4. Erőszak és hazugság: a kommunista politika alapvető módszerei az ellenőrzés gyakorlására
A kommunista doktrína minden eszközt indokoltnak tart a hatalom megszerzése és megtartása érdekében. A kommunista pártok nyilvánosan hirdetik, hogy az erőszak és a hazugság az eszközei a világ meghódítására és uralására. A kommunista uralom első megjelenésétől a Szovjetunióban napjainkig, azaz alig egy évszázad leforgása alatt a kommunizmus mintegy 100 millió ember halálát okozta. A kommunista párt tagjai gyilkoltak, gyújtogattak, raboltak és hazudtak az embereknek. Minden elképzelhető módszert bevetettek. Gonoszságuk mértéke megdöbbentő. Ráadásul azok többsége, akik részt vettek ezekben az atrocitásokban, nem bánta meg.
A kommunizmus rosszindulatú kísértete által gyártott hazugságok különböző mértékűek mind a kommunista, mind a nyugati országokban. Kínában a rendszer „kis hazugságokra, közepes hazugságokra és nagy hazugságokra” osztja fel őket. Egy átverés, álhír vagy egy politikai ellenfél rágalmazása – ezek „kis hazugságok”. A jelentős következményekkel járó hazugságok rendszerének komplex műveletekkel történő létrehozása „közepes hazugságnak” minősül. Például a Kínai Kommunista Párt a Fálun Gong elleni gyűlöletkeltés érdekében kitalálta a Tienanmen téri önégetési incidenst. Azonban az egész egy megrendezett színpad volt a csaláshoz.
De hatalmas hazugságokhoz is folyamodnak. A „nagy hazugság” lényegét tekintve olyan, mint maga a rosszindulatú kísértet. Méretei olyan hatalmasak, műveletei olyan változatosak, időtartama olyan hosszú, és az általa érintett személyek száma olyan nagy, hogy az igazság tudatosítása, nevezetesen, hogy minden egy „nagy hazugság” része, mint olyan, elveszik.
Például a kommunizmus kísértete megalkotta a „globális egység”, a társadalom globalizációjának hazugságát, melyet a kommunizmus céljaként állított be. Mivel ezt az állítást nem lehetett megcáfolni, legalábbis rövid távon nem, ez volt a nagy hazugság, amelyre az egész kommunista projekt épült.
Az előző fejezetben elemeztük a kommunizmus által használt progresszivizmus fogalmát, és azt, hogy ez is egy „nagy hazugság” része. Az elmúlt évtizedekben a kommunizmus számos társadalmi mozgalomba szivárgott be, amelyek zűrzavarba taszították az embereket, és forradalmakat szítottak. Mindez összhangban van a gonosz kísértet szándékával. Erre példa a környezetvédelmi mozgalom is, amelyet a 16. fejezetben tárgyalunk.
Erőszak és hazugság a totalitárius kommunista rendszerekben
A kommunista pártok ösztönzik az osztálykonfliktusokat; az ilyen típusú konfliktusok halálig tartó küzdelmek. Ahogy a Kommunista Kiáltvány mondja: „A kommunisták megvetik nézeteik és céljaik elrejtését. Nyíltan kijelentik, hogy céljaikat csak a fennálló társadalmi viszonyok erőszakos megdöntésével érhetik el.” [1]
Lenin azt írta az „Állam és forradalom” című könyvében: „Fentebb már elmondtuk, és később részletesebben is megmutatjuk, hogy Marx és Engels elmélete az erőszakos forradalom elkerülhetetlenségéről a polgári államra vonatkozik. Ez utóbbit csak a proletariátus diktatúrája válthatja fel, de általában csak egy erőszakos forradalom által és nem egy „elsorvadási” folyamat eredményeként.” [2]
A hatalomátvétel során, akár a párizsi kommün, akár az orosz forradalom, akár a Kínai Kommunista Párt által kezdeményezett munkás- és parasztmozgalom során a kommunista pártok rendkívül erőszakos és véres módszereket alkalmaztak. Függetlenül attól, hogy ellenségeik öregek vagy gyengék voltak-e, felgyújtották, kirabolták és megölték őket, és olyan kegyetlenséget tanúsítottak, amely megrázta a lelket. Az erőszakos kommunista rendszerek alatt elkövetett bűncselekmények száma olyan nagy, hogy lehetetlen megszámolni őket.
A kommunista szekta erőszakkal és hazugsággal próbál hatalomra jutni. A hazugság az erőszak igazolására szolgáló kenőanyag, és egyben a közvélemény megragadásának eszköze is. Hazugságra van szükség az erőszak kordában tartásához is, és még ha néha nem is alkalmaznak erőszakot, az állandó hazugság akkor is folyamatos. A kommunista pártok készek bármit megígérni, de eszük ágában sincs betartani az ígéreteiket. Céljaik elérése érdekében olyan gyakran változtatják a történeteiket, amilyen gyakran csak hasznukra válik. Minden erkölcsi alap és szégyenérzet nélkül hazudnak.
A kommunisták azt állították, hogy a mennyországot építik a földön – de pontosan ez a legnagyobb hazugságuk. Az egyetlen dolog, amit elértek, az a földi pokol.
Mao Ce-tung Kínában, Ahmed Ben Bella Algériában és Fidel Castro Kubában: mindannyian azt állították, hogy soha nem fognak totalitárius rendszereket létrehozni. De amint hatalomra kerültek, azonnal teljesen kíméletlen totalitarizmust indítottak el, megtisztították a saját pártjukat az ellenfeleiktől és versenytársaiktól, és üldözték a másként gondolkodókat.
A kommunista pártok a nyelvhasználatot is ügyesen manipulálták. A nyelvi manipuláció a kommunista szekta egyik fő módszere az emberek megtévesztésére. Megváltoztatja a szavak jelentését, akár az ellentétükre fordítja át azokat. Ha a manipulált nyelvet elég gyakran használják, akkor annak az eltorzított jelentése beépül az emberek tudatába. Például „Istent” a „babonával”, a „hagyományt” az „elmaradottsággal”, az „ostobaságot” a „feudalizmussal”, a „nyugati társadalmat” az „ellenséges” vagy „Kína-ellenes erőkkel”, a „proletariátust” pedig az „állami tulajdon urai”-val azonosítják. Bár a népnek nincs hatalma, a kommunisták azt mondják, hogy „minden hatalom a népé”. Az igazságtalanságra rámutatni „az állam felforgatását” jelenti, és így tovább. Amikor tehát olyan emberekkel beszélgetünk, akiket mélyen megmérgezett a kommunizmus gonosz szektája, gyakran tapasztaljuk, hogy a két fél nem ugyanazokkal a kommunikációs alapokkal rendelkezik, annyire eltorzult sok szó jelentése és hozzájuk a kapcsolódó asszociáció.
A kommunista szekta nemcsak a saját hazugságait generálja, hanem olyan környezetet is teremt, amelyben az egész lakosságnak be kell kapcsolódnia a hazugságokba – többek között a kötelező politikai tanulmányok révén, vagy politikai nézeteinek kifejtésével és az ilyen vagy olyan politika jóváhagyásával. Ez arra kényszeríti az embereket, hogy olyan dolgokat mondjanak, amelyekben nem hisznek, és ez demoralizálja őket. A helyes cselekvés iránti érzékük csökken. A Tízparancsolat figyelmeztet a „hamis tanúságtétel” ellen. Konfuciusz azt mondta: „Ha a nép nem bízik az uralkodóiban, az államnak nincs tekintélye.” A kommunista szekta valótlanságainak tudatosítása után az emberek úgy reagálnak, hogy maguk is hazudni kezdenek. A kommunizmus tudja, hogy az emberek hazudnak, de ez elfogadható, mert maga a hazugság a játék része. A kommunisták számára az jelenti a veszélyt, ha az emberek elkezdik kimondani az igazságot. A hazugság kultúrájának megteremtése a kommunisták által kifejlesztett erkölcsi degeneráció egyik eszköze. Ebben a kiadványban már többször elhangzott, hogy a kínai rezsim nemcsak a fizikai testet akarja megölni, hanem szélsőséges erkölcsi romlást is elő akar idézni. E tekintetben a rendszer nagyrészt elérte célját.
Hogyan ösztönzi a kommunizmus az erőszakot nyugaton
A kommunizmus rosszindulatú kísértetét alkotó elemi erő a gyűlölet. Támogatja az osztályharcot, és minden probléma gyökerét a hagyományos társadalmi struktúrákra vezeti vissza, mondván, hogy a gazdagok kizsákmányolják a szegényeket, hogy ellenszenvet és gyűlöletet szítsanak a gazdagok ellen, így forradalmat és erőszakot provokáljanak. A kommunista mozgalmak terjeszkedésével a kísértet manipulációi, az erőszak és a hazugságok mindennaposak lettek Nyugaton, gyűlölettel és haraggal árasztották el a társadalmat.
Amellett, hogy a kommunista pártok széles körben, kifejezetten hirdették az erőszakot, számos paramarxista konkrétan az ördögi irányítás alatt álló erőszakra szólított fel. Saul Alinsky – aki az Egyesült Államokban a baloldal ünnepelt figurája – egy banda tag volt, mielőtt a baloldalhoz csatlakozott és politikai vezető lett. Tagadta, hogy kommunista lenne. Tagadta, hogy kommunista lenne, de ideológiája és konfliktusszemlélete azonos volt a kommunistákéval.
Saul Alinsky Rules for Radicals (Szabályok a radikálisoknak) című művét a városi lázadók vagy az anarchisták valódi kézikönyvnek tekintik. Alinsky azt írta, hogy a könyve kifejezetten azoknak szól, akiknek nincs [vagyonuk], akik machiavellista világnézet szerint élnek; akik a gazdagoktól akarnak elvenni, és a szegényeknek adni, hogy az Egyesült Államokat egy kommunista országgá tegyék.
Alinsky látszólag a fokozatos beszivárgást részesíti előnyben a véres forradalommal szemben – de valójában az erőszak híve. A Black Panther Party (Fekete Párducok Pártja), egy erőszakos forradalmi csoport, amely felkarolta a maoizmust, és azt a maoista jelszót használta, hogy: „A politikai hatalom a fegyverek csövéből jön”. Alinsky kezdetben a demokratikus választásokra támaszkodott, de a háttérben fegyverek bevetését is tervezte. A megközelítése tehát hasonló a Kínai Kommunista Pártéhoz: először maradjunk észrevétlenek, majd csapjunk le brutálisan. Az egyik szabály, amelyet a radikálisoknak javasol, az, hogy megfélemlítéssel és agresszióval kezeljék ellenfeleiket, és ezáltal végső soron káoszt és rombolást érjenek el.
David Horowitz író és egykori radikális aktivista, nagyon jól ismerte Alinsky-t. Szerinte Alinsky és követői nem hittek a jelenlegi rendszer megreformálásában. Tudják jól, hogy céljuk valójában ennek a rendszernek a megsemmisítése, és küldetésüket a háborúban látják. Ezért ők minden lehetséges eszközt felhasználnának a céljuk eléréséhez – ők döntenek arról, hogy mikor alkalmaznak erőszakot, milyen erőszakot alkalmaznak, és milyen hazugságokat terjesztenek. [3]
Az amerikai társadalomban egyes politikusok és politikai szereplők kíméletlenül, minden eszközzel – megtévesztéssel, személyes támadásokkal és hasonlókkal – támadják az ellenségeiket. A kommunistákhoz hasonlóan gyakran még erőszakhoz is folyamodnak. A fokozott erőszakra való hajlammal rendelkező társadalom instabillá és megosztottá válik. Ma az Egyesült Államokban a nagyobbik baloldali és a nagyobbik jobboldali párt közötti viszony a kommunista blokk és a szabad világ közötti hidegháborús szembenálláshoz hasonlítható. Olyan ellentétesek, mint a tűz és a víz.
Az új amerikai elnök 2016-os megválasztása után az „Antifa” néven ismert szélsőbaloldali szervezet tagjai erőszakos zavargásokba kezdtek. Az „Antifa” aktivistái az új elnök támogatóit és más konzervatívokat vettek célba, hogy támadják és elszigeteljék őket, ezt a politikát követték a gyűlések idején is. Az „Antifa” aktivistái megakadályozták az elnök támogatóit abban, hogy nyilvánosan felszólaljanak, sőt még fizikailag is megtámadták őket.
Az elmúlt években a Közel -Keletről és Afrikából érkező bevándorlók sok társadalmi problémát okoztak Európában. A „politikai korrektség” okán ezekben az országokban a baloldali elit támadja és sértegeti azokat, akik ellenzik a jelenlegi migrációs politikát. [4]
2017 júniusában Steve Scalise-t, a Republikánus Párt tagját és a képviselőház republikánus frakciójának vezetőjét egy másik párt támogatója meglőtte és súlyosan megsebesítette egy baseball edzésen. Az egyik nebraskai baloldali képviselő még azt is mondta, hogy „örül”, hogy Scalise -t lelőtték, és azt kívánta, bárcsak meghalna. Ezt a politikust ezután eltávolították pártja állami szintű bizottsági elnöki posztjáról.
Az erőszakos konfliktusok mögött a kommunizmus kísértetének mentális tényezői állnak. Nem arról van szó, hogy minden baloldali erőszakos konfliktust akar – de elég néhány keményvonalas kommunista aktivista ahhoz, hogy lendületbe hozzák a dolgokat.
A kommunizmus kísértetének hatása alatt bizonyos pártok és politikusok azt állítják – amíg kevés hatalmuk van -, hogy megvédik az emberek jogait és követik a demokratikus társadalom szabályait. De amint hatalomra kerülnek, minden módszert bevetnek az ellenzék elnyomására, és önkényesen megfosztanak másokat a jogaiktól. 2017 februárjában egy nyugat-amerikai államban a szenátus ülése közben egy vietnami-amerikai szenátor mikrofonját hirtelen lekapcsolták és eltávolították őt az ülésteremből, amikor éppen Tom Hayden szenátor, egykori vietnami háborút ellenző aktivista és radikális tiszteletére rendezett ceremónia ellen akart felszólalni. [5] Ha a dolgok így mennek tovább, akkor az amerikai állam a kommunista önkényuralom felé veszi az irányt.
Hogyan zavarják össze a kommunista hazugságok a Nyugatot
A kommunizmusnak nagyon rossz híre van Nyugaton. Ezért a hazugság az egyetlen módja annak, hogy kiterjessze a befolyását.
A kommunista és baloldali csoportok a „szabadság”, a „haladás” és a „közérdek” jelszavakat használják ürügyként, hogy széles körű támogatást szerezzenek. Valójában az a céljuk, hogy megvalósítsák a szocializmus előmozdítására irányuló tervüket. Taktikájuk a „földi mennyország” kommunista ígéreteit tükrözi. Egyes pártok olyan politikát hirdetnek, amely lényegében kommunista, de más néven álcázza magát. Például a kötelező szociális egészségbiztosítási rendszer létrehozását nem nevezik szocialistának, inkább „az emberek egészségügyi ellátására” hivatkoznak, majd azt mondják, hogy az ilyen lépések „a közvéleményen alapulnak”. Amikor a munkáltatókat arra kényszerítik, hogy fizessenek minimálbért, akkor azt „megélhetési minimumnak” nevezik. Eközben a nyugati kormányok egyre nagyobb hatalommal bírnak, és egyre jobban beavatkoznak az emberek életébe.
A kommunizmus párti politikusok és érdekcsoportok gátlástalanul üres választási ígéreteket tesznek. A kommunista pártok ugyanezt az elvet alkalmazták, hogy hatalomra jussanak. Az ilyen politikusok magasabb jólétet, mindenkinek munkahelyet és ingyenes egészségbiztosítást ígérnek. Nem mondják meg, hogy ki fogja kifizetni ezeket az ígéreteket, és azt sem, hogy hosszú távon hogyan fog működni. Gyakran nem is készítenek komoly terveket a megvalósításra.
A ma már republikánus Benito Bernal 2016-ban még amerikai demokrataként indult a kongresszusban. Beszámolt az egyik baloldali párton belüli politikai alszervezetről, amely minisztériumi tisztviselőket, szövetségi szenátorokat, kongresszusi képviselőket, tartományi és városi tanácsosokat tömörített. Az alszervezet 25 éves tervet dolgozott ki a különböző kormányzati szintek manipulálására, hogy a jövőben megpályázhassa az elnöki tisztséget. A szervezet úgy tett, mintha erőforrásait olyan problémák megoldására fordítaná, mint a bandák által elkövetett erőszak, az iskolakerülés, a tinédzserterhességek, az illegális bevándorlók és a társadalmi igazságtalanságok. De valójában az volt a céljuk, hogy mindezeket az embereket a szociális segélyektől függővé tegyék. Bernal ezt „rabszolgatartó rendszerként” írja le [6]:
„Amikor kérdéseket tettem fel a csoport tagjainak, nem kaptam egyértelmű válaszokat. Ehelyett három ellenkérdést tettek fel nekem: „Először is, ha minden probléma megoldódna, mit javasolhatna még a következő elnökjelöltünk, hogy segítsen?”. Másodszor, van fogalma arról, hogy mennyi tőke érkezett a városunkba, hogy megoldja ezeket a problémákat? Harmadszor, tudja-e, hogy hány munkahelyet teremtenek e problémák megoldása érdekében? Akkoriban azt kérdeztem magamtól: ezek az emberek itt komolyan azt mondják nekem, hogy profitáljak a bandák általi erőszakból, az egymást gyilkoló emberek és gyerekek fájdalmából?”
Bernal azt mondta, hogy ha szánnánk időt arra, hogy megvizsgáljuk a párt szavazóinak a demográfiai adatait, akkor láthatnánk, hogy azt akarják, hogy az emberek csalódottak, áldozatok legyenek és bizonytalan helyzetbe kerüljenek, mert így profitálhatnak a szerencsétlenségükből. Ezért döntött később úgy, hogy kilép a pártból.
A 2008-as amerikai elnökválasztáson kiderült, hogy az ACORN (Közösségi Szervezetek Szövetsége), egy szociáldemokrata csoport, amely egy 40 éves múltra visszatekintő szervezet, a választási névjegyzéket meghamisítva több ezer nem jogosult szavazót regisztrált. [7]
Mivel az USA-ban nincs regisztrációs rendszer, minden szavazni kívánó személynek fel kell iratkoznia a választói listákra. Az, hogy ellenőrzik-e és hogyan ellenőrzik, hogy a regisztrált személy jogosult-e szavazni, az egyes amerikai államokban eltérő. Ez a néha nagyon könnyen manipulálható regisztráció egy ideje komoly viták tárgyát képezi.
2009-ben az ACORN ismét országos botrányba keveredett. Az „igazságosság” és az „alacsony jövedelmű háztartásokért való küzdelem” nevében a csoport nagy mennyiségű állami támogatást és szövetségi pénzeket kapott – amelyeknek a családokat kellett volna segíteniük az orvosi ellátásban és a háztartási szükségletekben. Két nyomozó prostituáltnak és stricinek adva ki magukat, elment több nagyváros ACORN-irodáiba, hogy tanácsokat kérjenek az üzletvitelükhöz, miközben titokban videóra vették az interjúkat. [8] A videókon látható, ahogy az ACORN munkatársai tanácsokat adnak nekik, hogyan működtessenek bordélyházat fedőcég és hamis személyazonosság segítségével, és megmutatják nekik, hogyan mossák a pénzt, hogyan rejtsék el, hogyan kerüljék el a nyomozást, hogyan hazudjanak a rendőrségnek és hogyan kerüljék el az adót. Bár az ACORN többször is védekezett a videókkal kapcsolatos vádakkal szemben, a hírneve teljesen tönkrement, és a finanszírozása összeomlott. Egy évvel később kénytelenek voltak bezárni.
Sok politikai ígéret felszínesen csábítónak tűnik, de a gyakorlatban tönkreteszi az emberek jövőjét. Ez a két harvardi professzor által vizsgált „Curley-hatás” néven ismert. [9]
A Forbes magazin a következőképpen foglalja össze a Curley-hatást: „Egy politikus vagy egy politikai párt hosszú távú uralmat tud azáltal biztosítani, ha a szavazatok mérlegét a maga javára billenti, és olyan törvényeket alkalmaz, amelyek elfojtják és korlátozzák a gazdasági növekedést. Ellentmondásos módon a város szegényebbé tétele éppen kedvező lesz azok politikai sikeréhez, akik ezt az elszegényedést lehetővé tették.” [10]
Részletesen kifejtve, ebben az esetben az adók és a vámok újraelosztási politikáját alkalmazzák. Az USA-ban például adókedvezményeket hoznak létre a szakszervezetek és a kormányzati programok számára, és támogatják a kisebbségi (fekete, latin-amerikai, indián) vállalkozásokat. Ezzel egyidejűleg más vállalkozások és a tehetősek adóját is növelik. Az eredmény az, hogy e politikák kedvezményezettjei (a szegények, a szakszervezetek stb.) az általuk támogatott politikusokra támaszkodnak. A választásokon természetesen támogatják őket. A magas adók és a „gazdagok megszorításának” politikáját a kormányzati projektek finanszírozására használják. A gazdagok és a vállalkozók emiatt gyakran elhagyják a várost – nem akarják, hogy a pénzüket elvegyék tőlük és elpazarolják.
Ennek eredményeképpen azonban egyre kevesebben vannak e politika ellenzői. Azok a politikusok, akik ezeket követik, hosszú távú befolyást gyakorolhatnak a területen, és bővíthetik politikai gépezetüket. Ugyanakkor a város adóbevételei és munkalehetőségei évről évre csökkennek. Végül a város csődbe megy.
A „Curley-hatás” hatása széles körben elterjedt, és az Egyesült Államok tíz legszegényebb, 250 000 főnél nagyobb lakosságú városát érinti. Napjainkban Kalifornia, amely a nagyon gazdag vállalatok ellenére rendkívül eladósodott állam, szembesül e politikák következményeivel. Kaliforniát az elmúlt években nagyrészt baloldali politikusok irányították. [11]
A baloldal a szavak jelentését is megváltoztatja. A konzervatívok számára az „egyenlőség” nagyjából az „esélyegyenlőséget” jelenti. Ez lehetővé teszi, hogy az emberek tisztességesen versenyezzenek egymással, és természetes meritokrácia alakul ki: aki jobban teljesít, több elismerést kap. A baloldaliak számára azonban a kifejezés „eredményegyenlőséget” jelent – ami azt jelenti, hogy az emberek ugyanazt az eredményt kapják, mint mások, függetlenül attól, hogy keményen dolgoznak-e vagy sem.
A konzervatívok úgy vélik, hogy a „tolerancia” a különböző meggyőződéseket és véleményeket foglalja magában; ha a személyes érdekek sérülnek, akkor szeles látókörűen és nagylelkűen kell kezelni azokat. A baloldal viszont a „tolerancián” a bűn tolerálását érti. A „szabadság és igazságosság” fogalma is teljesen eltér a hagyományos fogalmaktól. A különböző társadalomszervezési politikákat, mint például a homoszexualitás dicsőítése, a férfiak és nők közös WC-használata, a marihuána legalizálása és más, az emberi etikát aláásó gyakorlatokat, mind „progresszívnek” nevezik, mintha ezek erkölcsi előrelepések lennének.
Valójában ezek a gyakorlatok aláássák az Isten által az ember számára lefektetett erkölcsi törvényeket. Így rombolják végeredményben az erkölcsöt a politikai spektrum baloldali törekvései. A kommunizmus gonosz kísértete az ilyen típusú politikai törekvéseket használja fel a célja eléréséhez. Régen az emberek azt gondolták, hogy az Egyesült Államok valóban szabad társadalom és a kommunizmus elleni erők utolsó bástyája. Az emberek ma már világosan látják, hogy a magas adók, a fejlett jóléti állam, a kollektivizmus, a nagy kormányzati bürokrácia, a szociáldemokrácia, a „társadalmi igazságosság” és hasonlók a politikába ágyazódnak és a politika által valósulnak meg. Ezek mind így vagy úgy a szocialista és marxista-leninista ideológiai DNS-éből származnak. Különösen a fiatalabb generáció egyszerűen nincs tisztában a kommunista országok brutalitásának történetével. Ezek az emberek olyan eszméket követnek, amelyekről a történelem már bebizonyította, hogy illúziók. A kommunizmus új formája becsapja őket. Ennek eredményeként akaratlanul is a pusztulás útján haladnak.
5. A totalitarizmus: a kommunista politika következménye
Köztudott, hogy a totalitárius kommunista országok az emberek személyes életének minden területét ellenőrzik. A kommunizmus erőszakmentes formái fokozatosan és folyamatosan terjesztik ki az állam hatalmát, arra törekedve, hogy egyre inkább az ellenőrzésük alá vonják az emberek társadalmi életét, és végül egy autoriter rendszert építsenek ki. Azokban az országokban is, ahol a kommunista totalitárius hatalom még nem jött létre, az embereket az a veszély fenyegeti, hogy bármikor elveszíthetik a szabadságukat. Még ennél is ijesztőbb, hogy a modern totalitarizmus a tudományhoz és a technológiához folyamodott, hogy a személyes megfigyelési műveleteit végre tudja hajtani, és egy soha nem látott szintre fejlessze ki az emberek élete feletti extrém irányítást.
A totalitarizmus elpusztítja a szabad akaratot és elnyomja a jóságot
Ha az emberek követik a menny által meghatározott hagyományos értékeket, Isten vezetni fogja az embereket e kultúra további fejlődésében. Az isteni ihlet által vezérelt kultúra lehetőséget ad az embereknek arra, hogy kapcsolódjanak az égiek világához. Ennek a kultúrának az alapján alakulhatnak ki a társadalomszervezésre, azaz a politikai életre jellemző módszerek különböző típusai.
Isten szabad akarattal ruházta fel az embereket, és megadta nekik azt a képességet, hogy intézzék a saját ügyeiket. Az embereknek önfegyelemmel és erkölcsös magatartással kell szerveződniük, és felelősséget kell vállalniuk önmagukért és a családjukért. Alexis de Tocqueville francia politológus a 19. századi amerikai politika tanulmányozása révén nagyra értékelte az amerikai társadalmat. Lenyűgözte az amerikaiak önreflexiója, a gonoszról alkotott megértésük, a problémák türelmes megoldására való hajlandóságuk és a társadalmi problémák megoldására irányuló általános erőszakmentességük. Úgy vélte, hogy az Egyesült Államok nagysága abban rejlik, hogy képes kijavítani saját hibáit. [12]
A kommunizmus gonosz kísértete ezzel szemben egy olyan totalitárius politikát akar, amelynek célja, hogy az emberek elutasítsák a hagyományt és az erkölcsöt, és elzárják az emberek útját a jóság és az isteni világ felé. A kommunista országokban az emberek Isten népéből az ördög alattvalóivá válnak, anélkül, hogy ezt észrevennék. Fokról fokra készségesen engedelmeskednek az ördögi normáknak.
A kommunista államokban a kormány monopolizálja az összes társadalmi erőforrást, beleértve a gazdaságot, az oktatást és a médiát is. Így mindent a kommunista pártvezetők utasításai szerint kell végrehajtani, akiknek az uralkodásra szolgáló módszerei a hazugságon, az erőszakon és a rosszindulaton alapulnak. Azok, akik megpróbálnak a lelkiismeretükre hallgatni és a jó felé fordulni, végül megsértik a párt ideológiáját és szabályait, és a párt ellenségeinek kiáltják ki őket. Végül alacsonyabb osztályokba süllyednek, és arra kényszerülnek, hogy a társadalom legalján harcoljonak – vagy egyszerűen meghalnak.
A szabad társadalmak kormányai is a tekintélyelvűség felé haladnak, a „nagy kormányzat” szinte mindent ellenőriz. Az autokratikus politika egyik jellemzője az erős központi kormányzat, amely tervezi és irányítja a gazdaságot. Napjainkban a nyugati kormányok egyre nagyobb hatalmat szereznek a gazdaságba való beavatkozásra, annak ellenőrzésére és terveik megvalósítására, az állami bevételek és kiadások, az adózás és az adósságfinanszírozás eszközeinek segítségével.
Ugyanakkor az ellenőrzésük kiterjedt a hitre, a családra, az oktatásra, a gazdaságra, a kultúrára, az energiára és az erőforrásokra, a közlekedésre, a kommunikációra, az utazásra és még sok másra is. Az eredmény a kormányzati hatáskörök óriási mértékű kiterjesztése és a példátlan társadalmi ellenőrzés. Ez magában foglalja a központi közigazgatási hatáskörök kiterjesztését a polgárok életének helyi ellenőrzéséig. Ilyen például az egészségbiztosítás kötelezővé tétele, különben bírságot szabnak ki. A kormányok a közérdek nevében megfoszthatják az embereket a javaiktól és személyiségi jogaiktól.
Egy totalitárius kormány a „politikai korrektséget” ürügyként használja fel arra, hogy megfossza az embereket a véleménynyilvánítás szabadságától, és megszabja, mit mondhatnak és mit nem. Azokat, akik nyíltan elítélik a gonosz politikát, „gyűlöletbeszéd” terjesztésével vádolják meg. Akik fel merik emelni a szavukat a „politikai korrektség” ellen, azokat marginalizálják, elszigetelik, egyes esetekben elbocsájtják a munkahelyükről, szélsőséges esetekben pedig megfenyegetik és támadják őket. Az őszinte erkölcsi normák felváltására eltorzított politikai normákat alkalmaznak. Ezeket törvényekkel, rendeletekkel és nyilvános támadásokkal kényszerítik ki, megteremtve a társadalmi terror és nyomás légkörét. Ezáltal elnyomják az emberek szabad akaratát és szabadságát, hogy a jóság felé forduljanak. Ez a totalitarizmus politikájának lényege.
A bölcsőtől a sírig: a társadalombiztosítási rendszer
Manapság a jóléti politika egyetemes jelenség. Nem számít, hogy melyik ország vagy párt, konzervatív vagy liberális – nincs jelentős különbség. Azokat, akik a kommunista országokban éltek, és Nyugatra jönnek, lenyűgözik az állami támogatások: ingyenes oktatás a gyerekeknek, egészségbiztosítás és az idősek ellátása. Azt mondják maguknak, hogy ez az „igazi kommunizmus”.
A mai jóléti társadalom alapvetően nem a kommunista eszmék, amelyeket bevezettek a kapitalista társadalomba? A különbség az, hogy ez nem erőszakos forradalmak révén történt.
A jobb életre való törekvés önmagában nem hiba, de a kormányok által létrehozott nagylelkű jóléti államok mögött komoly problémák húzódnak meg. Mindig van egy másik oldal. A szociális segélyek magas szintje kényszerű adóztatáson alapul, és a jólét végső soron maga is problémákhoz vezet.
Ahogy Albert Venn Dicey brit alkotmányjogász, akit Angliában a modern alkotmányelmélet megalapítójának tartanak, megjegyezte: „1908 előtt az a kérdés, hogy egy gazdag vagy egy szegény ember kössön-e egészségbiztosítást, teljesen az egyes emberek belátására volt bízva. A magatartása éppúgy nem volt az állam dolga, mint az, hogy fekete vagy barna kabátot viseljen-e. […] De a társadalombiztosítási törvény hosszú távon az államot, azaz az adófizetőket […] hozza kapcsolatba a munkanélküliségi biztosítással. […] Valójában ez az állam beismerése, hogy biztosítania kell az embert az ellen a rossz ellen, ami abból fakad, hogy nincs munkája. […] A társadalombiztosítási törvény összhangban van a szocializmus tanításaival. […]” [13]
A szocialista jóléti állam skandináv modelljét számos ország átvette. Egykor a szocialista jólét pozitív példájaként tekintettek rá, amelyet a Nyugat utánozhat. Észak-Európában azonban a GDP-arányos adó az egyik legmagasabb a világon, sok országban 50 százalék körüli az adókulcs.
A szakértők a szocialista egészségügyi ellátás hat végzetes problémájára mutatnak rá: pénzügyileg fenntarthatatlan, mert az emberek többet akarnak profitálni az ingyenes szolgáltatásokból, mint amennyit befizetnek. A nyújtott szolgáltatásokért nem jár jutalom vagy büntetés, az orvosok nem vállalnak jogi felelősséget azért, amit tesznek, de a munkájuk mennyiségétől függetlenül kapnak fizetést. Ez hatalmas veszteségeket okoz a kormánynak: az emberek minden kiskaput kihasználnak, visszaélnek a rendszerrel és feketepiaci kereskedelmet folytatnak. A kormány dönt az emberek életéről és haláláról a bürokráciával teli egészségügyi rendszeren keresztül. [14]
2010-ben egy Jonas nevű észak-svédországi férfinak a sürgősségi osztályon kellett összevarrni a vérző sebeit. Először a járóbeteg ellátó központba ment, amelyet bezártak. Ezután három órát várt a sürgősségi osztályon. A seb vérzett, de nem kapott segítséget. Végül nem volt más választása, minthogy saját magát kezelje – de ez oda vezetett, hogy a kórházi személyzet feljelentette a kórházi felszerelés jogosulatlan használata miatt (felvette a nővérek által otthagyott cérnát és tűt). [15] Ez csak egy eset; a valóság gyakran sokkal rosszabb. Mivel mindenki ingyenes orvosi ellátást akar, az erőforrásokkal visszaélnek. A korlátozott erőforrások és az ingyenes szolgáltatások iránti kereslet közötti ellentmondás miatt egyensúlyhiány alakul ki a kereslet és a kínálat között. A létesítmények hiánya hosszú sorokhoz vezet, miközben a szociálisan szervezett gyógyítás azokat károsítja, akiknek valóban szükségük van az ellátásra.
Ez nem csak a hatékonyságról szól. A nagyobb veszély az, hogy mindent, amire az embernek szüksége van a bölcsőtől a sírig, a kormány intézi. Ez kívánatosnak tűnhet. A gyakorlatban azonban az emberek kormányuktól való függése a biztos út az autokratikus uralomhoz. Ahogy Tocqueville írta: „Ha a despotizmus napjaink demokratikus nemzetei között meghonosodna, valószínűleg más jelleget öltene; szétszórtabb és tompább lenne; anélkül degradálná az embereket, hogy megkínozná őket”. [16] A szociális segélyezési rendszer így írható le.
Az eltúlzott törvények előkészítik az utat a totalitarizmushoz
A totalitarizmus politikája aláássa az egyén szabadságát az együttérzés terén, és ez rengeteg mozgásteret hagy a gonosznak. Az a tény, hogy az emberek egyre több és több törvénnyel akarják megakadályozni, hogy mások rosszat tegyenek, az ördög kezére játszik. A modern társadalomban számos bonyolult törvény és szabályozás létezik. Az Egyesült Államokban több mint 70 000 adótörvény van; az egészségbiztosítási törvény több mint 20 000 oldalas. Még a bírák és az ügyvédek sem értik az összes törvényt, nemhogy az átlagember. A szövetségi szinttől az állami, megyei és városi szintig évente átlagosan 40 000 új törvényt fogadnak el. Az ember úgy is megszeghet egy törvényt, hogy észre sem veszi. A büntetések a pénzbírságtól a szabadságvesztésig terjednek.
Léteznek szabályozások arra vonatkozóan, hogy milyen horgászhorgokat lehet használni, és milyen hangosan lehet szürcsölni a levest nyilvánosan – szinte mindent törvény vagy rendelet szabályoz. Kaliforniában csak olyan síkképernyős tévékészülékek használhatók, amelyek megfelelnek bizonyos energiafogyasztási követelményeknek; a műanyag zacskók használata tilos. Egyes városokban a városi tanács jóváhagyása szükséges ahhoz, hogy a hátsó udvarban kerti kisházat építsenek.
A törvények túlzott alkalmazása elhomályosítja az általános erkölcsi érzéket. Sok törvény ellentmond az erkölcsnek és a józan észnek. A törvények elszaporodása azt jelenti, hogy az embereket már nem az erkölcsi normáik, hanem csak a törvények alapján ítélik meg. Az idők folyamán a kommunizmus gonosz kísértetének csatlósai számára egyszerűvé vált az emberi törvényeket az ördög ideológiájával átitatni. Bármilyen jó is egy törvény, az csak egy külső kényszer, és nem képes megváltoztatni az emberek gondolkodását. Lao-ce azt mondta: „Minél több a törvény, annál több a tolvaj és a rabló.” Minél több törvény van, annál nagyobb a „Nagy Kormányzat” által gyakorolt ellenőrzés. Az emberek figyelmen kívül hagyják azt a tényt, hogy sok társadalmi problémát alapjában véve az ördög okoz, aki felnagyítja az ember gonosz oldalát. Azt gondolják, hogy a probléma a joggal van, ezért megpróbálják azt javítgatni – elfelejtkezve a dolog valódi lényegéről. Az eredmény egy ördögi kör, amelyben a társadalom lépésről lépésre az autokrácia felé halad.
Irányítás a technológia segítségével
A totalitarizmus az államapparátust és a titkosrendőrséget használja a lakosság megfigyelésére. A modern technológia a végletekig kiterjesztette a megfigyelés lehetőségeit. Betekintést nyújt az emberek életének minden területére.
A Business Insider 2008-as riportja tíz olyan módszert foglalt össze, amelyet a Kínai Kommunista Párt használ a kínai nép megfigyelésére.
- Az arcfelismerő technológia hatalmas tömegben képes azonosítani az embereket.
- Az online fórumok adminisztrátorai kémkednek a felhasználók után.
- A polgárokat arra kényszerítik, hogy olyan alkalmazásokat töltsenek le, amelyek lehetővé teszik a kormány számára, hogy hozzáférjenek a telefonjukon tárolt fotókhoz és videókhoz.
- Megfigyelik az emberek internetes vásárlásait.
- A rendfenntartó szervek speciális szemüveget viselnek, hogy a zsúfolt helyeken, például bevásárlóutcákon és vasútállomásokon felismerjék az embereket.
- „Robotrendőrség” telepítése a vasútállomásokra, amely az emberek arcát fürkészi, és körözött bűnözők után kutat.
- Az arcfelismerő technológia felhasználható a közlekedési szabályokat megszegő gyalogosok kiszűrésére.
- A gyalogosokat véletlenszerűen megállítják, hogy megnézzék a telefonjukat.
- Az emberek közösségi médián közzétett bejegyzéseit nyomon követik, amiből megállapítható valakinek a tartózkodási helye a családján keresztül.
- A prognosztizáló szoftvereket úgy programozzák, hogy azok – az emberek tudta nélkül – adatokat gyűjtenek róluk, és megjelölik mindazokat, akiket fenyegetésnek tartanak. [17]
A Financial Times bemutatja a kínai szociális pontozási rendszer baljós szándékát. „Ez áll Kína 2020-as tervének középpontjában: nem csak a hitelképesség mérésére szolgáló algoritmusok használatáról van szó, hanem az állampolgárok politikai orientációjának felmérésére is használják majd a nagy adatbázist” – olvasható a cikkben. „Ugyanez a rendszer beállítható egy „hazafisági” pontszám meghatározására is, amely azt mutatja, hogy az egyén nézetei mennyire igazodnak a kormányzó kommunista párt értékeihez.” [18]
A személyi akták és a nagyméretű adatbázisok segítségével a kormány megcélozhatja az engedetlen vagy alacsony pontszámú polgárokat, eltávolíthatja őket az állásukból, és a bankok felmondhatják a jelzáloghiteleiket. Bevonhatja a vezetői engedélyüket, és biztosíthatja, hogy nem utazhatnak, illetve nem kaphatnak kórházi kezelést. A mai Kína rendelkezik a világ legnagyobb megfigyelőrendszerével. A nyilvános helyeken és az utcákon mindenütt megfigyelő kamerákat helyeznek el. Alig néhány perc alatt azonosítható azoknak az arca akik feketelistára kerülnek az 1,4 milliárdos lakosság körében. A WeChat üzenetküldő szolgáltatásba ágyazott mobiltelefon-felügyeleti szoftver lehetővé teszi a nyílt megfigyelést – Kínában a mobiltelefonnal rendelkezők számára a magánélet már egyáltalán nem létezik. Egyszerűen nincs hová elbújni. Az egyre fejlettebb technológiával és az egyre nagyobb kormányokkal Nyugaton a szocialista út folytatása hasonlóan szörnyű sorsot eredményezhet a lakosság számára: állandóan megfigyelnék, és nyomást gyakorolnának rájuk, illetve irányítanák őket. Ez a végső forgatókönyv nem túlzás.
6. A kommunizmus totális háborúja a Nyugat ellen
Mivel a kommunizmus kísértetének sikerült beszivárognia az USA-ba, az amerikai társadalom példátlan mértékű megosztottságot tapasztal. A baloldal minden erejét arra használja fel, hogy blokkolja és akadályozza mindazokat, akik hagyományos nézeteket vallanak a politikában. A „háború” kifejezés e helyzet leírására nem túlzás.
Az amerikai elnökválasztások a kampány éles hangvételéről ismertek. A múltban azonban a különböző felek a döntés után újra megpróbáltak együttműködni. A nézeteltérések megoldódtak, és a politika visszatért a normális kerékvágásba.
Azonban a 2016-os amerikai elnökválasztás korai szakaszában egyes baloldali kormánytisztviselők elkezdték tervezgetni, hogy másként bánnak majd azokkal a jelöltekkel, akik nem úgy gondolkodnak, mint ők. A választások után a baloldal pert indított, hogy a választási eredményt a javukra változtassák meg. Washington állam baloldali kormányzója az új elnök beiktatása után azt mondta, hogy a „támogatás tornádója” áll mindenki mellett, aki hezitálás nélkül ellenezné az új elnököt. Az ellenzéki párt magas rangú személyiségei elismerték, hogy a liberálisok dühös serege hajtja őket, hogy „totális háborút” [19] folytassanak az új elnök ellen, és mindenhol akadályozzák őt – a közvélemény támogatásának elnyerése érdekében.
A baloldal jelenleg semmilyen módszertől nem riad vissza, hogy elérje céljait. A baloldaliak gyakran csak az akadályozás kedvéért ellenzik az új szabályozásokat. Normális körülmények között a különböző pártok eltérő politikai nézeteket vallanak, de a különbségek ellenére mindannyiuknak közös a céljuk: az ország biztonságának fenntartása. Figyelemre méltó azonban, hogy nem csak az amerikai határ erősebb védelmére vonatkozó javaslat került heves támadások kereszttüzébe. Egyes államok úgynevezett „menedékváros” törvényeket is hoztak. Ezek a törvények megakadályozzák, hogy a szövetségi bűnüldöző szervek tisztviselői kikérdezzék az embereket a bevándorlási státuszukról, és megtiltják a helyi hatóságoknak, hogy a bevándorlással kapcsolatos információkat megosszák a szövetségi bűnüldöző szervekkel. Az Egyesült Államokban mintegy 200 ilyen város van, köztük Los Angeles, San Francisco és New York.
A 2016-os amerikai elnökválasztást megelőzően a túlnyomórészt baloldali irányultságú mainstream média tömegesen támogatta a baloldali jelölteket, azt a benyomást keltve, hogy győzelmük elkerülhetetlen, így nagy volt a meglepetés az eredmények kihirdetésekor. A választások után a mainstream média a baloldali politikusokkal összehangoltan azon dolgozott, hogy a közvélemény figyelmét az új elnökkel szembeni támadásokra és kritikákra irányítsa. Ez egészen odáig ment, hogy álhíreket találtak ki, hogy összezavarják a közvéleményt. A mainstream média gyakorlatilag szemet hunyt az új elnök minden eredménye felett, anélkül, hogy közben túl nagy figyelmet fordított volna a baloldali jelölttel kapcsolatos óriási problémákra.
Egy normális társadalomban a különböző csoportoknak vagy pártoknak eltérő véleményük lehet. Ez konfliktusokat generál. Ezeknek a konfliktusoknak azonban átmenetinek és regionálisnak kell lenniük, és végül mindkét félnek meg kell próbálnia békésen megoldani a problémát. A politikai viták csak akkor válnak háborúvá, ha az egyik csoport az osztályharc mentalitásának megszállottja. Itt a kommunizmus kísértete dolgozik, azt a tévhitet terjesztve, hogy az együttműködés vagy a békés megbékélés lehetetlen – az ellenséget teljesen le kell győzni, és a fennálló rendszert teljesen el kell pusztítani.
Ez a „mindenre kiterjedő háború” nyilvánvaló a politikai konfliktusokban, a politikai iránymutatások megfogalmazásában és a közvéleményért folytatott harcban. Ez mély társadalmi törésekhez és egyre több szélsőséges és erőszakos cselekményhez vezet. A kommunizmus kísértete pontosan ezt szeretné.
Az Associated Press és a Center for Public Affairs Research 2016-os felmérése szerint a megkérdezettek 85 százaléka úgy véli, hogy az amerikaiak politikai nézetei mélyebben megosztottak, mint a múltban; 80 százalékuk szerint az amerikaiak erősen megosztottak a legfontosabb értékek tekintetében. [20]
Egy ország egységéhez közös értékrendre és közös kultúrára van szükség. Bár a különböző vallások tanításai különbözhetnek, a jó és a rossz mércéje hasonló. Ez lehetővé teszi, hogy az Egyesült Államokban az etnikai csoportok harmóniában éljenek. Ha azonban a közös értékek megosztottsága tapasztalható, az ország alapvető kohéziója kerül veszélybe.
Következtetés
Mindannyiunknak megvan a maga gyengesége, és a gonoszt is magunkban hordozzuk. A hatalomra, a gazdagságra és a hírnévre való törekvés az emberiség kezdete óta létezik. Az ördög szándékosan használja fel az emberi természetben rejlő gonoszságot, hogy létrehozza magának az ügynöki rendszert minden országban. Egy ország olyan, mint az emberi test, és minden egyes egység, amely alkotja, legyen az egy vállalat, egy kormány vagy hasonló, olyan, mint egy emberi szerv. Mindegyiknek megvan a maga funkciója és ellátja a maga feladatait. Amikor az ördög ügynökei beszivárognak egy országba, az olyan, mintha egy idegen tudat lépne az emberi lélek helyébe. Más szóval, egy idegen tudat irányítja a testet.
Ha valaki megpróbálja felszabadítani a társadalmat az ördög uralma alól, a rendszer minden eszközzel ellenáll: a média felhasználásával lejáratja az ellenfeleket; személyes támadásokat indít; félrevezető információkkal összezavarja a nyilvánosságot; ellenségeskedésre és a kormányzati döntések megtagadására buzdítanak. Továbbá forrásokat vonnak el az ellenzék támogatására. Az egész társadalmat megosztottságba és konfliktusokba rángatják bele. Az ellenzék nem riad vissza a társadalmi zavargások keltésétől sem. Mozgósítják a tájékozatlan polgárokat azok ellen, akik szembe mernek szállni az ördöggel. Sokan fenntartják ezt a rendszert, de közben ők maguk a rendszer áldozatai is. Még ha rossz dolgokat is tettek, valójában ők nem ellenségei az emberiségnek.
Ronald Reagan az Egyesült Államok volt elnöke azt mondta: „Időről időre kísértésbe estünk, hogy azt higgyük, hogy a társadalom túl bonyolulttá vált ahhoz, hogy önmagát kormányozza: és hogy egy elit csoport kormányzása jobban működik, mint a nép általi kormányzás. Valójában, ha közülünk senki sem képes uralkodni önmagán, akkor ki képes arra, hogy uralkodjon bárki máson?” [21] Hasonló szavakat használt Donald Trump elnök is: „Amerikában nem a kormányt imádjuk, hanem Istent”. [22] A politikai hatalomnak vissza kell térnie a hagyományos értékeken alapuló helyes pályára. Csak akkor lesz képes az emberiség ellenállni az ördög manipulációjának, és így elkerülni a rabszolgaság és a megsemmisülés útját, ha a menny oltalma alatt áll. Csak azáltal találhat kiutat az emberiség, hogy visszatér az Isten által az ember számára létrehozott hagyományokhoz és erényekhez.
Jegyzetek
[1] Karl Marx and Frederick Engels, The Communist Manifesto, trans. Samuel Moore in cooperation with Frederick Engels, Marx/Engels Internet Archive,
https://www.marxists.org/archive/marx/works/1848/communistmanifesto/ch04.htm.
[2] Vladimir Lenin, The State and Revolution, Chapter I, Lenin Internet Archive, https://www.marxists.org/archive/lenin/works/1917/staterev/ch01.htm.
[3] David Horowitz, “Alinsky, Beck, Satan, and Me,” Discoverthenetworks.org, August 2009, http://www.discoverthenetworks.org/Articles/alinskybecksatanandmedh.html.
[4] He Qinglian, “New Symptom of Democratic Countries: Split between Elite and Masses,” Voice of America, July 5, 2016.
[5] Mike McPhate, “After Lawmaker’s Silencing, More Cries of ‘She Persisted,’” California Today, February 28, 2017, https://www.nytimes.com/2017/02/28/us/california-today-janetnguyen-ejection.html.
[6] Jiang Linda, Liu Fei, “Californian Candidate: Why I Went from the Democratic Party to the Republican Party.” The Epoch Times (Chinese edition). May 7, 2018. http://www.epochtimes.com/b5/18/5/7/n10367953.htm. The English-language version of a portion of his original remarks may be found here: https://goo.gl/yJijbo
[7] Bill Dolan, “County Rejects Large Number of Invalid Voter Registrations,” Northwest Indiana Times, October 2, 2008, http://www.nwitimes.com/news/local/county-rejects-large-numberof-invalid-voter-registrations/article_6ecf9efd-c716-5872-a2edb3dbb95f965b.html.
[8] “ACORN Fires More Officials for Helping ‘Pimp,’ ‘Prostitute’ in Washington Office,” Fox News, September 11,2009, http://www.foxnews.com/story/2009/09/11/acorn-fires-moreofficials-for-helping-pimp-prostitute-in-washington-office.html.
[9] Spencer S. Hsu, “Measure to Let Noncitizens Vote Actually Failed, College Park Announces,” Washington Post, September 16, 2017, https://www.washingtonpost.com/local/md-politics/measureto-let-noncitizens-vote-actually-failed-college-park-md-announceswith-considerable-embarrassment/2017/09/16/2f973582-9ae9-11e7b569-3360011663b4_story.html? noredirect=on&utm_term=.d3454a846017
[10] Mark Hendrickson, “President Obama’s Wealth Destroying Goal: Taking The ‘Curley Effect’ Nationwide,” Forbes, May 31, 2012, https://www.forbes.com/sites/markhendrickson/2012/05/31/presidentobamas-wealth-destroying-goal-taking-the-curley-effectnationwide/#793869d63d75.
[11] Ibid.
[12] Alexis de Tocqueville, Democracy in America, Volume 1, trans. Henry Reeve (New Rochelle, New York: Arlington House).
[13] A.V. Dicey, “Dicey on the Rise of Legal Collectivism in the 20th Century,” Online Library of Liberty, http://oll.libertyfund.org/pages/dicey-on-the-rise-of-legalcollectivism-in-the-20thc.
[14] Paul B. Skousen, The Naked Socialist: Socialism Taught with The 5000 Year Leap Principles (Izzard Ink), Kindle Edition.
[15] “Jonas, 32, Sewed up His Own Leg after ER Wait,” 2010. The Local.se, August 3, 2010, https://www.thelocal.se/20100803/28150.
[16] De Tocqueville, Alexis, n.d, “Democracy In America Alexis De Tocqueville,” Accessed July 3, 2018. https://www.marxists.org/reference/archive/detocqueville/democracy-america/ch43.htm.
[17] Alexandra Ma, “China Is Building a Vast Civilian Surveillance Network — Here Are 10 Ways It Could Be Feeding Its Creepy ‘Social Credit System,’” Business Insider, April 29, 2018, http://www.businessinsider.com/how-china-is-watching-its-citizensin-a-modern-surveillance-state-2018-4.
[18] Gilliam Collinsworth Hamilton, “China’s Social Credit Score System Is Doomed to Fail,” Financial Times, November 16, 2015, https://www.ft.com/content/6ba36896-75ad-356a-a76847c53c652916.
[19] Jonathan Martin and Alexander Burns, “Weakened Democrats Bow to Voters, Opting for Total War on Trump,” New York Times, February 23, 2017, https://www.nytimes.com/2017/02/23/us/democrats-dnc-chairmantrump-keith-ellison-tom-perez.html.
[20] “New Survey Finds Vast Majority of Americans Think the Country Is Divided over Values and Politics,” The Associated Press– NORC, August 1, 2016, http://apnorc.org/PDFs/Divided1/Divided%20America%20%20APNORC%20poll%20press%20release%20%20FINAL.pdf
[21] Jonah Goldberg, “Trump’s Populism Is Not Reagan’s Populism,” National Review, April 4, 2018. https://www.nationalreview.com/2018/04/donald-trumpr-ronaldreagan-populism-different/
[22] Paulina Firozi, “Trump: ‘In America We Don’t Worship Government, We Worship God,’” The Hill, May 13, 2017. http://thehill.com/homenews/administration/333252-trump-inamerica-we-dont-worship-government-we-worship-god.
