A COVID-19 kitörése nemcsak kérdéseket vetett fel az egészségügyi rendszerrel kapcsolatban, hanem az országaink állampolgárságával kapcsolatos szabadságainkkal is. Egyesek szerint a kormányok szükségtelenül korlátozzák a mozgás szabadságát azáltal, hogy karanténkorlátozásokat vezetnek be, és arra kényszerítik az embereket, hogy otthon maradjanak. Mások rámutattak, hogy ilyen nehéz lépésekre van szükség a járvány megfékezésére. Ezen nézetek közül melyik igaz? Vagy mindkettő igaz? Ha igen, hogyan oldjuk meg a pandémiás korlátozások és a szabadság közötti ellentmondást? Ezt a helyzetet már korábban átéltük. Vizsgáljuk meg, hogy a történelem megmutathatja-e nekünk a kiutat ebből a rendetlenségből.
Szabadság vs. világjárvány
A 19. században Angliában, amikor a modern társadalom törvényeit szilárdan kidolgozták, a fertőző betegségekre vonatkozó szabályok még mindig homályosak voltak. Kevés embernek volt egyértelmű ötlete arról, hogy milyen politikát kell a kormánynak elfogadnia… 1832-ben kolera járvány tört ki Angliában és az Atlanti-óceán túloldalán. Amikor az orvosok elkezdték a betegeket otthonukból Anglia kórházaiba költöztetni, az emberek ellenálltak. Az olyan városokban, mint Liverpool, az állampolgárok zavargásokat okoztak. Arról pletykáltak, hogy az orvosok és a kormány a betegek megölését és a testükkel kapcsolatos kutatások elvégzését tervezi.
Hamarosan különféle csoportok kezdtek aktívvá válni, követelve, hogy ne alkalmazzák a kényszerkarantén intézkedéseket. 1883-ban Charles Bell Taylor, a mozgalom kiemelkedő szereplője átoknak hívta az önkormányzatot, azzal érvelve, hogy az elszigeteltségből fakadó szabadságvesztés és más ilyen korlátozások valamiféle „gonosz”-t jelentenének. Hamarosan egy erős ellenérv alakult ki a karantén támogatására, a betegségtől való mentességre alapozva. Ennek az ötletnek a támogatói azt állították, hogy ahogyan az emberek szabadon mozoghatnak a társadalomban, nekik is joguk van a betegségtől való mentességhez, amelyek esetleg megfertőzhetik őket, ha a fertőző emberekkel érintkeznek. A „betegségtől való mentesség” jogának védelme érdekében a kormánynak nem volt más választása, mint a betegeket vagy a potenciálisan betegeket elszigetelni.
A jelenlegi forgatókönyv szerint ez az érv továbbra is fennáll. Az embereknek azon joga védelmében, hogy ne legyenek megfertőzve a KKP koronavírusával, meg kell szüntetni a szabad mozgáshoz való jogot. Hogyan lehetne a kormánynak a járvány kitörését ellenőrizni? Ennek a politikának a be nem tartása súlyos, szükségtelen halálesetekhez vezethet. Ezt statisztikák támasztják alá. Az Amerikát sújtó 1918–1919-es influenzajárványról szóló tanulmány megállapította, hogy azokban a városokban, amelyekben korán elterjedtek a széles körű bezárások, és továbbra is fenntartották ezeket az intézkedéseket a világjárvány idején, alacsonyabb a halálozási arány.
Az amerikai városokban, amelyek szigorúan betartották a korlátozásokat, kevesebb haláleset volt az 1918-as influenzajárvány során.
Amikor a közbiztonság biztosítása érdekében a személyes szabadság kompromisszuma mellett érvelünk, szem előtt kell tartanunk, hogy a szabadság ezen áldozata csak ideiglenes lehet. Amint a világjárvány véget ér, az időszak alatt bevezetett személyes korlátozásokat el kell távolítani. Tisztában kell lennünk azzal, hogy egyértelműen fennáll annak a veszélye, hogy egyes kormányok az ilyen pandémiákat használhatják a magánélet elleni törvények végrehajtására, majd megtagadhatják azok eltávolítását, amikor az idő eljön a tilalmak feloldására.
Kormányzati hatalmak
A Határok nélküli Riporterek közelmúltbeli jelentése rámutatott, hogy a COVID-19 világjárvány világszerte lerombolta a sajtószabadságot. „A közegészségügyi válság lehetőséget ad az autoritárius kormányoknak a hírhedt„ sokkdoktrína ”végrehajtására. [A vezetők] kihasználhatják azt a tényt, hogy a politika visszavonul, a közönséget elkábítják és a tiltakozások lehetősége korlátozott annak kapcsán, hogy olyan intézkedéseket írjanak elő, amelyek normál időben lehetetlenek lennének ”- mondta Christophe Deloire, a Riporterek Határok Főtitkára a BBC-nek.
Irakban az adminisztráció 3 hónapra visszavonta a Reuters engedélyét, miután a hírügynökség közzétett egy történetet, amely megkérdőjelezte, hogy a hivatalos COVID-19 számok igazak-e vagy sem. Magyarország a rangsorban a sajtószabadság világindexében két helyet esett, miután az adminisztráció a COVID-19 vonatkozásában hamis információkért szankciókat hirdetett meg. … A kommunista Kína a 180 ország listáján a 177. helyen volt.
Mint minden politikai kérdésben, a moderálást is be kell tartani. Ha kevés eset fordul elő, és nincs bizonyíték a járvány kitörésére, az embereknek szabad mozgást és üzleti tevékenységet kell engedélyezni. A járvány kitörése esetén a nyilvánosságnak egyelőre félre kell tennie frusztrációit, és be kell tartania a hatóságok előírásait. De ki a választottbíró ilyen helyzetekben?
Különösen a mai politikai helyzetben, ahol feltételezhetően elfogulatlan és abszolút nem politikai szervek, mint például az Egészségügyi Világszervezet, a Kínai Kommunista Párttal játszottak össze napirendjük elősegítése érdekében, ki az, akiben megbízhat?
Forrás: https://www.visiontimes.com/…/the-conflict-between-the…
