A Tang-dinasztia korában Kína keleti felében élt egy megyei bíró. Név szerint Wang Lu, aki nagyon kapzsi volt, és ezért töménytelen mennyiségű kenőpénzt fogadott el.
Wang figyelmen kívül hagyta azt a kötelességét, hogy a népet szolgálja, ellenben nagy érdeklődést mutatott a törvénytelen pénzszerzési módok iránt. Az egyik titkára ugyanolyan csalfa volt, mint ő, és gyakran rosszban sántikált, hogy abból Wang Lu hasznot húzhasson.
Egy nap a megyében élő emberek pert indítottak a titkár ellen. Azzal vádolták, hogy megsérti a törvényt és kenőpénzt fogad el. A jogsértések listája, amit panaszként leírtak, nagyon hosszú volt.
Mikor a bírósági tárgyalás elkezdődött, Wang Lu elkezdte olvasni az összes bűncselekményt, amit felsoroltak a panaszban. Minél többet olvasott, annál inkább megrémült.
A titkár bűntettei ugyanazok voltak, mint amelyeket ő is elkövetett és pont úgy nézett ki, mintha a panaszt neki címezték volna. Annyira megijedt, hogy elfelejtette a saját szerepét a bíróságon.
„Hogyan lehet, hogy a bűncselekmények listája pontosan ugyanaz, mint azok a dolgok, amiket elkövettem?” – csodálkozott Wang Lu a félelemtől reszketve.
Nem tehetett róla, de az ítélethozatal helyett ezeket a szavakat írta le a panasszal kapcsolatban: „A fű megbolygatásával megrémítettetek engem, mint egy kígyó, úgy bújtam meg a fűben!”
A 打草驚蛇 (dǎ cǎo jīng shé) szólás, amelyet úgy fordítanak, mint „megbolygatni a füvet és megijeszteni a kígyót” egy történetből ered. Ezt a történetet a „Történetek gyűjteménye a Déli Tangból”* című könyv tartalmazza, amelyet a Song-dinasztia egyik tudósa írt.
Ma a szólást arra használjuk, hogy leírjunk egy olyan cselekedetet, amely nem tartja az ember tetteit titokban többé, ezzel lehetővé téve másoknak, hogy óvintézkedéseket tegyenek. Azt is jelenti, hogy elhamarkodottan cselekedni, és figyelmeztetni az ellenséget.
Megjegyzés:
*“Az összegyűjtött történetek a Déli Tangból” (南唐近事, Nan Tang Jin Shi) című művet Zheng Wenbao (953–103) írta a Song-dinasztia ideje alatt.
Kép: Jane Ku, Epoch Times
