Részlet: “1995 egyik nyári napján Enver Tothinak azt mondták, hogy állítson össze egy sebészcsapatot, mert egy különleges feladat vár rá.
A lelkes fiatal sebész másnap beleugrott egy mentőautóba, és elvezetett a szülővárosából, Ürümqi-ből a vidékre messze északnyugat Kínába, ahol találkozott a főnökével, aki várt rá.
Az utasítás szerint dr. Tothi egy dombtető mögött várt, míg hallotta a lövést, aztán az orvosi csapatát a csúcson túlra vezette.
A látvány, ami várta őket a másik oldalon, döbbenetes volt.”
…
“A fősebészem mögöttem volt, azt mondta nekem, hogy gyorsan csináljam” – mondta.
„Mikor megpróbáltam belevágni, elkezdett küzdeni. Nem volt halott, de már túl gyenge volt, hogy ellenálljon.”
„Nem tudom, kinyitotta-e a szemét. Röviddel azután abbahagyta a mozgást, hogy átvágtam.”
„Nem vagyok biztos benne, mikor halt meg valójában.”
Miután átadta a szerveket a felettesének, és megtisztította az orvosi eszközöket, dr. Tothi távozott a műtéti csapatával.
Sosem beszélt az esetről a kollégáival, és hiszi, hogy sosem ejtettek róla egy szót sem.
Fiatal orvos számára visszautasítani, hogy elvégezzen egy műtétet, nem elképzelhető.
„Ha azt mondják, hogy tedd meg, nem lehet, hogy nem teszed meg” – mondta”
A teljes cikk linkje:
