Epoch Times: Március 22-én az Európai Unió bejelentette, hogy szankciókat fog bevezetni egyes kínai tisztviselőkkel szemben, beleértve egy szervezetet is, a Peking által Hszincsiangban elkövetett súlyos emberi jogi jogsértések miatt. Ezek a szankciók voltak az első jelentős intézkedések azóta, hogy az 1989-es Tienanmen téri mészárlást követően az EU fegyverembargót vezettek be Kínával szemben.
Négy vezető tisztviselőt és egy szervezetet, a Hszincsiang Termelő és Építőipari Testület Közbiztonsági Irodáját utazási tilalommal és vagyonuk befagyasztásával sújtották.
A KKP ezt azonnal megtorolta az EU nyolc tisztviselőjével szemben alkalmazott szankciókkal (köztük öt európai parlamenti, egy holland parlamenti, egy belga szövetségi parlamenti és egy litván köztársasági parlamenti képviselővel); két tudós (Adrian Zenz német tudós, Björn Jerdén svéd tudós); és négy szervezet (az Európai Unió Tanácsának Politikai és Biztonsági Bizottsága, az Európai Parlament Emberi Jogi Albizottsága, a német Mercator Institute for China Studies Németországban és a Dániában működő Demokráciák Szövetsége Alapítvány).
A KKP célja, hogy kétszer olyan erősen vágjon vissza és a pillanat lendületében elnyomja az EU-t – ez a pekingi „farkasharcos” diplomácia egyik megnyilvánulása is.
Azonban ha megkezdődik egy szankcióháború, az már nincs a KKP ellenőrzése alatt.
Az EU és a tagállamok egymást követően hoztak intézkedéseket. Azon a napon, amikor kihirdették a szankciókat, az Európai Parlament közölte, hogy ideiglenesen megszakítja a Kína – EU átfogó beruházási megállapodás felülvizsgálatát, amelyet tavaly december 30-án, 7 év és 35 fordulós, körülményes tárgyalás után írtak alá. Március 24-én nyolc uniós ország – Hollandia, Belgium, Dánia, Franciaország, Németország, Litvánia, Svédország és Olaszország – a KKP megtorló lépéseire válaszul behívta vagy hamarosan behívja a kínai követeket.
Az EU szankciói valószínűleg taktikusak és meglehetősen óvatosak. A büntető intézkedések hatálya alá tartozó négy KKP-tisztviselő csupán a KKP bábjai voltak: Zhu Hailun, a Hszincsiang Ujgur Autonóm Terület (XUAR) Politikai és Jogi Bizottságának volt titkára, Wang Junzheng, a Hszincsiang Termelő és Építőipari Testület párttitkára (XPCC) és a XUAR titkárhelyettese, Wang Mingshan, a XUAR Pártbizottságának állandó bizottságának tagja és Chen Mingguo, a Hszincsiang Közbiztonsági Iroda igazgatója.
De egy ember kimaradt: Chen Quanguo, Hszincsiang legfelsőbb vezetője és a Politikai Iroda (Kína legfőbb döntéshozó testülete) 25 tagja közül.
A KKP agresszív megtorló szankciói csak olajat öntenek a tűzre, és arra kényszerítik az EU-t és a tagállamokat, hogy merész lépéseket tegyenek az intézkedések ellensúlyozása érdekében.
A jelenlegi helyzetből ítélve az eszkalálódott szankcióháború nem csupán egy csata lesz. Nagy hatással lesz a teljes nemzetközi stratégiai helyzetre.
Először is, az EU jelentősen módosíthatja a Kínával szembeni stratégiáját.
Az Európai Bizottság 2019 márciusában kiadott jelentése szerint a Bizottság elismeri a KKP-t „együttműködési partnerként”, ugyanakkor a KKP-t „tárgyalópartnerként”, „gazdasági versenytársként” és „rendszeres riválisként” tartja számon. A definícióban rejlő ellentmondás az EU komoly békéltetési politikáját mutatja.
Azonban számos, 2019 óta bekövetkezett incidens, köztük Hongkong kiadatásellenes törvényjavaslatai, a KKP COVID-19 járvánnyal kapcsolatos helytelen kezelése, az új hidegháború Kína és az Egyesült Államok között, valamint a KKP „farkasharcos” diplomáciája miatt arra kényszerül az EU, hogy mérlegelje Kína-politikáját.
Két év tanácskozás után az EU a 27 tagállammal végre nehéz lépést tett Kína-politikájának megváltoztatása felé, mint például a Hszincsiangban az emberi jogokat megsértő személyek és intézmények szankcionálása.
Adrian Zenz, a KKP által szankcionált német tudós azt tweetelte, hogy: „Az EU számára ez a még mindig meglehetősen kicsi lépés, azonban mégis elmozdulást jelent a szokásos, majdnem teljes térdhajtástól.”
Szóval, hogyan változik az EU Kína-politikája a jövőben?
Az EPP képviselőcsoport, az Európai Parlament legnagyobb politikai csoportja március 10-én elfogadta az EU és Kína közötti kétoldalú kapcsolatokról szóló első stratégiai jelentést, amelynek címe: „EU – Kína kapcsolatok – a tisztességes és kölcsönös partnerség felé”.
A dokumentum kijelentette: „Tekintettel a COVID-19 járvány politikai következményeire és az úgynevezett biztonsági törvény Hongkongra történő bevezetésére, a hosszú távú célok agresszívebb törekvése Hszincsiang, Tibet és Tajvan felé, a multilaterális rendszer, és a nemzetközi megállapodások figyelmen kívül hagyása, Kína rosszindulatú befolyásának terjedése, az alapvető emberi jogi kötelezettségek teljesítésének elmulasztása miatt úgy gondoljuk, hogy ez a korábbi megközelítés elavult.”
„A szisztematikus rivalizálás egyre inkább kapcsolatunk legfőbb paradigmájának tekinthető” – áll a jelentésben.
A jelentés azt vetíti előre, hogy az EU és Kína közötti kapcsolatok három különböző forgatókönyv szerint alakulhatnak:
1) pozitív forgatókönyv – elkötelezettség és együttműködés;
2) semleges forgatókönyv – együttélés és eldöcögés;
3) negatív forgatókönyv – rivalizálás és konfliktus.
Természetesen az, hogy az EU hogyan reagál erre az EU – Kína szankciós háborúra, közvetlenül befolyásolja Európa és Kína jövőjét.
Miután az EU szankciókat vezetett be a kínai tisztviselőkkel szemben, az Egyesült Királyság és Kanada is követte a példáját. Az Egyesült Államok is szankciókat jelentett be Chenjiang tisztviselői, Chen Mingguo és Wang Junzheng ellen (Chen tavaly már szerepelt az Egyesült Államok szankciólistáján).
A KKP ellen-szankcióival kapcsolatban Josep Borrell, az EU külpolitikai főnöke a március 22-i sajtótájékoztatón kijelentette: „Kína ahelyett, hogy megváltoztatná politikáját és jogos aggodalmainkat kezelné, nem akarja észrevenni. Ezek az intézkedések sajnálatosak és elfogadhatatlanok.” Azt is kijelentette: „Nem lesz változás az Európai Unió azon elhatározásában, hogy megvédi az emberi jogokat, és reagál a súlyos jogsértésekre.” Borrell az EU, Nagy-Britannia, Kanada és az Egyesült Államok közötti koordinációt „tökéletesnek” minősítette.
Ezenkívül Ausztrália és Új-Zéland külügyminiszterei közös nyilatkozatot adtak ki, amelyben „komoly aggodalmukat” fejezték ki az „újabb jelentések miatt, amelyek azt mutatják, hogy a hszincsiangi ujgurok és más muszlim kisebbségek emberi jogait súlyosan megsértették”, és üdvözölték Kanada, az EU, az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok egyik napról a másikra bejelentett szankcióit.
Látható, hogy az EU szankciói a KKP ellen ezúttal elindították a nemzetközi közösség láncreakcióját, hogy felelősségre vonják a KKP-t az emberi jogok megsértéséért.
Különösen ki kell emelni, hogy az EU – Kína szankcióháború felfüggesztette a Kína – EU átfogó beruházási megállapodást. Mint mindannyian tudjuk, a KKP kiválóan manipulálja a gazdasági kérdéseket, hogy előmozdítsa politikai menetrendjét és befolyásolja a különböző országok politikáját Kína javára.
Az EU a KKP gazdasági egységfrontjának legfontosabb célpontja. Például Kína lett az EU legnagyobb kereskedelmi partnere 2020-ban, a kétoldalú kereskedelem volumene elérte a 649,5 milliárd dollárt, ami megdöntötte a piaci trendet a világjárvány idején. Első alkalommal váltotta fel Kína az Egyesült Államokat, mint az EU legnagyobb kereskedelmi partnerét. Ugyanakkor az EU az Egyesült Államok ellenzése ellenére beruházási megállapodást kötött a KKP-val.
Az EU azonban ezúttal szankciókat vezetett be a KKP-val szemben. Ez azt mutatja, hogy a KKP egységes gazdasági frontja súlyos kudarcot jelent, és az EU képes gazdaságilag ellensúlyozni a KKP-t.
Különböző okokból kifolyólag az EU hosszú ideig megtévesztette önmagát, és képtelen volt ellenállni a KKP bizonyos fokú gazdasági kényszerének. Most az EU rájött, hogy ha a kereskedelmet fegyverként lehet használni, abban az EU többre képes, mint a KKP.
A kétoldalú kereskedelem szempontjából a KKP függősége az EU-tól magasabb, mint az EU függősége a KKP-tól. 2020-ban az EU 383,5 milliárd euró (körülbelül 465 milliárd dollár) árut importált Kínából, és 202,5 milliárd eurót (körülbelül 238 milliárd dollár) exportált Kínába, az EU-nak pedig 181 milliárd eurós (körülbelül 213 milliárd dolláros) hiánya volt.
Ily módon megváltoztak a támadó és a védekező tendenciák, és a Kína – EU átfogó beruházási megállapodás az EU elrettentő fegyverévé vált, és a KKP meglehetősen passzív lett.
Röviden: a KKP ezúttal kudarcot vallott az egységes gazdasági fronton és az EU elleni kényszerítésben. Ez nagyon hasznos a nemzetközi közösség számára, hogy felismerje Kína gazdaságának végzetes hibáit és a KKP szélhámos természetét.
Ezúttal a KKP szankcióháborút indított, és a veszteség nem csekély.
Forrás: https://www.theepochtimes.com/mkt_app/two-major-impacts-of-eu-sanctions-on-the-chinese-regime…
Kép: Kína Fókusz
