(Bitter Winter / Massimo Introvigne)
2012 óta a mongóliai buddhisták egy hivatalosan elismert Jebtsundamba, azaz a helyi vezetőjük nélkül élnek. Peking azt állítja, hogy Mongóliának csak egy KKP-barát Jebtsundambát szabad trónra ültetnie – senki mást.
Mongólia független állam, amelyet a Szovjetunió bukása megszabadított a szovjet befolyástól és irányítástól, bár nyelvét még mindig cirill betűkkel írják, a sztálinista évek paradox örökségeként. Amikor néhány évvel ezelőtt Mongóliában jártam, egy helyi értelmiségi egy egyszerű képlettel foglalta össze számomra az ország közelmúltbeli történelmét. „Mi hívtuk az oroszokat, hogy védjenek meg minket a kínaiaktól. Jöttek, de nem mentek el. Aztán hívtuk a kínaiakat, hogy védjenek meg minket az oroszoktól. Ők is jöttek, és maradtak is. Aztán ismét hívtuk az oroszokat. És megint a kínaiakat. És így tovább.”
Szabadság, demokrácia, valamint az Egyesült Államokkal és az Európai Unióval fenntartott baráti kapcsolatok révén úgy tűnt, hogy Mongólia végül megszabadult ettől a pokoli ciklustól. Sajnos ez nem volt teljesen igaz. A posztszocialista mongol gazdaság nagymértékben függ Kínától, és időnként kínai tudósok fenyegető cikkeket tesznek közzé, amelyek emlékeztetik a mongolokat arra, hogy amit ők önálló országnak neveznek, történelmileg a Kínai Birodalom része volt. Mongólia továbbra is az Egyesült Államok támogatásában bízik, hogy ellenálljon a kínai nyomásnak, de manapság az amerikai ázsiai stratégiák nem mindig egyértelműek.
2019 szeptemberében Vlagyimir Putyin Mongóliába látogatott, állítólag a Khalkhin Gol-i csata 80. évfordulójának megünneplésére, ahol a második világháború előestéjén a szovjet és a mongol egyesült hadseregek legyőzték a japánokat. A nemzetközi megfigyelők azonban Putyin látogatását egy kísérletként értékelték, hogy „frissítse Oroszország stratégiai partnerségét” Mongóliával azáltal, hogy „gátolja Oroszország természetes stratégiai versenytársát”, vagyis Kínát. Az, hogy Mongólia számára újra el fog-e kezdődni egy új pokoli ciklus Oroszország és Kína között, nagyrészt az Egyesült Államokon múlik.
A vallás egy döntő tényező. Mongólia meglátogatása segít, hogy megértsük, mennyire fontos a nemzeti identitás számára a tibeti buddhizmus helyi ága, bár a buddhista előtti sámánista gyakorlatok is fennmaradnak, és számos keresztény egyház és új vallási csoport, a mormonoktól kezdve az Egyesítés mozgalomig, szabadon működhet és virágozhat az országban. A kommunista kormányok rendkívüli erőfeszítéseket tettek a buddhizmus felszámolására Mongóliában. Legalább 14.000 szerzetest kivégeztek és több mint 700 kolostort elpusztítottak. Hiába: a vallás ellenállt a mongol nép szívében, és bosszúval tért vissza, amikor Mongólia 1990-ben demokratikus országgá vált.
2019. október 7-ig az ulánbátori Politikai Üldözés Áldozatainak Emlékmúzeuma elmondta a vallásüldözés történetét. Ez volt az egyik legemlékezetesebb látogatásom Mongóliában. Most a múzeumot lebontották, állítólag egy új várostervet követve, bár mások azt gyanítják, hogy a régi mongóliai szovjet bűnök dokumentálása és bemutatása a turisták számára a mai Oroszországnak sem tetszett.
A legtöbb buddhista Mongóliában a tibeti buddhizmus gelug iskolájához tartozik, amelynek élén Őszentsége, a Dalai Láma áll. 1639-ben az ötödik Dalai Láma (1617–1682) áldásával egy négyéves Eshidorji-nak hívott kisfiút, aki később a Zanabazar (1635–1723) nevet vette fel, ismertek el Mongóliában, mint a 16. inkarnációját egy ősi tibeti felmenő ágnak és egyben az elsőt, aki a mongol buddhisták vezetőjeként került trónra Jebtsundamba címmel. A választás szerencsés volt, mivel Zanabazar kiemelkedő értelmiségi, művészi és szellemi vezetőként jelent meg. A szovjet korszakban árulónak tüntették fel a kínai Qing császárokkal folytatott baráti kapcsolatok politikája miatt. Ugyanezen okok miatt a KKP nagy Kína-párti vezetőként üdvözölte. A történészek ma árnyaltabban vélekednek, és Zanabazart képzett diplomatának tekintik, aki megpróbált mindent megtenni Mongólia hosszú távú érdekeinek védelmében.
Zanabazar Kína-barát politikájának egyik következménye az volt, hogy a Qing császároknak – legalábbis a 3. Jebtsundamba megválasztásától – szerepük volt az elhunyt szellemi vezetők új reinkarnációinak a kiválasztásában. Úgy döntöttek, hogy a mongóliai buddhizmus vezetőinek elvileg tibetieknek kell lenniük, és végül az „Arany Urna” rendszert használták, amely egy manipulált “szerencsén” alapuló rendszer, amelyet a Qing Kína vezetett be a tibeti buddhista lámák fő reinkarnációinak kiválasztására.
Ez nem azt jelentette, hogy a Jebtsundambák csupán Peking bábjai voltak. Néhányan ádázul függetlenek voltak, egyik sem jobban, mint a 8. Jebtsundamba (1869–1924), aki 1911-ben a Qing bukását kihasználva Bogd Khan címmel Mongólia politikai uralkodójának nyilvánította magát. Addig irányította az országot, amíg az 1921-es szovjetek által támogatott forradalom névleges vezetővé nem redukálta. Amikor 1924-ben meghalt, a Mongol Kommunista Párt gyorsan úgy döntött, hogy a további reinkarnációk tilosak. A szakadárok többször megpróbálták azt állítani, hogy ennek ellenére reinkarnáció történt, de brutálisan elnyomták őket.
A második világháború után a szovjetek azt javasolták a mongoloknak, hogy tartsanak nyitva egy kolostort, az ulánbátori Gandant, nem csak, hogy fenntartsák a vallásszabadság színlelését, hanem iktassanak be egy apátot is, aki a kormány által irányított Központi Vallási Igazgatóság vezetőjévé válna. Erre a pozícióra 1947-ben egy kommunistabarát, a papi rendből kitaszított szerzetest, Erdenepelt (1887–1960) iktatták be, és őt követték a későbbi gandani apátok.
Eközben a tibeti dalai lámák fenntartották azt az állítást, amelyet a legtöbb mongol buddhista szerzetes elfogadott, hogy a legfelsőbb hatáskörrel rendelkeznek a Jebtsundamba reinkarnációinak elismerésére. Egy 1933-ban Tibetben született fiút titokban 9. Jebtsundambaként (1933–2012) ismertek el, bár a Dalai Láma nyilvánosan csak a kommunizmus mongóliai bukása után árulta el létét és szerepét.
Ez kétértelmű helyzetet teremtett Mongóliában, ahol a demokratikus kormány eleinte továbbra is elismerte a gandani apátot a mongol buddhizmus élén. A nacionalizmus játszott egy szerepet, mivel a gandani apát mongol, a 9. Jebtsundamba pedig tibeti volt. Kína is beavatkozott, nyíltan és titokban kampányolt a dalai láma barátjának vélt 9. Jebtsundamba elismerése ellen. Kínai nyomásra Mongólia nem volt hajlandó vízumot adni a 9. Jebtsundambának, hogy hivatalosan meglátogassa az országot.
1999-ben azonban elintézte, hogy turistavízummal jöjjön, és a mongol buddhizmus vezetőjeként került trónra – nem Gandanban, hanem egy Erdene Zuu nevű fontos, bár tartományi kolostorban. A gandani kolostor és a kormány nem ismerte el a szerepét. Olyan súlyos volt a dolog Kína számára, hogy két nappal a 9. Jebtsundamba megérkezése után Mongóliába (1999. július 13.) Jiang Zemin kínai elnök is váratlanul Ulánbátorban szállt le egy gyors látogatásra, ahol figyelmeztette a mongol kormányt, hogy nem kellene elismernie a Jebtsundambát, különben ennek komoly következményei lennének. A turistavízum lejártával, 1999. szeptember 17-én a 9. Jebtsundambának vissza kellett térnie Indiába, és közölték vele, hogy nem engedik vissza Mongóliába.
2009-ben azonban Tsakhiagiin Elbegdorj nyugatbarát politikust választották meg Mongólia elnökévé. Meghívta a 9. Jebtsundambát, hogy látogassa meg Mongóliát, és 2010-ben mongol állampolgárságot adott neki. 2011. november 2-án a 9. Jebtsundamba másodszor került trónra a mongol buddhizmus élén, de ezúttal a Gandan kolostorban és a Gandan apát által. Öt nappal később a Dalai Láma Mongóliába érkezett, hogy megünnepelje a trónra lépést.
Úgy tűnt, hogy végre megoldódott az a probléma, hogy ki volt a buddhizmus vezetője a posztszovjet Mongóliában, és a megoldás kellemetlen volt a KKP számára. A 9. Jebtsundamba azonban 2012. március 1-jén elhunyt. Ez áldást jelentett a KKP számára, aki kampányolni kezdett és mindenféle nyomást gyakorolt a mongol politikai és vallási hatóságokra, hogy ne azonosítsák a Jebtsundamba új reinkarnációját, hacsak nem egy olyan valakinek a személyében, akivel Peking egyetért – annak ellenére, hogy a 9. Jebtsundamba a végrendeletében egyértelműen jelezte, hogy a reinkarnációjának elismerésére csak a Dalai Láma jogosult. A KKP eddig soha nem látott erőfeszítéseket tett a mongol buddhizmus befolyásolására úgynevezett „kulturális cserék”, ajándékok által, ösztöndíjak révén, hogy a mongol szerzetesek Kínában tanuljanak stb.
Másrészt a dalai láma kötelességének tekinti a 9. Jebtsundamba reinkarnációjának azonosítását. 2016 novemberében kilencedszer járt Mongóliában, és kijelentette, hogy megtalálták a 10. Jebtsundambát. Mongol fiú, akinek a nevét titokban tartják. A KKP haladéktalanul gazdasági szankciókkal válaszolt Mongólia ellen. Bár a bocsánatkérést megtagadta, a mongol kormány kijelentette, hogy a Dalai Lámának nem engednék meg, hogy újra meglátogassa Mongóliát. Ami a Jebtsundamba-kérdést illeti, a kormány azt mondta, hogy ez egy vallási kérdés, amelyet a mongol buddhista papság határoz meg, „külső részvétel nélkül”, ami azt jelenthetné, a Dalai Láma beavatkozása nélkül vagy a KKP beavatkozása nélkül (vagy mindkettő beavatkozása nélkül).
A csata folytatódik. A KKP fokozza propagandáját és fenyegetéseit Mongóliában. A 10. Jebtsundamba körüli témára teljes csend borult. Feltehetően valamilyen kolostorban nevelik. Végső trónra kerülése azonban nehéz dolog lesz, amely magában foglalja a Dalai Lámát … , a KKP-t, a mongol kormányt, Oroszországot és még az Egyesült Államokat is, akiket Peking mindenképpen vádolna a beavatkozásért, amint az a 9. Jebtsundamba bejelentésekor is történt.
A Jebtsundamba kérdése döntő geopolitikai jelentőséggel bír. A KKP tudja ezt, és fitogtatja az erejét, miközben megpróbálja bizonyítani, hogy képes irányítani és manipulálni a buddhizmust mind Kínában, Tibetben, sőt ezek politikai határain túl is.
Forrás: https://bitterwinter.org/mongolian-buddhism-under-the…/
Írta: Credit: Massimo Introvigne
Képek: Bitter Winter / Massimo Introvigne
