Bevezetés
A világ népeinek megvannak a maguk ősi mítoszai és legendái arról, hogyan teremtették az istenek az embert a saját képmásukra. Ezek a hagyományok képezik a népek erkölcsének és kultúrájának az alapját, és a Mennyországba való visszatérés útját nyújtják azok számára, akik hisznek benne. Keleten és Nyugaton egyaránt léteznek legendák arról, hogy Nüwa és Jehova hogyan teremtette meg a maga népét.
Az istenek azt kérik az embertől, hogy kövesse a parancsolatokat, különben isteni megtorlással kell szembenéznie. Az általános erkölcsi hanyatlás idején az istenek elpusztítják az embereket, hogy megőrizzék a világegyetem tisztaságát. Világszerte számos népnek vannak legendái arról, hogy a nagy árvizek hogyan pusztították el a civilizációkat. A legendás Atlantiszról azt mesélték, hogy egyik napról a másikra veszett el az óceánban.
Az emberi lények erkölcsének fenntartása érdekében időnként megvilágosodott lények vagy próféták születnek meg az emberi világban, hogy helyreigazítsák az emberek szívét, és a civilizációkat a fejlődés és éretté válás felé vezessék. Ilyen bölcsek voltak például Mózes és Jézus a Közel-Keleten, Lao-ce Kínában, Sákjamuni Indiában és Szókratész az ókori Görögországban.
Az emberi történelem és kultúra segít az embereknek megérteni, hogy kik a Buddhák, a Taók és az istenek; mit jelent hinni Istenben; és hogyan lehet gyakorolni a művelést. A különböző gyakorlatok iskolái megtanítják, mi a helyes, mi a helytelen és hogyan lehet megkülönböztetni az igazat a hamistól, illetve a jót a rossztól. Arra tanítják az embert, hogy a világ vége előtt várjon a Teremtő visszatérésére a Földre, hogy megmenekülhessen és visszatérhessen a Mennybe. Amint az emberek megszakítják a kapcsolatukat azzal az isteni lénnyel, aki megteremtette őket, az erkölcsük gyorsan hanyatlásnak indul. Az erkölcsi romlás végül a civilizált élet végéhez vezet. Egyes népek ennek következtében eltűntek, mint például a legendás Atlantisz civilizációja, amely egyik napról a másikra a tengerbe süllyedt. [1]
Keleten, különösen az ősi Kína területén a hitvilág az emberek szívében gyökerezik a hagyományos kultúrán keresztül, amely évezredeken keresztül öröklődött tovább. Ezért nehéz egyszerű hazugságokkal rávenni a kínai embereket az ateizmus elfogadására. A kommunista kísértet annak érdekében, hogy Kína ötezer éves hitvilágát és kultúráját gyökerestül kiirtsa, tömeges erőszakot alkalmazott a hagyományos kultúra örökségét hordozó elit lemészárlására. A kommunisták ezután generációról generációra hazugságokkal tévesztették meg a fiatalokat. Nyugaton és a világ más részein a vallások és a hit az ember és az isteni világ közötti kapcsolat fenntartásának eszközei, és az erkölcsi normák fenntartásának fontos sarokkövei. Bár a gonosz kísértetnek nem sikerült megvalósítania a kommunista zsarnokságot ezekben az országokban, azt a célját elérte, hogy pusztulásba taszítsa az ortodox vallásokat, és a megtévesztés, a deviancia és a beszivárgás révén megrontsa az embereket.
1. Keleten: Erőszakos lázadás Isten ellen
Az ortodox vallások erőszakos lerombolása a Szovjetunióban
A Kommunista Kiáltvány a család, az egyház és a nemzetállam megsemmisítésére szólít fel. A vallások felszámolása és felforgatása a Kommunista Párt egyik fő célja.
Karl Marx egy Istenben hívőből a sátán követőjévé vált, így egyértelmű ismereti voltak az isteni világ és az ördög létezésről. Azt is tudta, hogy a kendőzetlen démoni tanításokat az emberek – különösen a vallásos emberek – nehezen fogadnák el. Ezért kezdettől fogva az ateizmust pártolta, kijelentve, hogy „a vallás a nép ópiuma”, ” a kommunizmus eleve az ateizmussal kezdődik ” stb. [1]
Amikor az emberek már nem hisznek többé az isteni világban, az ördög megronthatja és elfoglalhatja a lelküket, és végül a pokol felé sodorja az embereket. Ezért mondja az „Internacionálé”, a kommunista himnusz, hogy nincsenek magas szintű megváltók – sem Isten, sem emberi uralkodók -, akiktől függhetnének. Marx a vallást és Istent gyalázta az elméleteiben, Vlagyimir Lenin pedig az 1917-es hatalomátvétele után az állam gépezetét használta fel a vallás elleni támadásra. Lenin erőszakot és más, nagy nyomással járó taktikákat alkalmazott az ortodox vallások és az igaz hit elnyomására, hogy az embereket az istenektől való elszakadásra kényszerítse.
1919-ben Lenin új pártprogramot vezetett be, amely magában foglalta a vallás nagyarányú felszámolását. Majd 1922-ben titkos határozatot fogadott el, amelyben előírta, hogy a templomokból és vallási intézményekből „kíméletlen határozottsággal, semmit kétségbe nem hagyva, és a legrövidebb időn belül” el kell távolítani minden értéktárgyat, beleértve a drágaköveket is. Kijelentette: „Minél nagyobb számban sikerül a reakciós papság és a reakciós burzsoázia képviselőit agyonlőni, annál jobb, mert ezt a „közönséget” éppen most kell úgy megleckéztetni, hogy évtizedekig semmiféle ellenállásra ne merjen gondolni.”[2]
A következő években óriási mennyiségű egyházi vagyont raboltak el, templomokat és kolostorokat zártak be, és ismeretlen számú ortodox és katolikus papot végeztek ki.
Lenin halála után Joszif Sztálin követte a példáját, és az 1930-as években rendkívül kegyetlen tisztogatásba kezdett. Sztálin elrendelte, hogy az egész országban hajtsák végre az ateizmus ötéves tervét. Kijelentette, hogy mire a tervet befejezi, az utolsó templomot is bezárják, az utolsó papot is elpusztítják, és a Szovjetunió a kommunista ateizmus termékeny földjévé válik – sehol nem lehet majd a vallásnak nyomát sem találni. Az 1930-as években papok százezreit tartóztatták le és kínozták halálra. 1941-ben már csak 4225 ortodox templom állt nyitva a nyilvánosság előtt; a szovjetek hatalomátvétele előtt még több mint 46 ezer volt. Az ortodox kolostorok 97 százalékát lerombolták, így mindössze 37 maradt. Ebben az időszakban a kulturális elitet és az értelmiséget a gulágra küldték vagy agyonlőtték.
A második világháború alatt Sztálin annak érdekében, hogy kihasználja az egyház pénzügyi forrásait és a munkaerőt a náci Németország elleni harcban, úgy tűnt, hogy szünetet tart az ortodoxia és a katolicizmus üldözésében, azt a benyomást keltve, hogy esetleg rehabilitálja ezeket a vallásokat. De egy alantasabb célt tartott szem előtt: szigorú ellenőrzést gyakorolt a visszaállított ortodox és katolikus egyházak felett, mint a vallásos hit aláásásának eszközét azáltal, hogy a papságot a kommunista párt uralma alá helyezte. A vallás így a kommunista kísértet eszközévé vált a lakosság megtévesztésére és ellenőrzésére, különösen azon hívőknél, akiknek a hagyományos hite túl erős volt ahhoz, hogy azt egy nyílt üldözéssel megsemmisítsék.
II. Alekszij-t a volt Szovjetunióból 1961-ben tallinni és észtországi püspökké, 1964-ben érsekké, 1968-ban pedig metropolitává nevezték ki. 1990-ben, a Szovjetunió felbomlása előtt az ortodox egyház pátriárkája lett. A szovjet összeomlást követően a KGB, titkosítás alól rövid időre feloldott archívumaiból kiderült, hogy II. Alexij a KGB hírszerző ügynökségnek dolgozott.
Később II. Alekszij bevallotta, hogy kompromittálódott, és szovjet ügynökként tevékenykedett. Az Izvesztyija című napilapnak adott 1991-es interjújában nyíltan megbánta tettét: „Ahhoz, hogy egy dolgot megvédhessünk, máshol kellett engedni. Nem voltak-e más szervezetek vagy más személyek azok között, akik felelősséget viseltek, nemcsak magukért, hanem mások ezreinek sorsáért is, akiknek ebben a szovjet korszakban nem volt más választásuk, mint hogy így cselekedjenek? Azok előtt az emberek előtt azonban, akiknek az egyházi vezetők által azokban az években elkövetett megalkuvások, a hallgatás, a kényszerű passzivitás vagy a lojalitás kifejezése fájdalmat okozott, ezek előtt az emberek előtt, és nem csak Isten előtt, kérek bocsánatot, megértést és imát.” [3] A vallás tehát a kommunizmus gonosz kísértetének ellenőrzése alatt a nyilvánosság irányításának és megtévesztésének eszközévé vált. A Szovjetunió ezt a meghamisított vallást nem csupán a saját területén tartotta fenn, hanem a világ többi részére is kiterjesztette szisztematikusan a rosszindulatú befolyását.
A Kínai Kommunista Párt tönkreteszi a kultúrát és a vallást
- A hagyományos kínai kultúra megsemmisítése
Bár Kínában a legtöbb ember számára nem csak egy vallás létezik, mint más országokban, a kínaiak erősen hisznek az istenségekben és a Buddhákban. Kína vallási élete egyedülálló: más régiókkal ellentétben, ahol vallási konfliktusok voltak, Kínában békésen élt együtt a konfucianizmus, a buddhizmus, a taoizmus, sőt a nyugati vallások is. Ezek hitvilága képezi a hagyományos Kínai kultúrát.
Kína a világ legrégebb óta fennmaradt civilizációja, a történelmi feljegyzések 5000 évre nyúlnak vissza. Az „égi birodalom” néven ismert, pompás és nagyszerű hagyományos kultúrája számos nemzet megbecsülését vívta ki. A kínai kultúra mélyen befolyásolta az egész kelet-ázsiai régiót, és egy kínai civilizációs szféra kialakulásához vezetett. A Selyemút megnyitása és Kína négy nagy találmányának (a papírkészítés, az iránytű, a puskapor és a nyomtatás) nyugatra való eljuttatása segített felgyorsítani az európai civilizáció fejlődését.
Kína grandiózus kultúrája és mélyen gyökerező hitrendszere 5000 év alatt a kínai nép második természetévé vált – és az ördög éppen ezeket választotta célpontjául a pusztításhoz. Azonban az lehetetlen volt számára, hogy ilyen könnyen megtévessze és elcsábítsa a kínai népet, hogy az feladja a több ezer éves hagyományos kultúráját és a hitét, és elfogadja a kommunizmus nyugati ideológiáját. Ezért a Kínai Kommunista Párt az évtizedekig tartó kitartó politikai kampányok során mindenféle gonosz taktikát alkalmazott. A Kínai Kommunista Párt brutális tömeggyilkosságokkal aláásta a vallások magját, üldözte az értelmiségieket, és elpusztította a hagyományos kínai kultúrát, beleértve annak fizikai kulturális értékeit (építészet, templomok, kulturális emlékek, antik festmények, ősi műtárgyak és hasonlók). A párt megpróbálta elvágni a kapcsolatot Isten és ember között, hogy elérje célját, a hagyományos kultúra és az emberiség elpusztítását.
Miközben a KKP elpusztította a hagyományos kultúrát, ezzel egyidejűleg szisztematikusan létrehozta az ördögi pártkultúrát, és azokból, akiket nem öltek meg, brigádokat képezett ki a hagyományos kultúra további pusztítására. Néhányan követték a kommunista kísértet tömeggyilkosságra való felhívását is. A Kínai Kommunista Párt jól használja a gazdasági érdekeket, a politikai agymosást és más módszereket az emberek manipulálására. Az ismételt politikai kampányok, az emberek elnyomása és tömeges meggyilkolása egyre magabiztosabbá tette a Kínai Kommunista Pártot e taktikában. Mostanra már felkészült a jó és a rossz közötti utolsó harcra az emberi világban.
- A hagyományos kultúra alapjainak lerombolása
A vidéki földesurak és nemesek, valamint a városi kereskedők és tudósok képviselték a hagyományos kínai kultúrát hordozó elitet. Küldetésük Kína hagyományainak befogadása és átadása volt. A Kínai Kommunista Párt 1949-es hatalomátvételének kezdeti szakaszában a földreform, az ellenforradalmárok elnyomására irányuló kampány, a Három Anti-kampány (korrupció, pazarlás és bürokrácia), valamint az Öt Anti-kampány ürügyként szolgált arra, hogy meggyilkolja a falusi földbirtokosokat és nemeseket, valamint a városi gazdagokat. A hagyományos kultúrát megőrző és továbbadó elit elpusztításával a párt az ország társadalmi gazdagságát is tönkretette, miközben megteremtette a félelem és terror légkörét.
Ugyanakkor az „ideológiailag megreformált” tudósok „intézményi kiigazításának” módszerén keresztül vagyis a materializmus, az ateizmus és az evolúciós elmélet indoktrinálásával a Kínai Kommunista Párt szisztematikusan átmosta a diákok új generációjának az agyát, és gyűlöletet ébresztett bennük a hagyományos kultúra iránt Az 1950-es években az anti-jobboldali mozgalom révén az összes engedetlen értelmiségit száműzték és kényszermunkán keresztül történő átnevelésre ítélték. Így a társadalom legalsó szintjén találták magukat. A párt a képzett embereket – akiket egykor tiszteltek, és akik a társadalmat vezették – nevetségessé és megvetés tárgyává tette.
A hagyományos elit kiirtása hirtelen véget vetett a hagyományos kínai kultúra megőrzésének és továbbadásának generációkon át tartó folyamatának. Az új generációk fiataljai már nem rendelkeznek kultúrával, már nem szocializálódtak, nem nevelte őket a család, az iskola, a társadalom és a falu hagyományai, ők a hagyományos kultúra nélküli generációvá váltak.
Az anti-jobboldali mozgalom után nem volt több független hang a családban, az iskolákban és a társadalomban. A Kínai Kommunista Párt azonban még mindig nem volt elégedett. Végül is az idősek még mindig őrizték a hagyományos kultúra emlékét, és a hagyományos kultúra fizikai hordozói, az ősi műalkotások és épületek mindenütt láthatóak voltak. A hagyományos értékeket ráadásul a művészeten keresztül is tovább lehetett adni.
1966-ban azonban a Kínai Kommunista Párt még nagyobb léptékű, a hagyományos kultúra elpusztítását célzó mozgalmat indított el – a nagy kulturális forradalmat. A Kínai Népköztársaság megalapítása után agymosott diákok segítségével nyugtalanságot és lázadást szítottak a fiatalok körében. Ők találták ki a Négy Régi (régi eszmék, régi kultúra, régi szokások, régi magatartások) elpusztításának kampányát, hogy lerombolják a hagyományos kínai kultúrát.
A kulturális forradalom kitörése után a Négy Régi kampányának pusztítása pokoli tűzként söpört végig egész Kínán. A kolostorok, templomok, buddhista szobrok és festmények, műalkotások és kulturális helyszínek teljesen megsemmisültek. A kínai kultúra évezredeken át megőrzött és továbbadott magját egyik napról a másikra helyrehozhatatlanul elpusztították.
A kulturális forradalom előtt Pekingben több mint 500 templom és kolostor működött. Kína több ezer nagy és kis városából mindegyikben voltak ősi falak, templomok és kolostorok. Mindenütt ókori műalkotásokat lehetett látni. Alig néhány centiméterrel a föld alatt a közelmúlt történelméből származó leletek találhatók, néhány méterrel lejjebb pedig a korábbi dinasztiák által hátrahagyott leletek. A kulturális forradalom idején ezekből a tárgyakból is hatalmas mennyiséget semmisítettek meg.
A Négy Régi megsemmisítésére irányuló hadjárat nemcsak a vallásgyakorlás, az ima és a művelés helyeit pusztította el – olyan ősi helyeket, amelyek az ember és az ég közötti harmóniát képviselték -, hanem alapvető igaz hiteket is megsemmisített, mint például az ember és a világegyetem közötti harmóniába vetett hitet. Sok ember, mivel úgy gondolja, hogy ezek a hagyományok alaptalanok, nem feltétlenül törődnek ezekkel a dolgokkal, de amikor az emberek elveszítik a kapcsolatukat az istenekkel, elveszítik az istenségek védelmét, veszélyes szakadék felé közelednek. Innentől kezdve csak idő kérdése, amíg ez a szakadék elérkezik.
Ezen túlmenően azért, hogy a kínai népnek az őseivel és az isteneivel való kapcsolatát megszakítsa, a Kínai Kommunista Párt gyalázta ezeket az ősöket és megvetette a hagyományos kultúrát. A világ minden országában általában tisztelegnek az őseik és a korábbi királyaik előtt, és ápolják a hagyományaikat. Hasonlóképpen, a kínai történelem bölcsei és filozófusai is nagyszerű kultúrát adtak tovább. Ez a kultúra Kínához és a világhoz tartozó kincs, amely megérdemli a jövő nemzedékeinek tiszteletét. A KKP és pimasz propagandistái szemében azonban az ókori Kína császárai, tábornokai, tudósai és tehetséges emberei nem voltak semmire sem jók. Az ősök ilyen becsmérlése történelmileg valóban rendkívül ritka. A Kínai Kommunista Párt vezetésével a kínai nép szembeszállt Istennel, megtagadta az őseit, elpusztította saját kultúráját – és ezzel veszélyes útra lépett.
- A vallások üldözése
A vallásos hit létfontosságú alkotóeleme a hagyományos kínai kultúrának, a taoizmus, a buddhizmus és a konfucianizmus, amint a világ ismeri őket, összhangban álltak egymással, mivel az előírásaik magas szintűek voltak. Ez a kínai történelem évezredein keresztül fennállt. Több nyugati vallás szintén egy történelmi szerepet játszott Kínában.
A Kínai Kommunista Párt 1949-es erőszakos hatalomátvétele után a Szovjetunió példáját követte. Egyrészt a KKP az ateizmust népszerűsítette, és ideológiai támadásokat indított az istenhit ellen. Másrészt erőszakot és zsarolást alkalmazott egy sor politikai kampányban a vallások elnyomására, üldözésére és felszámolására. Nem riadt vissza a hívők meggyilkolásától sem. Az ortodox hitű emberek üldözése egyre súlyosabbá vált, egészen a csúcspontjáig, a Fálun Gong elleni véres üldözés kezdetéig, 1999-ig.
1949 után a Kínai Kommunista Párt nagymértékben üldözni kezdte a vallásokat, és betiltotta a vallási összejöveteleket. 1949-ben a Kínai Kommunista Párt a Biblia és több más vallás szentírásainak számos példányát elégette. Súlyos büntetéseket szabott ki a keresztényekre, a katolikusokra, a taoistákra és a buddhistákra is. A hívőknek jelenteniük kellett a kormánynak, és meg kellett bánniuk az állítólagos hibáikat. Azokat, akik nem voltak hajlandók megfelelni ezeknek a követelményeknek, szigorúan megbüntették.
1951-ben a Kínai Kommunista Párt kijelentette, hogy a vallási összejövetelek résztvevőit kivégzik vagy örökre börtönbe zárják. Sok buddhista szerzetest elűztek a templomokból, vagy arra kényszerítettek, hogy világi körülmények között éljen és dolgozzon, a Kínában élő katolikusokat és nyugati papokat pedig bebörtönözték és megkínozták. A kínai papokat is börtönbe zárták, míg a hívőket kivégezték vagy kényszermunkára küldték átnevelésre. A keresztény papok és hívők ugyanerre a sorsra jutottak.
1949 után több mint 5000 kínai katolikus püspököt és papot börtönöztek be vagy végeztek ki, és csak néhány százan maradtak. Néhány külföldi papot is kivégeztek Kínában mások kiadatásra kerültek. Több mint 11 000 katolikust öltek meg, és sok egyháztagot önkényesen letartóztattak vagy megbírságoltak. A hiányos statisztikák szerint a Kínai Kommunista Párt hatalomra kerülését követő első években közel hárommillió hívőt és vallási szervezet tagját tartóztatták le.
A vallás feletti ellenőrzés megerősítése érdekében a Kínai Kommunista Párt a Szovjet Kommunista Párt példáját követte, és minden egyes csoport számára szabályozó testületeket hozott létre, például a Kínai Taoista Szövetséget vagy a Kínai Buddhista Szövetséget. A katolikusok ellen a Kínai Kommunista Párt létrehozta a Kínai Hazafias Katolikus Szövetséget, amelyet szintén teljes mértékben ellenőrzött. Minden újonnan létrehozott vallási egyesülettől megkövetelték, hogy kövesse a párt akaratát, ellenőrizze a tagjait, irányítsa, illetve „reformálja meg a gondolataikat”. Ugyanakkor a Kínai Kommunista Párt felhasználta ezeket a szervezeteket olyan feladatok végrehajtására, amelyeket a gonosz kísértet közvetlenül nem tudott végrehajtani: Viszályokat szítani és belülről megrontani az ortodox vallásokat.
A Kínai Kommunista Párt ugyanígy járt el a tibeti buddhizmussal is. Miután a párt 1950-ben beküldte a hadsereget és megszállta Tibetet, a leghatározottabban üldözni kezdte a tibeti buddhizmust. A 14. Dalai Láma 1958-ban menekült el Tibetből, és azóta száműzetésben él Indiában, amit a Kínai Kommunista Párt lázadásnak tekint. 1962 májusában a 10. pancsen láma jelentést nyújtott be a KKP Államtanácsának a tibeti kultúra, különösen a buddhista hagyományok szabotálásáról:
„A han káderek tervet készítettek a buddhista szobrok, buddhista írások és buddhista sztúpák megsemmisítésére, csak nagyon kevés kolostor, például a négy nagy védett kolostor kivételével. Mozgósították a tibeti kádereket, akik néhány kegyelmet nem ismerő aktivistával együtt végrehajtották a tervet Tibet összes többi kolostorában, a hatalmas mezőgazdasági területein és legelőin, a falvakban, kis és nagy városaiban. A tömegek nevében beszéltek, bitorolták a tömegek szavát, és a Buddha-szobrok eltávolítása érdekében hullámról hullámra rombolást indítottak el. Buddhista szentírásokat és sztúpákat dobtak a vízbe, a földre dobták, összetörték és beolvasztották őket. Meggondolatlanul és vadul pusztították el a kolostorokat, a buddhista csarnokokat, „mani” falakat és sztúpákat, ellopták a Buddha-szobrok díszeit és a buddhista sztúpák értékes tárgyait. Mivel a kormány nem tesz különbséget a színesfémek vásárlásakor, sok fémből készült Buddha-szobrot, sztúpát és áldozati edényt vásároltak, ezzel ösztönözve ezek megsemmisítését. Ennek eredményeként néhány falu és kolostor úgy nézett ki, mintha egy bombázás pusztította volna el őket véletlenül, mintha csak egy háború ért volna véget, és nem az ember tudatos cselekedeteinek eredménye lett volna. A látványuk elviselhetetlen volt.
Ezenkívül szégyentelenül meggyalázták a vallást, a Tripitakát használták műtrágyaként, és Buddha képeit valamint buddhista szútrákat használtak cipők készítésére. Ez teljesen irracionális volt. Mivel sok olyan dolgot tettek, amit még az őrültek is aligha tennének, az emberek az élet minden területéről mélyen megdöbbentek, rendkívül felkavarta az érzelmeiket, és nagyon levertek és elkeseredettek voltak. Könnyes szemmel kiáltották: „Földünk a sötétség földjévé vált”, és más egyéb szánalomra méltó siránkozásokat.” [4]
Miután 1966-ban elkezdődött a kulturális forradalom, sok tibeti lámát világi életre kényszerítettek, és sok értékes szentírást egyszerűen elégettek. 1976-ra az eredeti 2700 tibeti templomból már csak nyolc maradt meg. A Tang-dinasztia idején több mint 1300 évvel ezelőtt épült Jokhang-templomot, Tibet legfontosabb templomát szintén kifosztották a kulturális forradalom idején.
Kínában a taoista műveltség hosszú múltra tekint vissza. Több mint 2500 évvel ezelőtt Lao-ce hátra hagyta a Tao TeKinget, amely 5000 karaktert tartalmaz. Ez a taoista műveltség lényege. A Tao Te King terjedése nem korlátozódott a keleti országokra, sok nyugati ország is lefordította a saját nyelvére. A kulturális forradalom idején azonban Lao-ce-t képmutatással vádolták, a Tao Te Kinget pedig „feudális babonának” tartották.
A konfucianizmus alapvető elemei a következők: Jóság, igazságosság, tisztesség, a jóra való erkölcsi hajlandóság, helyes magatartás, bölcsesség és bizalom. Konfuciusz emberek nemzedékei számára állított fel erkölcsi normákat. A kulturális forradalom idején a vörös gárdisták Konfuciusz szülővárosában, Qufuban tömegével semmisítették meg az ősi könyveket, és több ezer történelmi sírkövet, köztük Konfuciuszét is összetörték. 1974-ben a KKP újabb mozgalmat indított, hogy „Lin [Biao] bírálatáért, Konfucius kritizálásáért”. A Kínai Kommunista Párt értéktelennek tartja a konfucianizmus hagyományos gondolkodásmódját – azt, hogyan kell élni és milyen erkölcsi normákat kell fenntartani.
Még brutálisabb és tragikusabb volt az az üldözés, amelyet Csiang Cö-min, az akkori pártvezető 1999 júliusában indított el a Fálun Gong (más néven Fálun Dáfá) és annak művelői ellen, akik az őszinteséget, a jószívűséget és a türelmet gyakorolják. Ezenkívül a párt még élő Fálun Gong gyakorlókat foszt meg nagy mennyiségben a szerveiktől, és ezen a piszkos üzleten keresztül gazdagodik meg – ez példátlan bűncselekmény ezen a bolygón. A Kínai Kommunista Párt néhány évtized alatt teljesen lerombolta a hagyományos kínai kultúra, az erkölcsi értékek és az önfejlesztésbe vetett hit több ezer éves hagyományait. Ennek eredményeként az emberek már nem hisznek Istenben, és elfordulnak tőle, szellemi űrt és az erkölcsi értékek hanyatlását tapasztalják. Így a társadalom napról napra romlik.
2. Nyugaton: beszivárgás és a vallások korlátozása
A kommunizmus démonának sikerült szisztematikusan megtámadni a nem kommunista országok hívőit is. A Szovjetunió Kommunista Pártján és a KKP-n keresztül pénzügyi forrásokat és kémeket használt fel arra, hogy a „vallási cserék” ürügyén beszivárogjon más országok vallási intézményeibe. Ily módon eltorzította az őszinte hiteket, vagy akár közvetlenül megtámadta őket. A szocialista és a kommunista ideológiák így beszivárogtak a vallásokba, és a hívők most olyan vallásokat gyakorolnak, amelyeket a kommunista ideológia megváltoztatott.
beszivárgás a vallásokba
Curtis Bowers, az Agenda – Pusztítsd el Amerikát című dokumentumfilm rendezője elárulja, hogy az 1953-as kongresszus tanúságaként Manning Johnson, a kommunista párt egykori magas rangú tagja azt mondta:
„Miután a Kreml kialakította a vallási szervezetekbe való beszivárgás taktikáját, az „új vonal” megvalósítása az Oroszországban jelenleg működő egyházi mozgalom tapasztalatainak felhasználásával történt. Ott a kommunisták felfedezték, hogy a vallás elpusztítása az egyházba beszivárgó, az egyházon belül működő kommunista ügynökök által sokkal gyorsabban haladhat. […]”
„Általánosságban az volt a célja, hogy az egyházi gondolkodás hangsúlyát a spirituálisról az anyagi és politikai területre helyezze át. Politikai alatt természetesen azt a politikát értjük, amely a hatalom meghódításának kommunista doktrínáján alapul. A szellemi dolgok és a lélek ügyeinek hangsúlyozása helyett az új út azoknak a nézőpontoknak a kialakítására törekedett, amelyek lényegében a kommunista program „közvetlen követeléseihez” vezettek. Ezek a társadalmi követelések olyanok voltak, amelyek megvalósítása meggyengítené jelenlegi társadalmunkat, és előkészítené azt a kommunista erők végső hódítására.”
Az ördög valóban így járt el. Néhány marxista például álruhában beszivárgott az Egyesült Államok keresztény egyházaiba. Az 1980-as és 1990-es években kezdtek belépni a vallási szemináriumokba. Ezután elterjesztették a „tanításaikat”, és papok illetve lelkészek generációit képezték ki, akik már az Egyesült Államok vallásait befolyásolták.
Momchil Metodiev bolgár történész a Bolgár Kommunista Párt hidegháborús archívumaiban végzett kiterjedt kutatások után felfedezte, hogy a kelet-európai kommunista hírszerző hálózat a párt vallási bizottságaival együttműködve beszivárgott a nemzetközi vallási szervezetekbe és befolyást gyakorolt azokra. [5]
Globális szinten az egyik olyan szervezet amelybe, erősen beszivárgott a kelet-európai kommunizmus az Egyházak Világtanácsa (WCC) volt. Az 1948-ban alapított WCC egy világméretű keresztény és egyházközi szervezet. Tagjai közé tartoznak a különböző keresztény felekezetek egyházai, amelyek 150 ország mintegy 590 millió tagját képviselik. Az Egyházak Világtanácsa a világ vallási köreiben egy jelentős erő.
Az Egyházak Világtanácsa volt azonban az első olyan nemzetközi vallási szervezet, amely a hidegháború idején a kommunista országokat (beleértve a Szovjetuniót és a tőle függő államokat) is a tagjai közé fogadta, és pénzügyi támogatást is elfogadott a kommunista országoktól.
Az Egyházak Világtanácsára gyakorolt kommunista befolyás többek között abban nyilvánult meg, hogy 1975-ben Nikodim leningrádi orosz ortodox püspököt választották meg az Egyházak Világtanácsának elnökévé. Nikodim vezette az Egyházak Világtanácsába való beszivárgást az 1970-es években a KGB felügyelete alatt. Támogatást kapott a bolgár püspököktől és ügynököktől, ahogy Metodjev megjegyezte. [6]
Christopher Andrew, a Cambridge-i Egyetem történésze egy 1969-ben nyilvánosságra hozott KGB-dosszié alapján azt írja, hogy a hidegháború idején az Egyházak Világtanácsának kulcsfontosságú Orosz Ortodox Egyházi képviselői titokban a KGB-nek dolgoztak, titokban befolyásolva az Egyházak Világtanácsának politikáját és munkáját. Egy 1989-ben nyilvánosságra hozott KGB-aktából kiderül, hogy az Orosz Ortodox Egyház KGB által ellenőrzött képviselői sikeresen beillesztették a saját programjukat az Egyházak Világtanácsának kiadványaiba. [7]
Azok, akik megértik, hogy a kelet-európai kommunisták hogyan szivárogtak be és manipulálták az egyházakat, gyorsan rájönnek, hogy az Egyházak Világtanácsa miért hagyta figyelmen kívül tagjainak ellenállását, és miért ragaszkodott a Zimbabwei Afrikai Nemzeti Unió – Hazafias Front (Zanu-PF) finanszírozásához 1980 januárjában. A Zanu-PF kezdetben csak egy hírhedt kommunista gerillákból álló csoport volt, amely misszionáriusok meggyilkolásáról és utasszállító repülőgépek lelövéséről volt ismert.
Az Egyházak Világtanácsába a Kínai Kommunista Párt is beszivárgott a Kínai Keresztény Tanácson keresztül, amely a párt eszköze a vallások ellenőrzésére. Ez a tanács a kommunista Kína egyetlen hivatalos képviselője az Egyházak Világtanácsában. Pénzügyi és egyéb befolyások miatt az Egyházak Világtanácsa évek óta a Kínai Kommunista Párt érdekeihez igazodik. 2018 elején az Egyházak Világtanácsának főtitkára hivatalos látogatást tett Kínában, és találkozott több, a párt által ellenőrzött keresztény szervezettel. Köztük volt a Kínai Keresztény Tanács, a Kínai Evangélikus Egyházak Három Autonóm Hazafias Mozgalmának Nemzeti Bizottsága és a Vallási Ügyek Állami Adminisztrációja. Kínában a nem hivatalos keresztény csoportok (földalatti egyházak) tagjainak száma jóval nagyobb, mint a hivatalosaké; ennek ellenére az Egyházak Világtanácsának küldöttei megállapodtak abban, hogy nem találkoznak nem hivatalos keresztény csoportokkal, hogy elkerüljék a konfliktust Pekinggel.
A vallás korlátozása
A kommunista kísértet beszivárgásának nyoma mindenütt jelen van Nyugaton. Még a vallásokat is meggyengítették az isteni létet becsmérlő tanok és magatartásformák. Az „egyház és az állam szétválasztása”, valamint a „politikai korrektség” a kommunizmusból ered. Arra használták őket, hogy háttérbe szorítsák és szabotálják az igaz, őszinte vallásokat.
Az Egyesült Államokat úgy alapították, hogy az „egy nemzet Isten alatt”. Minden amerikai elnök, amikor felesküszik, a Bibliára teszi a kezét, és kéri Istent, hogy áldja meg Amerikát. Manapság, amikor vallással rendelkező emberek kritizálják az Istentől elrugaszkodó magatartást, ötleteket vagy politikákat, vagy ha ellenzik az abortuszt vagy a homoszexualitást, amelyeket Isten tilt, akkor az amerikai kommunisták vagy a harcos baloldal azonnal támadást indít. Az „egyház és az állam szétválasztása” azonnal játékba kerül. A vallásnak semmi köze a politikához. Így próbálják korlátozni Isten akaratát és az istenek által az emberi viselkedésre vonatkozóan meghatározott parancsolatokat és tilalmakat.
Az istenségek kinyilatkoztatásai évezredek óta megmutatkoznak azoknak, akik hisznek bennük. A múltban az igaz lelkületű hívők alkották a társadalom többségét, és nagyon pozitív hatással voltak az etikára. Ma az emberek csak az egyházban beszélhetnek Isten akaratáról. Az egyházon kívül sem kritizálni, sem szembeszállni nem tudnak Isten parancsolatainak aláásásával. A vallás szinte teljesen elvesztette a társadalom erkölcsének fenntartására irányuló funkcióját. Ennek eredményeképpen az erkölcs az Egyesült Államokban láthatóan összeomlott.
Az elmúlt években a politikai korrektség soha nem látott magasságokba került, így a kereszténységen alapuló országban az embereknek egyre problémásabb egymásnak „boldog karácsonyt” kívánni. Ez csak azért van így, mert egyesek azt állítják, hogy ez politikailag inkorrekt és sérti a nem keresztények érzéseit. Emellett, amikor az emberek nyíltan beszélnek az Istenbe vetett hitükről vagy imádkoznak Istenhez, egyesek azt állítják, hogy ez diszkriminatív a más vallású emberekkel szemben, beleértve a nem hívőket is. Az a helyzet, hogy minden ember a maga módján kifejezheti a hitét, beleértve az istenei iránti tiszteletet is. Ennek semmi köze a megkülönböztetéshez.
Jelenleg az iskolák nem taníthatnak az őszinte hitről és a hagyományos értékekről. A tanárok nem beszélhetnek a teremtésről, mert a tudomány még nem bizonyította be Isten létezését. A tudománynak még be kellene bizonyítania, hogy az ateizmus és az evolúció tanainak igaza van, de ezeket az elméleteket az iskolákban igazságként tanítják. Az isteneket támadó, elutasító és becsmérlő beszédet viszont a szólásszabadság zászlaja alatt védik és dicsőítik.
A kommunista kisértet behatolása a társadalomba, valamint a vallás, a kultúra, az oktatás, a művészet és a jog korlátozása és manipulálása rendkívül összetett és rendszerszintű kérdés. Ezt a következő fejezetekben részletesen megtárgyaljuk.
3. A kommunista kísértet perverz teológiája
A múlt században különböző torz teológiai tanok terjedtek el. A kommunizmus beszivárgott az ortodox vallásokba, és félrevezette a papságot, amely tetszés szerint értelmezte a szentírásokat a saját pillanatnyi megértése szerint, eltorzítva a megvilágosultak által hátrahagyott igaz tanításokat. Különösen az 1960-as években a „forradalmi teológia”, a „remény teológiája”, a „politikai teológia” és más torz, marxista gondolatokkal átitatott teológiák káoszt terjesztettek szét a vallás világában.
Sok latin-amerikai pap a múlt században európai szemináriumokon kapott képzést, és nagy hatással voltak rájuk a kommunista áramlatok által átalakított új teológiai tézisek. A „felszabadítási teológia” a 20. században az 1960-as évektől az 1980-as évekig terjedt el, különösen Latin-Amerikában. Fő képviselője a perui pap, Gustavo Gutiérrez volt.
Ez a teológia az osztályharcot és a marxista gondolkodást közvetlenül vezeti be a vallásba, Isten emberiség iránti könyörületét úgy értelmezve, hogy a szegényeket fel kell szabadítani – vagyis a vallásos hívőknek részt kell venniük az osztályharcban, hogy a szegények jobb helyzetbe kerüljenek. Ez a gondolatmenet teológiai alapként használta fel az Úr Mózesnek adott utasítását, hogy vezesse ki a zsidókat az egyiptomi rabságból, mondván, hogy a kereszténységnek pedig fel kell szabadítania a szegényeket.
Fidel Castro, a Kubai Kommunista Párt egykori vezetője dicsérte ezt a kialakulóban lévő teológiát, amiért támogatja az osztályharcot és a szocializmus megteremtését. Bár a hagyományos katolikus egyház ellenállt ezen úgynevezett új teológiák terjedésének, a 2013-ban megválasztott új pápa meghívta a szélsőbaloldali teológia képviselőjét, Gutiérrez-t, hogy vegyen részt egy sajtótájékoztatón a Vatikánban 2015. május 12-én., mint díszvendég. Ezzel mutatva rá, hogy a mai katolikus egyház hallgatólagosan jóváhagyja és támogatja a felszabadítási teológiát. A felszabadítási teológia először Dél-Amerikában terjedt el, majd az egész világon. A világ különböző részein számos, a felszabadítási teológiához hasonló új teológia jelent meg, mint például a „fekete teológia”, a „nők teológiája”, az „isten halálának teológiája”, a „küzdelem teológiája”, a „liberális teológia” vagy akár a homoszexuális csoportokhoz közeli „queer teológia”. Ezek a torz teológiák nagymértékben megzavarták a katolikus, keresztény és más ortodox hiteket szerte a világon.
Isten halálának teológiája
A hírhedt Krisztus Tanítványai Népek Templomának vezetője, aki magát Lenin reinkarnációjának nevezte, marxista hívő volt. Az 1970-es években a marxizmus-leninizmus eredeti tanításait és Mao Ce-tung gondolatait a Népek Templomának tanításává tette. Az Egyesült Államokban azzal a céllal térítette meg az embereket, hogy megvalósítsa kommunista eszméit.
Miután megölte az ellene nyomozó Leo Ryan amerikai kongresszusi képviselőt, tudta, hogy a szökése szinte lehetetlen. Ezért tömeges öngyilkosságra kényszerítette követőit. Még azokat is megölte, akik nem voltak hajlandóak vele együtt öngyilkosságot elkövetni. Végül több mint 900 ember öngyilkos lett vagy meghalt. Ez a kultusz rontotta a vallás hírnevét, és befolyásolta az emberek őszinte vallásokba vetett igaz hitét. Ennek komoly negatív hatásai voltak az emberiségre általában, nem csak a hívőkre, és nem csak az USA-ban.
4. Vallási káosz
W. Cleon Skousen volt FBI-ügynök, író, előadó és egyetemi oktató 1958-ban megjelent „The Naked Communist” című könyve 45 kommunista célt és 45 célpontot sorol fel az Egyesült Államokban amelyeket a kommunizmus el akar pusztítani. Meglepő módon a legtöbb cél már megvalósult. A lista 27. pontja a következő: „Szivárogjatok be az egyházakba, és a kinyilatkoztatás vallásait váltsátok fel egy „szociális” vallással. Hiteltelenítsétek el a Bibliát […]” [8].
Napjainkban a vallási szférában különösen a három eredeti ortodox vallást – a kereszténységet, a katolicizmust és a zsidóságot, amelyeket a kinyilatkoztatott vallásoknak tekintenek – démoni módon megváltoztatták és a kommunista kísértet irányítja. Elvesztették az eredeti formájukban meglévő funkciójukat. A kommunista elvekkel és koncepciókkal átitatott vagy démoni módon megváltoztatott új felekezetek még közvetlenebbül hirdetik a baloldali ideológiát. A vallások fontos sarokkövei voltak a nyugati világ zavartalan és normális működésének, de a felismerhetetlenségig eldeformálódtak.
Napjainkban a különböző vallások egyházaiban sok püspök és pap deviáns teológiát hirdet, és megrontja a követőit. Botrányok megszakítás nélküli sorozatába rántják bele őket. Sok hívő csak azért jár templomba, mert úgy gondolja, hogy ez egy jó dolog, vagy egyfajta szórakozás, vagy a társadalmi élet része – de valójában nem kötelezik el magukat a jellemük javítására.
A vallásokat belülről rontották meg. Ennek eredményeként az emberek elveszítik a vallásokba vetett hitüket, a buddhákba, taókba és istenekbe vetett őszinte hitüket. Ennek következtében elhagyják a vallásos meggyőződésüket. Ha az ember nem hisz az isteni világban, Isten nem fogja megvédeni őt, és végső soron az emberiség megsemmisül.
2017. június 29-én az ausztráliai Victoria rendőrsége rövid sajtótájékoztatón jelentette be, hogy George Pell ausztrál bíborost szexuális bűncselekményekkel vádolják „több vádló állítása alapján.” Pell 1996-ban lett Melbourne érseke, 2003-ban pedig bíboros. 2014 júliusában Ferenc pápa megbízásából Pell vette át a Vatikán összes pénzügyi tranzakciójának felügyeletét. Óriási hatalommal rendelkezett, ő volt a Vatikán 3. számú embere.
A Boston Globe 2002-es Spotlight rovata január 6. és december 14. között riportsorozatot közölt a katolikus papok által az Egyesült Államokban elkövetett gyermekmolesztálásokról. A riporterek nyomozása feltárta, hogy közel 250 bostoni pap molesztált gyerekeket az elmúlt évtizedekben. Az egyház, hogy eltussolja a történteket, ahelyett, hogy tájékoztatta volna a rendőrséget, más területre helyezte át ezeket a papokat. Ezek a papok az új helyszíneken folytatták a gyermekek molesztálását, és további gyerekek váltak áldozatokká.
Hasonló leleplezések gyorsan elterjedtek az Egyesült Államokban, és más, erős katolikus gyökerekkel rendelkező országokat, különösen Írországot és Ausztráliát is érintették. Más vallási csoportok is elkezdték nyilvánosan elítélni a katolikus egyházban tapasztalható korrupciót.
Végül a nyilvánosság nyomására II. János Pál pápa kénytelen volt konferenciát tartani a Vatikánban az Egyesült Államok bíborosai számára. A Vatikán elismerte, hogy a gyermekek szexuális zaklatása bűncselekmény, és ígéretet tett az egyház adminisztratív struktúrájának reformjára Ezenkívül az egyház bejelentette, hogy kizárja az elítélt papokat, és a bűnözőket börtönbe kell zárni. A sok visszaélés miatt az egyház több mint kétmilliárd dollár kártérítést fizetett ki az áldozatoknak.
Normává vált, hogy a vallás nevében pénzt húzzanak ki a hívők zsebéből. Például Kínában a különféle vallások nagy összegeket sikkasztottak el, kihasználva a hívők buddhákba, taókba és istenekbe vetett hitét, és a vallásból üzletet csinálnak. A vallási szertartásokért, például a füstölő meggyújtásáért akár 100 000 jüan (13 400 euró) díjat is felszámítanak.
Újabb templomokat és újabb szentélyeket építenek, amelyek kívülről jobban mutatnak, ám az Istenbe vetett őszinte hit egyre inkább csökken belülről. Egyre kevesebben vannak azok a hívők, akik valóban művelik magukat. Sok templom és szentély a gonosz szellemek és kísértetek találkozóhelyévé vált. Kínában a templomokat turisztikai látványosságokká alakították át, a szerzetesek fizetést kapnak, a buddhista és taoista apátok pedig vezérigazgatóként elnökölnek.
A Kínai Kommunista Párt 19. kongresszusi jelentésének úgynevezett tanulmányozási hulláma során a Kínai Buddhista Szövetség alelnöke azt állította a „19. kongresszus szellemének képzési programján”, hogy „A Kínai Kommunista Párt 19. kongresszusának jelentése a korabeli buddhista szentírás”. Háromszor másoltam le kézzel.” Azt is mondta: „A Kínai Kommunista Párt a mai Buddha és Bódhiszattva, és a Kínai Kommunista Párt 19. kongresszusáról szóló jelentés egy mai buddhista szentírás Kínában, amely a kommunista párt hitének fényes sugaraival ragyog”.
Voltak olyanok is, akik arra buzdították a buddhista hívőket, hogy kövessék a példáját, és jámbor szívvel másolják le a Kínai Kommunista Párt 19. kongresszusáról szóló jelentést, hogy megtapasztalhassák a megvilágosodást. Amikor a Hainan tartománybeli Nanhai Buddhista Intézetben megjelent a beszámoló, olyan hatalmas vitát váltott ki, hogy végül törölték, de a beszámoló tovább terjedt az interneten. Ez az eset azt mutatja, hogy a hivatalos kínai buddhizmus tele van politikus szerzetesekkel, és alapvetően már nem egy művelést végző közösség. Ehelyett Kína hivatalos buddhizmusa a Kínai Kommunista Párt eszközévé vált.
Több mint ezer éven keresztül a püspököket világszerte közvetlenül a Vatikán nevezte ki vagy ismerte el, és a Vatikán által korábban a kínai régióban elismert mintegy 30 püspököt a KKP nem ismerte el. Másrészt a Vatikán és a Kínában élő hívő katolikusok (különösen a földalatti egyházak tagjai) nem ismerték el a kommunista párt által kinevezett püspököket. A Kínai Kommunista Párt folyamatos hízelgése és nyomása alatt azonban az új pápa tárgyalásokat kezdett a párttal, amelyek célja, hogy a Vatikán elismerje a Kínai Kommunista Párt által kinevezett püspököket. Így a korábban a Vatikán által kinevezett püspöki rangok megszűnnének.
Az egyház a hit közössége, amelynek célja, hogy a hívek műveljék magukat, javítsák erkölcsüket, és visszatérjenek a mennybe. Ha az Isten ellen lázadó kommunista kísértetnek megengedik, hogy püspököket állítson és nevezzen ki, és így irányítsa több tízmillió katolikus hitét Kínában, hogyan fogja Isten látni ezt a dolgot? Mit tartogat a jövő a több tízmillió kínai katolikus számára?
Kínában, egy gazdag, hagyományos kultúrával rendelkező országban a kommunista kísértet aprólékosan felépített egy olyan rendszert, amely erőszakosan elpusztította a hagyományos kultúrát, nagy károkat okozott az ortodox vallásoknak, és ellopta az emberek életét. Ugyanakkor demoralizálta a társadalmat, és megszakította a kapcsolatot az ember és az istenek között – mindezt azzal a céllal, hogy teljesen megsemmisítse az emberiséget.
Nyugaton és a világ más részein megtévesztést és beszivárgást alkalmazott az ortodox vallások démonizálására, valamint az emberek összezavarására és megtévesztésére, hogy elhagyják ortodox hitüket. Így egyre távolabb kerülnek az istenektől, míg végül a teljes megsemmisüléssel kell szembenézniük. Nem számít, milyen eszközt választ az ördög, a cél mindig ugyanaz – az emberiség elpusztítása.
Jegyzetek:
[1] Pospielovsky, Dimitry V. 1987. History Of Marxist-Leninist Atheism And Soviet Antireligious: A History Of Soviet Atheism In Theory And Practice And The Believer. Springer. p. 80
[2] https://www.loc.gov/exhibits/archives/ae2bkhun.html
[3] From an interview of Patriarch Alexy II, given to “Izvestia” No 137, 10 June 1991, entitled “Patriarch Alexy II: – I Take upon Myself Responsibility for All that Happened”, English translation from Nathaniel Davis, A Long Walk to Church: A Contemporary History of Russian Orthodoxy, (Oxford: Westview Press, 1995), p 89. See also History of the Russian Orthodox Church Abroad, by St. John (Maximovich) of Shanghai and San Francisco, 31 December 2007
[4] From the Heart of the Panchen Lama, Central Tibetan Administration, India, 1998, http://tibet.net/wp-content/uploads/2015/04/FROM-THE-HEART-OF-THE-PANCHEN-LAMA-1998.pdf
[5] Momchil Metodiev, Between Faith and Compromise: The Bulgarian Orthodox Church and the Communist State(1944-1989) (Sofia: Institute for Studies of the Recent Past/Ciela, 2010).
[6] Ibid.
[7] Christopher Andrew, “KGB Foreign Intelligence from Brezhnev to the Coup,” In Wesley K. Wark (ed.), Espionage: Past, Present, Future? (London: Routledge, 1994), 52.
[8] W. Cleon Skousen, The Naked Communist (Salt Lake City: Izzard Ink Publishing, 1958, 2014), Chapter 12.
