Hírek,  Kultúra,  Politika

Pancsen Láma: A fegyverrel kényszerített tibetiek kénytelenek egy imposztort imádni

Ugyen Gyapo írása a Bitterwinter.org-on: Gyaltsen Norbu ebben az évben bejárta Tibetet, és beszédet tartott egy közönségnek, akiket a KKP biztonsági szervezete kényszerített rá, hogy meghallgassák őt.

2020. május 17-e jelöli Gedhun Choekyi Nyima elrablásának és eltűnésének 25. évfordulóját. Őszentsége a tibeti tizennegyedik Dalai Láma ismerte el őt Pancsen Láma 11. reinkarnációjaként 1995. május 19-én, alig hatéves korában.

Eltűnésekor, (és azóta is) ő lett a világ legfiatalabb politikai foglya. Ilyen hosszú idő eltelte után a tartózkodási helye még mindig teljesen ismeretlen. Ez év elején, az elrablásának 25. évfordulóján – amelyet nem kitalált idegenek, hanem az igazi rettegett Kínai Kommunista Párt követett el – egy Tibetet támogató csoportnak köszönhetően, egy brit székhelyű arcöregedéssel foglalkozó szakértő elkészítette az elrabolt 11. Pancsen Láma fényképét, hogy megmutassa, hogyan nézne ki, ha még életben van. Ezt őszinte, érzelmes könnyek között, álló tapssal fogadták.

Sok tibeti annyira örült ennek az új fényképnek, hogy gyorsan bekereteztették és elhelyezték a házi oltárba és a kolostorokba is. Miután világszerte elítélték, hogy Kína megtagadta a valódi Panchen Láma tartózkodási helyének nyilvánosságra hozatalát, a KKP-ra jellemzően, a titkok felfedésének legkicsavartabb módját alkalmazva most azt mondták, hogy a 25 évvel ezelőtt eltűnt fiú, miután a Dalai Láma kiválogatta őt mint második legmagasabb személyt a Dalai Láma után, jelenleg egy stabil munkával rendelkező végzős egyetemi hallgató.

Mivel ezt a rettenetes történetet a rezsim főzte ki, megdöbbentett ez a félrevezető erőfeszítésük, hogy állítólagosan friss információkat adnak a világnak a Pancsen Lámáról. Miközben a hamis Panchen Lama körbeutazza Tibetet és Kínát, hogy a fogságba ejtett tibeti hallgatóságnak adjon tanításokat, az igazi Panchen Láma továbbra sincs meg. Ezt a hazugságot a KKP el tudja adni a világnak, de a tibeti népnek nem.

Ugyanígy szinte lehetetlen elképzelni a tibeti létet a Dalai Láma nélkül. Őszentsége, a Dalai Láma Tibet szinonimája, mint ahogy a nap a fény szinonimája. Még a KKP hat évtizedes szörnyű uralma és Tibet feletti totalitárius ellenőrzés után is kudarcot vallottak a tibetiek teljes politikai és szellemi átkonvertálására tett kísérletek. Miután kidolgozták a titkos stratégiájukat, miszerint elrabolják a Dalai Láma által kinevezett Pancsen Lámát, hogy egy hamisat állítsanak be a helyére, így megkísérelhetik a politikai konvertálást, a beavatkozást és átvehetik a 15. Dalai Láma reinkarnációjának irányítását miután utóbbi engedelmeskedik a mulandóság törvényének. De az az igazság, hogy a KKP nem tudta megnyerni a szívüket, és nem hatolt be a tibeti nép megerősített és megtörhetetlen hitébe és az Őszentsége, a Dalai Láma iránti tiszteletükbe.

Az ateista párt által kinevezett hamis Pancsen Láma teljes elutasítása és kigúnyolása Tibeten belül és kívül egyaránt, a tibetiek teljes elutasításának a megnyilvánulása. A feljegyzések szerint Mao Ce-tung egyszer azt mondta a fiatal Dalai Lámának, hogy a vallás méreg. Ironikus módon a Peking által manuálisan válogatott Pancsen Láma azonban továbbra is nyilvánosan szerepel a tibetiek megnyerése és a Tibet vallási ügyeibe való beavatkozás kampányában, erőszakosan kényszerítve az emberi mivoltuktól megfosztott tibetieket, hogy fegyvercső előtt üdvözöljék őt és hallgassák a hamis tanításokat.

Gyaltsen Norbu a tibeti neve, amelyet a Párttól kapott. Fokozott és rendszeres jelenléte Tibetben az idén július végétől október első hetéig elég különös, és megerősíti azt az elképzelést, hogy nemcsak a Dalai Láma reinkarnációjának folyamatába való beavatkozás eszközeként használják fel őt Tibetben, hanem a szocialista ideológiák elterjesztésére, és a tibeti buddhizmus egészének “sinizálására” is.

Állítólag egy riportban azt is elmondta, a nyingchi-i találkozók egyikén, hogy a tibeti szerzetesek számára folyamatosan biztosítva van a vallásszabadság, és hogy a vallásszabadságot a kínai alkotmány védi. Ennek nyíltan ellentmond a kolostorok ezreinek pusztulása és a közelmúltban Larung Gar lebontása, amely Tibet egyik legnagyobb buddhista oktató központja, ahol több ezer szerzetest és apácát téptek ki a lelki útkeresésből, akárcsak tibeti emberek ezreit szakították ki az ősi hagyományos nomád, pásztori életmódjukból és kényszermunkaprogramokba dobták őket. Becslések szerint ebben az évben a KKP félmillió tibetit vitt el erőszakkal kényszermunkatábotokba, amelyek Kína-szerte titkos helyeken vannak.

Kína vad félretájékoztató kampánya és az állam által támogatott történelmi igazságtorzítás már a kihalás szélére sodorta a tibeti civilizációt. A tibeti történelem, a művészetek és a kultúra „sinicizálása” jól halad. Még a tibeti Thangka festőiskolák is elkezdtek kínai karaktereket felvenni az ősi tibeti buddhista művészetbe. A tibetiek erőszakos asszimilációja a han- kínaiakkal fokozta a tibetiek etnikai elnyomását és marginalizálását, a nyomorúságot, és az alulfoglalkoztatottságot. Jogfosztottak lettek.

A tibetiek a saját országukban váltak koldussá a saját utcájukon, a nőket pedig prostitúcióra kényszerítik, hogy elérjék amit akarnak. Valóban az történik, amit egy eminens kínai antropológus, Fei Hsziaotong írt a kényszerű asszimiláció stratégiájáról. „Fei elmondása szerint egy hosszú keverési és olvadási folyamat révén a han többség és más kínai etnikai csoportok végül egyetlen egységgé egyesülnek. A han többség állna a fúzió középpontjában, mert ők a felsőbbrendű kultúra, amelybe az úgynevezett elmaradott kisebbségi csoportok elkerülhetetlenül asszimilálódnak.”

A kínai tibetiek jobbágyságból és a feudális társadalomból való felszabadulásának meséje érdekében Gyaltsen Norbu, a KKP által kinevezett hamis pancsen láma, miközben a Yadong megye joghatósága alá tartozó településen tett látogatást társadalmi-gazdasági kutatás céljából, úgy tett, mintha őszintén törődne a tibeti néppel, mint egy igazi Pancsen Láma. Azt mondta, boldog volt és megkönnyebbült, amikor látta, hogy a tibeti családoknak sokkal több bevételük van a kapott állami támogatásokkal együtt. Állítólag azt is elmondta, hogy „az élet jobb, és a gyermekeitek már iskolába járhatnak”, ami közvetlen ellentmondás annak a tényszerűségnek az ismeretében, hogy Tibetben a tibetiek kénytelenek kínaiul tanulni. A tibeti nyelvet, az anyanyelvüket, amely meghatározza az ezer éves civilizációt és kultúrát, teljesen eltüntetik és betiltják.

Köztudott, hogy a tibeti nyelvű jobboldali aktivistát, Tashi Wangchukot, aki a kínai alkotmány szabályai szerint harcolni akart a tibeti nyelv tanulásának jogáért, önkényesen bezárták és börtönre ítélték szeparatizmusra való felbujtás vádja miatt. Ő már régóta békés szószólója a tibeti nyelvnek, és csaknem öt év elteltével a mai napig egy kínai börtönben tengődik.

A hamis Panchen Láma buddhista tevékenységeken és szútrák recitálásán is részt vett a Tashi Lhunpo kolostorban, az igazi Panchen Láma hagyományos székhelyén, elnyomott, leigázott szerzetesek százai között, akik kénytelenek voltak őt fogadni, meghallgatni és kényszerűen engedniük kellett a lelki számadásnak a kínai rendőrség és a körülötte mindenütt jelenlévő térfigyelő kamerák figyelő szeme előtt.

A hamis Panchen Láma tibeti körútja során egy Sakya kolostort is meglátogatott, amely egyike a tibeti buddhizmus négy fő vonulatának. Ahol azt mondta, hogy „a tibeti buddhizmusnak, a kínai nemzet kiváló tradicionális kultúrájának részeként, a „sinicizáció” felé kell orientálódnia, és a szocialista társadalomhoz kell igazodnia.” Ez ismét közvetlenül ellentmond a tibeti buddhizmus történetének, amely nem része a kínai nemzetnek és kultúrának. A buddhizmust Tibet egyik legnagyobb császára, Songtsen Gampo király vezette be a hetedik században. Valamikor ő volt a legnagyobb uralkodó, olyannyira, hogy a békeszerződés megszerzése érdekében a Tang-dinasztia császári hercege, Li Daozong feleségül adta a lányát, Wencheng hercegnőt Tibet szenvedélyes uralkodójához, hogy elkerülje a közvetlen támadást. Songtsen Gampo király egyesítette Tibetet, kibővítette a tibeti birodalmat, és lezárta a tibeti államok közötti háborút. Tibet fővárosát Lhászába költöztette, amely a mai napig a főváros maradt.

Csaknem egy évszázaddal később, Trisong Detsen tibeti király uralma alatt, aki két buddhista mestert hívott meg Indiából Tibetbe, a buddhizmus futótűzként terjedt el az egész tibeti régióban. Tibet mindig is de facto független ország volt, külön nyelvvel, kultúrával, örökséggel és írásmóddal, amelyet a Dalai Lámákba és a tibeti buddhizmusba vetett hit egyesített. 1913-ban a tibeti, 13. Dalai Láma közvetlenül a császári Qing-dinasztia összeomlása és a Kínai Köztársaság kezdete után hivatalosan kinyilvánította Tibet függetlenségét.

Tibet mindig is laboratórium volt és továbbra is az, amely az emberiség mindenféle szörnyűségének tesztelésére szolgál. Tibet kegyetlen és szisztematikus elnyomása 1959 óta könyörtelenül tart, és ma már olyan helyeken is megismétlődik, mint Kelet-Turkesztán (Hszincsiang) és a Déli (Belső) Mongólia. Az a fajta „sinizációs” kampány, amely Tibetben az élet és a művészet minden területén zajlik, a lelkiéletünkben is megtörténik Panchen Láma pozíciójának politikai szintre hozatalával, amely – amint korábban említettük – a Dalai Láma után a tibeti buddhizmus második legmagasabb pozíciója.

Ezt a „sinizációs” kampányt a KKP más területeken is alkalmazza. Azzal, hogy a tibetieket arra ösztönzik, hogy az oltáraikon a buddhista istenségek szobrai helyett Xi Jinping képét helyezzék el, valamint a Korán kínai fordításának Kelet-Turkesztánban történő „lefordításával”, hogy a szent könyv a KKP ideológiájának megfelelő legyen, a mongol helyett a Kínai nyelv bevezetésével a dél-mongol iskolákban, a KKP „sinicizálási” kampánya javában zajlik most is, amikor ezt a cikket írom.

Tény, hogy a KKP évente csaknem félmilliárd dollárt költ a tények elferdítésére, hazugság terjesztésére és Őszentsége, a Dalai Láma meggyalázására. Emellett milliárdokat fektetnek a gondolatok irányítására Kína határain túl. A legfrissebb hírek egyikében Xi Jinping elrendelte Dzsingisz kán törlését a kínai történelemkönyvekből. Dzsingisz kán a mongol birodalom egyik legnagyobb császára volt, akinek uralma Közép-Ázsiától egészen Lengyelországig terjedt Európában és Levantig a Közel-Keleten. Ennek az lenne az eredménye, hogy a kínai nép olyan történelmet tanulva nő fel, amelyet a KKP meséjének megfelelően tálalnak fel nekik. Számukra négy meg négy mindig öt lesz.

Kína elpusztíthatja a tibeti embereket, de soha nem lesznek képesek megtörni azt a tibeti szellemet, amely még mindig olyan jó és életben van. Hatvan plusz évig tartó emberi minőségtől való megfosztás és a civilizációjuk szisztematikus megsemmisítése ellenére, az erőltetett indoktrináció ellenére, és annak ellenére, hogy sok idősebb tibeti nemzedék halálát okozták, akik túlélték a megszállást, és a tibeti gyermekek Tibetben, akik még soha nem látták a szabadság fényét vagy a betiltott tibeti nemzetiség zászlóját, úgy tűnik, most emelkednek fel a hamvaikból, ahol meghalni hagyták őket.

Ez egy bizonysága annak, hogy bármit is tesz Kína, bármennyire is próbálja a kultúránkat helyettesíteni, bármennyire is arra kényszerítenek minket, hogy egy hamis Pancsen Lámát öleljünk a fegyvercső előtt, a tibeti szellem olyan régi és mélyen gyökerezik, hogy a mindössze hetvenéves kommunista párt soha nem álmodhat annak megsemmisítéséről és leváltásáról.

A Dalai Láma továbbra is Tibet szimbóluma marad, az ál Panchen Láma pedig a tibetiek körében nevetség tárgya marad. Soha nem fogadja el a tibeti nép, és a KKP-t soha nem fogadják el Tibet lelkiségének döntőbírájává. Még a jövőt illetően is, egy Kína által kijelölt Dalai Láma reinkarnációt a tibetiek még akkor sem fognak elfogadni, ha a szemük közé lőnek. A KKP kijelölt Dalai Lámája csak egy újabb nevetséges vicc lesz, akárcsak a hamis Panchen Láma.

Forrás: https://bitterwinter.org/panchen-lama-tibetans-forced-to…/

Kép: BW