Németország bocsánatot kért a vezető vállalatai nevében, amelyek támogatták Hitler népirtását. De miért akar egy európai kereskedelmi megállapodást kötni a népirtó Kínai Kommunista Párt kormányával?
A nemzetközi közösségben a második világháború traumájának jelen vannak a nyomai. Különösen Németországban, ahol a náci adminisztráció továbbra is elszámoltatható. Míg ez a nagy fájdalom továbbra is jelen van, a világ ismét megtapasztalja a népirtás valóságát. Új bizonyítékok és új dokumentumok jelennek meg nap, mint nap a kínai kommunista rendszer által a muszlim ujgurok, kazahok, kirgizek és más kelet-turkesztáni lakosság ellen elkövetett népirtásával kapcsolatban. E tagadhatatlan helyzet ellenére a Kínával asztalhoz ülő német vezetésű Európai Unió látványa arra utal, hogy a nyugat elfelejtette a „soha többé” szavakat a holokausztból felébredve.
Ha megnézzük a nácik által a második világháborúban bevezetett rendszert, valami rendkívül hasonlót látunk ahhoz, amit a kínai kommunista rendszer ma Kelet-Turkesztánban művel. A világuralom érdekében létrehozott rendszer támogatására a nácik szokásos gyakorlatuk szerint rabszolgaként dolgozó munkásokat küldtek koncentrációs táborokba, hogy a velük együttműködő vállalatoknál dolgozzanak. Például Hugo Boss, aki megalapította a híres ruházati márkát, 12 évvel azután lépett be a náci pártba, hogy 1923-ban megalapította a textilgyárát. A New York Times-ban megjelent cikk szerint a nácik egyenruháját Boss Hitler pártjához való csatlakozása után kezdték el gyártani. Lengyelországból és Franciaországból hoztak embereket, akiket a gyáraiba kényszerítettek.
A világ közössége ma hasonló válsággal néz szembe. A világ legnagyobb pamuttermelője Kína. Az alapanyagok és a kivitelezés terén egyaránt fennálló előnyök miatt az olyan márkák, mint a Zara, a Marks & Spencer, a Nike, az Adidas a pekingi kormány uralma alatt álló kelet-turkesztáni koncentrációs táborok mellé épített ipari zónákban gyártják a termékeiket. A nyugati vállalatok, amelyek általában hangsúlyozzák, hogy betartják a nemzetközi normákat, például nem sértik meg az emberi jogokat és nem károsítják a környezetet, olyan gyáraktól kapnak szolgáltatást, ahol muzulmán ujgurokat alkalmaznak rabszolgaként. A nyugati vállalatok a jövőben nem fogják tudni eltüntetni ezt a szégyenfoltot, ahogyan Hugo Boss sem törölhette ki a nácik számára történő termelést a múltjából.
A német vállalatok náci holokauszttal való összejátszásának másik példája a Continental cég. Ez a vállalat gépjárműalkatrészeket gyárt. A második világháború idején a koncentrációs táborokból tízezer ember dolgozott rabszolgaként a vállalat gyáraiban. A New York Times-ban tavaly augusztusban megjelent cikk a Ludwig Maximilian Egyetemen dolgozó Paul Erker kutatásaira hivatkozott. E kutatás szerint az 1871-ben zsidó bankárok által alapított céget 1933-ig zsidó adminisztrátorok működtették, és az egyik legnagyobb és legliberálisabb társaság lett. A nácik hatalomra jutása után azonban az összes zsidót kizárták a társaságból. A vállalat gumikat, golyóálló gáztartályokat és gázálarcokat gyártott a német hadsereg járműveihez a második világháború idején. A vállalat az első gyárak között volt, aki a nácik alatt Franciaországból és Belgiumból származó rabszolgamunkásokat alkalmazott. Akkoriban a vállalat gumitalpú csizmákat gyártott a katonáknak autóipari alkatrészekkel együtt. Ezeket a csizmákat a koncentrációs táborok foglyain tesztelték le. Ezen tesztek során a náci tiszteket arra utasították, hogy német katonai dalokat énekeljenek hangosan a fogvatartottaknak.
Közel 75 évvel később a világ ismét tanúja lett a koncentrációs táborokban végzett kényszermunkával történő üldözésnek, amely a német autóipari vállalatok javát szolgálja. A muszlim ujgurok rabszolgamunkájából profitálók között a Mercedes-Benz és a BMW autóipari cégek neve is felmerült. A BMW legnagyobb részvényese, a Quandt család 50 ezer embert dolgoztatott rabszolgaként a második világháborúban. Hangsúlyozni kell, hogy a BMW katonai felszereléseket gyártott a német hadsereg számára, és rabszolgamunkát használt fel erre. „Az ez által okozott nagy szenvedés és a sok kényszermunkás sorsa a mai napig, továbbra is a legnagyobb megbánás tárgyát képezi” – áll a cégalapítás 100. évfordulóján közzétett üzenetben. Ugyanez a vállalat azonban a Kínai Kommunista Párt népirtás bűntettéből profitál azáltal, hogy rabszolgaként alkalmazott ujgurokat használ ki. Azok a német vállalatok, amelyek nevét a második világháború idején a náci népirtással hozták kapcsolatba, ma ugyanolyan típusú társulásban vétkesek a napjainkban történő kínai népírtáshoz való kötődésük által.
Az ausztrál Stratégiai Politikai Intézet (ASPI) által 2020 elején készített jelentésben, amely az ujgurok rabszolgaként való alkalmazását dokumentálja, megemlítenek egy másik autóipari óriást is Németországban. Amikor az első gyárakat létrehozták, a náci tisztek zaklatták a rabszolgaként alkalmazott zsidókat, és nacionalista himnuszokat énekeltettek velük. Ma a kínai kommunista rezsim tisztviselői rákényszerítik a rezsim doktrínáit a kelet-turkesztáni gyárak dolgozóira. Több tucat céget említ az ASPI jelentése, ahogy Paul Erker tanulmánya is részletesen elmagyarázza, hogy sok német vállalat vett részt a zsidó népirtásban és hasznot húzott a rabszolgaságból. Erre azonban kevés figyelmet fordított a média és a nemzetközi közösség.
Az egyetemek és az újságok kutatásai révén megfigyelhető, hogy Németország 75 év elteltével még mindig a múltjával való megbékélés folyamatával küzd. Dr. Gonca Kismir török akadémikus munkája rávilágít erre a kérdésre. Kismir szerint fontos lépése volt a számvetésnek 1970. december 7-én Willy Brandt német elnök letérdepelése a második világháború egyik jelképének számító varsói zsidó gettó áldozatainak emlékére felállított szobor előtt, és a bocsánatkérés az egész emberiségtől. 15 évvel később Helmut Kohl, az akkori német kancellár Ronald Reagan amerikai elnökkel együtt meglátogatta a Waffen-SS tisztek sírját Bitburgban. Ez a látogatás éles reakciót váltott ki, mert az ott eltemetett katonák egy része francia civileket mészárolt le a második világháború alatt, és ezt negatív lépésnek tekintették Németország népirtással szembeni számadásában.
Helmut Kohl másfelől, ma úgy tűnik egyike volt a két Helmut nevű embernek, akik megnyitották az ajtót Kína előtt, hogy ilyen szinten megsérthessék az emberi jogokat. A másik Helmut, Helmut Schmidt volt, azon vezetők egyike, akik támogatták a Kínai Kommunista Párt rendszerének világuralmi törekvését. Schmidt bevezette a „gazdasági integráció” doktrínáját, és olyan világ vízióját vázolta fel, ahol Kína elhagyja a kommunista és tekintélyelvű mentalitását, amikor gazdaggá válik. A Politico magazin értékelése szerint egy vegyipari cég, a BASF úgy döntött, hogy 10 milliárd dollárt fektet be Kínában 2020 májusában. Ennek a régóta fennálló gazdasági kapcsolatnak a növekedése miatt Németország csendben maradt az általános értékeket, különösen az emberi jogi jogsértéseket elpusztító kínai politikával szemben. Angela Merkel kancellár még a vírusjárvány idején is, amely Kínából indult el, és a világot a katasztrófa szélére sodorta, a két ország közötti kereskedelmi kapcsolatok növekedése miatt hallgatott, a Hongkongban, Tibetben és Kelet-Turkesztánban elkövetett kínai emberi jogi jogsértésekre adott válaszlépésekre történő felhíváskor.
Jürgen Heraeus, az ország egyik milliárdos üzletemberének a „Kulturális és emberi értékeinkkel nem tudjuk megítélni Kínát” című nyilatkozatából láthatjuk, hogy a német kormány és a német ipar vezetői csak gazdasági szempontból értékelik a kérdéseket. Ez a mentalitás a két Helmutnak köszönhetően létezik, és egy olyan üzletközpontú struktúrát tár fel, amely megismétli a Hitlerrel való együttműködést a második világháború előtti időkből. Németország mégis a nemzetközi közösség egyik vezető tagja, és az Európai Unió két nagy alapítójának egyike. Ne feledjük, hogy a német Topf & Sons cég, amely „speciális kemencéket” gyártott kifinomult technológiákkal a mérgező gázzal megölt zsidók testének elégetésére, a náci tisztekkel folytatott levelezésében megjegyezte, hogy „öröm volt üzletelni önökkel”. Jacek Lepiarz, aki a DW News-nak nyilatkozott a témáról, kijelentette, hogy a vállalat vezetői tudták, hogy ott népirtás történt, de csak „üzletként” vizsgálták a kérdést, és arra összpontosítottak, hogy a nácik hogyan tudnák megkönnyíteni a munkájukat. A cég alapítója öngyilkosságot követett el, mérget ivott, miután a nácikat legyőzték a második világháborúban. A Topf & Sons „üzletként” tekintett egy olyan technológia kifejlesztésére, amely felgyorsította több ezer ember elégetését, és fekete foltként került be a történelemkönyvekbe mind a német iparban, mind a német politikában. Emiatt sem Merkel hallgatása, sem az üzleti vezetők azon nézete a Kínával fenntartott kapcsolataikról, mint pusztán „üzlet”, nem áll majd meg azzal a váddal szemben a jövőben, hogy másodszorra is tolerálják a népirtást.
Ez a naiv álláspont Kína felé az Európai Unióban és különösen Németországban, ahol a demokrácia és az elszámoltathatóság mindig fontos volt, az elmúlt években elkezdett megváltozni. Különösen akkor, amikor Hszi Csin-ping, a Kínai Kommunista Párt vezetője 2018-ban egy életre kinevezte magát, ami „felvilágosodáshoz” vezetett a német üzleti világban. Freidolin Strack, a Német Ipari Szövetség (BDI) ázsiai osztályának vezetője egy 2019 elején megjelent cikkében kijelentette, hogy kudarcot vallott a „Kína megnyitása a világ előtt” stratégia. Matthew Karnitschnig a Politico magazin cikkében egy másik szempontot emelt ki, hogy a német mérnöki munka még mindig jobb, de Kína nagyon gyorsan zárkózik fel. Ez egy figyelmeztetés arra, hogy Pekingnek a Berlinnel szembeni igénye a jövőben nem fog ugyanaz maradni. A kínai kommunista rendszer elmondja a mesét, hogy integrálódni fog a világba azáltal, hogy „nagyobbá teszi a dolgokat”, miközben népirtást követ el Kelet-Turkesztánban az egész világ előtt. Néhányan nyugaton egy szörnyeteget látnak, amelyet saját kezűleg neveltek fel, miközben az tönkreteszi a nyugat összes értékét és uralma alá hajtja a világot hamis mosollyal az arcán, mintha mi sem történt volna.
A német adminisztráció vezetésével, mely a kereskedelemben és az átalakulásban hisz az Európai Unió (EU) kölcsönös beruházási megállapodást írt alá Kínával, tükrözve ezt a perspektívát. A szóban forgó megállapodás vitát váltott ki, mert a kínai kommunista rendszerrel kötötték, ami megsérti Európa alapfilozófiáját. Bár a megállapodásban szereplő kínai fél azt mondja, hogy megteszi az EU által kívánt lépéseket a szellemi tulajdon lopása, a kétoldalú piacokhoz való hozzáférés, a kényszermunka és az állami támogatásokkal való visszaélés területén, a nemzetközi közösség legnagyobb problémái továbbra is fennállnak. A pekingi kormány Kelet-Türkesztánban folytatja a népirtás politikáját, és nem lépett vissza hongkongi elnyomásától sem. Ha a megállapodást minden ország megerősíti és életbe lép, akkor Európát Hszi Csin-ping autoriter uralmának gazdasági pályájához kötik. Másrészt Kína, amely megszeg minden eddigi nemzetközi egyezményt, nem zárja be a kelet-turkesztáni koncentrációs táborokat, és nem vet véget az ujgurok rabszolgaságának, hanem éppen ellenkezőleg, felgyorsítja ezeket az atrocitásokat. Annak egyértelmű jelzése, hogy Kína nem fogja megszüntetni az emberek rabszolgaságba kényszerítését, az a mellettük épített koncentrációs táborok és ipari zónák számának növekedése.
Fontos, hogy ismételten emlékezzünk arra, hogy Németországban, Európa vezető országában, a nácik által a zsidók, a cigányok, a társadalom többi tagja és a beteg emberek ellen elkövetett népirtás még mindig frissen él a világ fejében. Éppen ezért a német kormánynak nagy felelőssége van a történelemmel szemben. A nácik által elkövetett bűncselekmények teljes kiengeszteléséhez Németországnak vezetnie kell Európát, és vezető szerepet kell vállalnia a kelet-turkesztáni népirtás megállításának kampányában. Ez a felelősség lehetőséget kínál Németország számára a nemzetközi közösség egyetemes értékeinek fenntartására és a nácik második világháborúban elkövetett bűncselekményeinek helyrehozására is. Ha Németország teljesíti a „soha többé” ígéretét, és megköveteli Kína és Peking népirtó politikájának megállítását, akkor esélye lesz megmutatni, hogy valóban támogatja a Nyugat erkölcsi értékeit.
Forrás: https://bitterwinter.org/dealing-with-chine-will…/…
Credit: ABDULHAKIM IDRIS
Kép: Ismeretlen fotós képe Auschwitzról (https://commons.wikimedia.org/…/File:Selection_on_the…)
