A kínai emberek a történelemben hittek abban, hogy erényt nyerhetünk a mások felé mutatott kedvességből, a szenvedésből, tartós kudarcból és veszteségekből.
A karma a rossz cselekedetek és helytelen dolgok elkövetésével halmozódik fel, vagy más emberek zaklatásával vagy mások előnyeinek megszerzésével. A két összetevő át tud alakulni egymásba, és a veszteség és nyereség mindig kéz a kézben járnak.
Úgy beszélik, hogy volt egy fiatalember, aki kedves volt és nagyon keményen dolgozott. Az udvarán volt egy nagy halom tűzifa, amit a mezőről hazafelé jövet gyűjtött. Egyik este a fa kigyulladt. A fiatalember megpróbálta eloltani a tüzet, aggódva a szomszédjait esetlegesen érő veszteség miatt. Miközben a tűz egyre erősebb lett, hirtelen elkezdett esni az eső. A heves eső segített eloltani a tüzet.
A szomszédok sajnálták, mivel a tűzifája mind szénné égett. Azonban a fiatalember észrevette, hogy a tűzifa mind jó minőségű faszénné vált. A következő télen rendkívül hideg volt, de a fiatalember szerény házában meleg volt, mivel volt faszene.
A vének általában azt mondják, hogy valaki, akit meglopnak vagy elveszi valaki más a vagyonát, egy tartozást fizethetett ki belőle vagy egy nagyobb szerencsétlenséget került el vele.
Hasonló szólás: „Az öregember a határon elveszítette a lovát”. Ezek a szólások elmondják nekünk, hogy minden lehet egy áldás vagy egy szerencsétlenség is álruhában, ami azt jelenti, hogy nem lehet csak felületesen megítélni, vajon mi áldás és mi szerencsétlenség. Továbbá arra intenek, hogy próbáljunk meg nem túl önelégültnek lenni, mikor a dolgok simán mennek, és nem túl kedvetlennek és depressziósnak lenni, ha baj ér minket.
Forrás:
Lily Choo, Epoch Times, Clearharmony.net
Kép: Minden lehet egy áldás vagy egy szerencsétlenség álruhában (Catherine Chang, ET)
