Politika

Párttörténeti tanulmány: Hszi Csin-ping fő kampánya 2021-ben

BitterWinter.org: Minden kínai mozgósítva van. De a “történelemnek” marxista kontextusban nem ugyanaz a jelentése, mint a polgári akadémián – magyarázza Hszi.

A kínai médiát ezekben a hetekben a “párttörténeti tanulmányok” uralják, amely minden kínai számára kötelező házi feladat lett a 2021-es évben, amikor a Kínai Kommunista Párt a megalakulásának 100. évfordulóját ünnepli. Az egész országot mozgósítják a KKP történelmének tanulására. Nemcsak az iskolákban, hanem az irodákban, a gyárakban és nagyjából mindenhol vizsgák lesznek, amelyek azt ellenőrzik, hogy az állampolgárok milyen jártasságot értek el a KKP történelmének elsajátításában.

A Qiushi, a KKP hivatalos ideológiai folyóirata március 31/április 1-jei számában megjelent, a 2021. február 20-i “Mozgósító konferencia a párttörténelem tanulmányozásáról és oktatásáról” című beszéd teljes szövege.

“A párttörténelem a legélénkebb, és a legmeggyőzőbb tankönyv” – mondta Hszi. Ez nagyon költőien hangozhat, de fontos megérteni, hogy ő mit ért a “történelem” alatt.

A marxista történelmet, nem szabad összekeverni a polgári történelemmel, magyarázta Hszi. “Ki kell tartanunk a történelmi materializmus használata mellett” a történelem bemutatásakor. Mint “a világ legnagyobb marxista pártja”, amikor a KKP a történelemmel foglalkozik, azt marxista módon kell tennie. “A történelem teremtette meg a KKP-t” – mondta Hszi, és most itt az ideje, hogy a KKP megteremtse a saját történelmét.

“Pártunk 100 éves küzdelme során mindig a marxizmus alapelveivel elemezte és ragadta meg az általános történelmi tendenciát”, és ezt kell folytatnia, hangsúlyozta Hszi.

Mi a történelmi materializmus? Ez Marx nagy történelemelmélete, amely mindent a termelési viszonyok és az osztályharc szemüvegén keresztül értelmez. Ez egy ideológiai történelem, abban az értelemben, hogy először az ideológiát abszolút igaznak tüntetik fel, majd a tényeket úgy rendezik el, hogy azok illeszkedjenek az ideológiai séma zsarnoki medrébe. Ez egyben teleologikus történelem is, mivel nincs bizonytalanság, és pontosan tudjuk, mi lesz a végkifejlet. A kommunizmus győzni fog, és a kapitalizmus veszíteni fog.

Hszi Csin-ping emlékeztette a kínaiakat, hogy Marx sémáját szigorúan követni kell. A párttörténeti tanulmányok kampánya nem a dokumentumok és archívumok polgári vizsgálatáról szól, ahogyan azt egy nyugati akadémikus történész tenné. Célja, hogy “megértse az ideológia erejét és növelje a kínaiak politikai tudatosságát”. “A marxizmus – mondta Hszi – egy erős ideológiai fegyver számunkra a világ megértéséhez, a törvények megragadásához, az igazság kereséséhez és a világ átalakításához. Ez az irányadó ideológia, amelyet pártunknak és országunknak mindig követnie kell”. A történelmet csinálni és tanulmányozni “egy pillanatig sem lehet elméleti gondolkodás, vagy ideológiai útmutatás nélkül”. A kampányt a párt vezetőinek kell irányítaniuk, akik az akadémikusok felett állnak.

Marx már megmutatta a világtörténelem irányát. Ez nem olyasmi, amiről a történészek tovább beszélgethetnek vagy vitatkozhatnak. “A történelmi fejlődés törvénye és általános tendenciája” már megállapításra került. Hszi biztosított minket arról, hogy “Marx és Engels tudományosan feltárta azt a történelmi törvényt, hogy a szocializmus elkerülhetetlenül felváltja a kapitalizmust”.

Ennek a szemléletnek a követése nem empirikus bizonyítékok keresésének kérdése. A polgári történelem “történelmi nihilizmushoz” vezet. Ez egyrészt az engedelmesség kérdése, mivel Hszi világosan kijelenti, hogy aki más történelmi módszertant használna, azt megbüntetnék, másrészt pedig a hit kérdése. Fontos, hogy Hszi vallási terminológiát és metaforákat használ. Többször használja a “csoda” szót, hogy megünnepelje, hogyan érte el a marxizmus a győzelmet éppen Kínában, annak ellenére, hogy azt maga Marx is kedvezőtlen történelmi körülményeknek tartotta volna.

Beszédének ez a passzusa a legérdekesebbek közé tartozik: “A hit mindenkor a legfontosabb. A kommunizmusba vetett hit […] a kommunisták politikai lelke, és a kommunisták szellemi pillére, hogy kiálljanak minden próbát”. A “hit”, a “meggyőződés”, a “lélek” és a “spirituális” egy mondatban szerepel.

Amikor ezeket az elveket Hszi a Kommunista Párt 1921-es születésére alkalmazta, egy általános sémát is felajánlott, amely más írásaiból és beszédeiből már ismert. Ezekben ragaszkodik ahhoz, hogy Kínát, amely egykor a világ legnagyobb civilizációja volt, a Nyugat áldozattá tette, “rabszolgasorba taszította” és megalázta. “A Tajping Mennyei Királyság Mozgalom, a Nyugatosítási Mozgalom, az 1898-as reformmozgalom, a Boxer Mozgalom és az 1911-es forradalom” értékes, bár sikertelen kísérletek voltak a nemzet megmentésére. Paradox módon, de nem előzmények nélkül a KKP történetírásában, azt a 19. századi Tajping Mennyei Királyságot, amely egy messianisztikus új vallási mozgalom volt, amelynek vezetője Jézus Krisztus testvérének kiáltotta ki magát, elindítva az emberiség történetének legvéresebb polgárháborúját, amely akár 70 millió ember halálát is okozhatta, inkább tekintik egy némileg jó szándékú, bár kudarcot vallott társadalmi lázadásnak, mint a végső xie jiao-nak (a KKP listája alapján eretnek vallásnak) vagy “kultusznak”.

Hszi szerint azonban a Tajping és a többi reformista vagy forradalmi mozgalom “mind kudarccal végződött, és nem tudta megváltoztatni a kínai nép és a kínai nemzet tragikus sorsát”. Csak “az októberi forradalom [oroszországi] robbanása hozta el a marxizmus-leninizmust Kínába. Ez olyan volt, mint egy fénycsóva a sötétben, amely irányt mutatott a kínai haladó elemeknek, akik az ország és a nép megmentésének útját keresték, és létrejött a Kínai Kommunista Párt”.

A későbbi párttörténelmet úgy kell tanulmányozni, hogy megmutatjuk, hogy a KKP sikerei akkor jöttek létre, amikor vasmarokkal irányították. A kínaiaknak azt kell megtanulniuk a párttörténelemből, hogy “a párt Központi Bizottság tekintélyének fenntartása, valamint a központosított és egységes vezetés nem maradhat a szavak szintjén, hanem a tettekben is tükröződnie kell”.

A kampány célja egyben az is, hogy megtisztítsa a történelemtudományt a “rossz tendenciáktól” és az “illegális külföldi kiadványok” (azaz nyugati tudósok munkái) használatától. “A történelmi materializmus számunkra, kommunisták számára a történelem megértésének és megragadásának alapvető módszere. Ha a történelemről alkotott felfogás rossz, akkor nemhogy nem éri el a tanulás és a nevelés célját, hanem éppen ellenkezőleg, rossz irányba megy és félreértésbe torkollik” – magyarázta Hszi. Hozzátéve, hogy az ilyen “félreértések” nem fognak büntetlenül maradni.

Forrás:

Credit: Massimo Introvigne

Kép: Mr. Wu (youtube channel, screenshot)