Kultúra

Mindenki szerencséje előre meghatározott, nem kellene az embernek a pénzt tisztességtelen módon elsajátítani

He Ruchong, egy férfi Tongchengből a Ming Dinasztiában élt (1368-1644), a régi Kínában. Volt egy idősebb testvére (bátyja), akit, He Rushen-nek hívtak. 1573-ban, Wanli császár uralkodásának második évében mindketten első helyet értek el a kerületi közigazgatási vizsgán. He Ruchong később egy magas rangú hivatalnok lett a királyi törvényszéknél, idősebb testvére, He Rushen pedig kincstárnok lett Zhejiang provinciában.

Azt beszélték, hogy a He család szegénységben élt. He Ruchong és He Rushen fiatalkorukban a Shiwu buddhista templomban tanultak a Qing hegyen, Tongchengben. Egy szilveszter éjszakán, mialatt az összes család a városban az újévet ünnepelte és a tűzijátékkal törődött, egymásra néztek és felsóhajtottak, mert akkora szegénységben éltek, hogy nem tudtak haza menni, hogy ott ünnepeljenek.

Ekkor hirtelen egy nagy zajt hallottak odakint, mint egy hatalmas mennydörgés. Kisiettek a templomból, és egy óriási szikladarabot találtak, ami kettéhasadt, a belsejében egy csodálatos kinccsel.

He Rushen magán kívül volt a boldogságtól. Úgy tartotta, hogy ez az ég ajándéka, melyet könyörületből kaptak a szegénységük miatt. Elhatározta, hogy hazaküldi a kincset.

He Ruchong megakadályozta őt, és így szólt: „Nem, ezt nem szabad elvennünk! Egy úriembernek azzal kell megelégednie, amije van. Ez nem egy jó dolog, alapos ok nélkül pénzt nyerni. Talán ez egy vizsga az égiektől. Nem veheted el ezt a kincset.“

He Rushen azt mondta: „Jó. Rendben van. De mi koldusszegények vagyunk. Nincs ebben semmi rossz, egy kis pénzt kölcsönözni.“ Magához vett 50 Tael (1) platinát, és egy adóslevelet dobott a hasadt szikla belsejébe. A nyílás magától bezárult, és a szikla ismét visszanyerte régi formáját.

Sok év telt el. He Rushen letette a körzeti közigazgatási vizsgát és később kincstárnok lett. Egy alkalommal, amikor ellenőrizte az állami kincseket, felfedezte, hogy hiányzik 50 Tael platina. Erre dühbe gurult, megpróbálta kideríteni, hogy ki volt a bűnös, mikor egy állami alkalmazott egy kis cetlit talált a sarokban, melyen a következő állt: “Egy meghatározott hónapban, napon, és évben He Rushen 50 Tael platinát kölcsönzött az égtől.”

Az alkalmazott átnyújtotta a cetlit He Rushen-nek, akit szabályosan megrázott a jegyzet. Mikor közelebbről megvizsgálta, megállapította, hogy ez pontosan ugyanaz az adóscédula volt, melyet ő korábban az óriásszikla belsejébe hajított. Majd elmesélte mindenkinek a történetet, mely a templomban történt fiatalkorában, és a hiányzó pénzt a saját pénztárcájából egyenlítette ki.

Talán látták az égiek, hogy a két koldusszegény testvér erényesen élt, így mutattak nekik egy csodát, hogy bátorságot adjanak nekik. He Ruchong-ot meg sem érintette a kísértés, elégedett volt azzal az élettel, melyet az égiek rendeztek neki. Ő tényleg egy erényes úriember volt, aki megőrizte az erkölcsét, akkor is, amikor egyedül volt. A bátyja, He Rushen a saját érdekeit nézte, és elvette a pénzt, de végül visszaadta a kölcsönvett összeget. Mindenki, aki hallott a történetről megérintődött és még bizonyosabbá vált számára, hogy egy ember szerencséje előre meghatározott és senkinek nem szabad csalással pénzhez jutnia.

Ez egy felismerés a művelési körben. Szerencse, gazdagság és hosszúélet mind azokon az alapokon nyugszik, melyet a korábbi életeinkben gyűjtöttünk. Akkor is, ha egy ember tisztességtelen módon meggazdagodik, ezt előbb vagy utóbb, ilyen vagy olyan módon vissza kell fizetnie, vagy ebben, vagy a következő életében.

Forrás:

Történetek az ősi Kínából

http://hu.clearharmony.net/…/a2902-Tortenetek-a-regi…

Kép: cdn.blog.hu_alltraveling