A KKP számára a lelkiismereti foglyok szerveinek eltávolítása és értékesítése hatalmas üzlet. A demokratikus országoknak végre be kellene fejezniük a passzív magatartást, mi szerint egyszerűen félrenéznek a történtek hallatán.
Ez a napjainkban is zajló atrocitás, melyről viszonylag kevéssé ismert vagy köztudott, hogy valójában jelenleg is folyik, az állam által ösztönzött tömeggyilkosság, kínzás és pénzszerzés az erőszakos szerveltávolításokkal összefüggésben Kínában.
Elengedhetetlen, hogy ennek realitása széles körben ismertté váljon, és sürgősen hatékony nemzetközi lépéseket tegyenek válaszként.
Az áldozatok elsősorban lelkiismereti foglyok, főként Fálun Gong-gyakorlók. A másik nagy csoport, akik a szerveltávolítások nyilvánvaló alanyaivá váltak, az ujgur muszlimok. Bizonyítékok vannak arra is, hogy a tibeti buddhisták és néhány keresztény csoport is az áldozatok között van. Akár etnikai hovatartozásukból, akár meggyőződésükből adódóan, ezeket a csoportokat kíméletlenül támadják, amiatt az ideológiai kihívás miatt, melyet a Kínai Kommunista Párt számára jelentenek. Különösen igaz ez a Fálun Gong követőinek egyre növekvő csoportjára. Ezekben a különböző szellemi és vallási beállítottságú emberekben közös az elkötelezettség az olyan eszmények iránt, mint a jószívűség, az őszinteség és egyéb emberi értékek, amelyek eltérnek a KKP-stílusú nacionalista expanziós materializmustól.
Ezeket az embereket megölik, amikor szerveiket eltávolítják, majd a maradványaikat elégetik.
E szörnyűség elkövetője a Kínai Kommunista Párt gépezete, amely ipari léptékekben működik. Ma már úgy gondolják, hogy valahol 60 000–100 000 körüli ilyen transzplantáció lehet évente, eladó szívvel, tüdővel, vesével, májjal és szaruhártyával ebben a több milliárd dollár értékű iparágban. Ez Kína számára rendkívül nagy üzlet, amelynek gazdagabb állampolgárai mellett az Egyesült Államokból, az Egyesült Királyságból és a világ minden tájáról származó gazdag emberek kapják meg ezeket a szerveket – egyesek biztosan tudják, mások kevésbé, hogy honnan származnak ezek az adományozott szervek. Néhány ország intézkedéseket hozott az ilyen jellegű „transzplantációs turizmus” ellen, többek között Tajvan, Izrael, Spanyolország és Olaszország. Mások bűnrészesek maradnak ebben az emberiség elleni bűncselekményben.
Népirtás?
Az ENSZ 1948. évi népirtásról szóló egyezménye a népirtást „nemzeti vagy etnikai, faji vagy vallási csoportok egészének vagy egy részének megsemmisítése céljából elkövetett cselekményként” határozza meg. Tavaly a Kína Törvényszék, a Sir Geoffrey Nice QC által vezetett független bíróság arra a következtetésre jutott, hogy Kínában erőszakos szerveltávolításokra kerül sor, és ezt hosszú évek óta tömegesen végezik, megjegyezve: „hogy azok, akiknek hatalmában áll vizsgálatot indítani a nemzetközi bíróságokon vagy az ENSZ nevében, kötelességük vizsgálatot kezdeményezni annak kiderítésére, hogy a népirtást elkövették-e. Haladéktalanul el kell járniuk annak érdekében, hogy megállapítsák a népirtásról szóló egyezmény rendelkezéseivel ellentétes cselekmények elszámoltathatóságát.”
A Kínai Törvényszék azt a rövid következtetést vonja le zárásként, hogy a „népirtás” mint olyan megtörtént, figyelembe véve, hogy a szándék nem olyan egyértelmű, mivel a KKP erőszakos szerveltávolításai nem csupán a Fálun Gong-gyakorlók, az ujgurok és mások elpusztításáról szólnak – hanem egyben a gazdasági kizsákmányolásról is, hatalmas összegek előteremtése által a szerveikből. Más szóval, ez a „bónusz” kereskedelmi elem Kína számára ravaszul működik, hogy megakadályozza a népirtás egyenes vádját. Mindenesetre a törvényszék Kínát „bűnöző államnak” nevezte. A népirtás kérdésében az ENSZ-nek még határozatot kell hoznia.
Stratégiai bűnrészesség
A Kínával folytatott kereskedelem és annak bővítése iránti hajlandóság túl kényelmetlenné teszi a kormányok és a magánszféra számára az erőszakos szerveltávolításról rendelkezésre álló bizonyítékok megfelelő vizsgálatát. Nem kellene másképp cselekedniük, ha hisznek abban, hogy a történelem egyszer majd úgy látja, hogy szégyenteljesen viselkedtek ebben az ügyben? Úgy tűnik, egyelőre továbbra is abban reménykednek, hogy meg fogják úszni a bizonyítékok szándékos figyelmen kívül hagyását – akárcsak sok kormány, aki egykor terroristának titulálta Nelson Mandelát, és boldogan folytatta az üzletet Dél-Afrikával, támogatva az apartheid rezsimjét. Az ilyen erkölcstelen, önérdekű kormányzati és üzleti stílus természetes módon elősegíti az igazságtalanságot és végső soron a tömeges atrocitásokat is.
Tekintettel arra, hogy ebben a kérdésben a politikai körök nincsenek erkölcsi irányítás alatt, felboríthatja-e a nemzetközi közvélemény a gazdasági asztalokat, és ez által megváltoztathatja-e a helyzet rendkívül szégyenletes menetét? Biztosan. De ki tudja, mennyire hangos, mennyire hatékony egy ilyen kiáltás ilyenkor, egy olyan világban, ahol a közbeszédet és a figyelmet annyira lefoglalják más gondok… Csak azt tudjuk tenni, hogy saját magunk megvizsgáljuk ezt a dolgot, és a megfelelő időben felhívjuk rá mindenki figyelmét, aki kész meghallgatni.
Forrás: https://bitterwinter.org/organ-harvesting-a-blind-eye…/…
Credit: Mal Mitchel
Kèp: Bitter Winter
