új Kulturális Mozgalom uralma alá került még a Kommunista Párt megalakulása előtt. Ez része volt annak a törekvésnek, hogy a kínai népet elszakítsa a hagyományaiktól. Miután a kommunisták megragadták a hatalmat, államosították az oktatási rendszert és megtöltötték a tankönyveket a párt ideológiájával, ezzel vad „farkas kölykökké” átalakítva a fiatal kínai generációkat.
Nyugaton a kísértet elindította a progresszív oktatási mozgalmat, a tudomány és az előrehaladás zászlaja alatt, annak érdekében, hogy megszerezhesse az irányítást a filozófia, a pszichológia, a pedagógia és végül az egész felsőoktatás felett, agymosást hajtott végre tanárokon és az oktatási ügyintézőkön. A középiskolai oktatásban elkezdték kizárni az ortodox gondolatokat és a hagyományos erkölcsöt; a felsőoktatás mércéit leredukálták, hogy a diákok kevésbé legyenek műveltek, tanultak és kevésbé legyenek képesek a saját megítéléseik kialakítására és a józan ész használatára. Az ateizmus, az evolúció elmélete, a materializmus és a harc filozófiája mind bele lettek nevelve a diákokba.
Az 1960-as évek ellenkultúráját követően a politikai korrektség támogatói gondolatrendőrséggé váltak, és arra kényszerítették a tanárokat, hogy mindenféle kicsavart elméletekkel oktassák a diákokat. A diákok mostanra erős erkölcsi iránytű nélkül végzik el az iskolát, a saját kultúrájuk megalapozása nélkül, nem rendelkeznek a józan ész használatának ismeretével és nincs felelősségérzetük, vakon követik a tömegeket, ily módon csatlakoznak a társadalom lefelé tartó tendenciájához.
Kint a társadalomban ott van a kábítószer használat, a növekvő bűnözési ráták, a szexualitással és erőszakkal teli légkör a médiákban, egy olyan művészi világ, amely a groteszkséget tartja gyönyörűnek, és mindenféle gonosz kultusz és okkult csoportok. A fiatalok vakon rajonganak a film- és tévésztárokért, online játékokra és a szociális médiára vesztegetik az idejüket, végül demoralizáltak és depressziósak lesznek. A terrorizmus az ártatlanokkal szemben elkövetett értelmetlen erőszak, amely megsért minden a tradíciók által lefektetett erkölcsi paramétert, és az emberek kétségbeesetten aggódnak a világ biztonságáért, és azért, hogy mit tartogat számukra a jövő.
9. Visszatérés az isteni világba vetett hithez és a hagyományokhoz
Az emberi civilizációt az istenek adták át az embereknek. A kínai civilizáció a Han és a Tang dinasztiák során élt igazán jólétben, a nyugati civilizáció pedig a reneszánsz idején érte el a csúcspontját. Ha az emberek képesek fenntartani a civilizációt, amelyet az istenek adtak nekik, akkor amikor az istenek visszatérnek, az ember képes lesz kapcsolatot fenntartani velük és megérteni a törvényt amit tanítanak. Ha az emberek elpusztítják a kultúrájukat és a hagyományaikat, és a társadalom erkölcse összeomlik, akkor amikor az istenek visszatérnek, az emberek nem fogják megérteni az istenségek tanításait, mert a karma és a bűneik túl nagyok, és a gondolkodásuk messze elhagyta az isteni világtól kapott útmutatásokat. Ez veszélyes az emberiség számára.
Ez a kétségbeesés és a remény kora is egyben, amelyek egyidejűleg léteznek. Azok, akik nem hisznek az isteni világban, átengedik az életüket az érzéki örömöknek; azok, akik hisznek az istenekben, várják a visszatérésüket a zűrzavar és nyugtalanság közepette.
A kommunizmus az emberiség csapása. Célja az emberiség megsemmisítése, mindez aprólékosan és pontosan el van rendezve. Az összeesküvés olyan sikeres volt, hogy szinte teljesen befejeződött, és most a gonosz uralkodik a világunkon.
Az emberiség ősi bölcsessége ezt mondja nekünk: Egy igaz gondolat legyőz száz gonoszt, és amikor megjelenik egy ember buddha-természete, megrázkódik a tízirányú világ. A gonosz hatalmasnak tűnik, de Isten előtt semmi. Ha az emberek fenn tudják tartani az őszinteségüket, a kedvességüket, a könyörületességüket, a toleranciájukat és a türelmüket, akkor az istenségek megvédik őket, és a gonosznak nincs uralma fölöttük.
A Teremtő irgalma határtalan, és minden életnek van esélye elkerülni a katasztrófát. Ha az emberiség vissza tud térni a tradíciókhoz, emelni tudja az erkölcsét, és meghallja a Teremtő és a Mennyei Törvény könyörületes felhívását, amely megváltást nyújt, akkor az ember képes lesz áttörni az ördög pusztító tervén, az üdvösség felé vezető útra lépve tovább halad a jövő felé.
