Jéghideg téli nap volt, amikor egy nagyon szegény családapa egy templomi szerzeteshez fordult segítségért. Remegett az éhségtől és a hidegtől.
A férfi megszólította a szerzetest: „Tényleg nagyon éhes vagyok és lassan megfagyok. Az egész családom beteg és életveszélyben vannak. Ha bármilyen lehetőséged van, kérlek segíts életben maradnunk a következő pár napon, kérlek segíts jóságoddal és irgalmasságoddal.“
A szerzetes megsajnálta, de nem talált semmit, amit odaadhatott volna a férfinak. Felnézett egy mindenkitől imádott buddha szoborra. Levette az egyik aranygyűrűt a szoborról és átadta a szegény férfinak mondván: „Vedd el és cseréld be pénzre“.
De mikor a többi szerzetes ezt látta, meg voltak döbbenve és haragudtak. „Hogy vehetted le a buddha szoborról az aranygyűrűt?“
A szerzetes csak ennyit mondott: „Amit tettem, Buddha tanainak megfelel. Buddha lejött az emberi világba, hogy megmentse az embereket. Ha megélte volna ezt a helyzetet, aminek éppen tanúja voltam, még a lábakat és kezeket is levágta volna, hogy megmentse ezt a férfit.“
Ha Buddhát imádjuk vagy egy Buddha Iskolában műveljük magunkat, Buddha irgalmassága még a kis dolgokban is megmutatkozik. Még akkor is, ha hatalmas aranytömbökkel diszítik fel a buddha szobrot.. de az embereket nem kezelik helyes, jóságos szívvel, Buddha egyáltalán nem lehet boldog.
Forrás: Történetek az ősi Kínából
Kép: Minghui.org (zhengao-gongbihua-lotus)
