Sokféleképpen mesélik Yi, a Föld íjászhőse és Chang’E, a Holdbeli Úrnő legendáját. Íme, csak egy közülük a korai Xia (i. e. 2070-1600) idejéből.
Nagyon-nagyon régen az emberek élete a Nap menetrendjét követte. Napkeltekor keltek fel és kezdtek el dolgozni, napnyugtakor pedig lefeküdtek aludni és pihenni.
A nap fényt és meleget hoz, és az emberek tavasszal ültettek, ősszel pedig arattak, és egyszerű megélhetést biztosítottak a földművelésből és a vadászatból.
Ebben az ősi időben élt egy Yi nevű ember. A legenda szerint Yi ötéves korában eltűnt egy közeli hegyen, és csak 20 éves korában tért vissza. Addigra már erős és impozáns férfivá nőtte ki magát.
Eltűnéséről Yi azt mesélte, hogy a hegyen találkozott egy szokatlan személlyel, aki tanítványául vette, és megtanította őt a harcművészetekre, különösen az íjászatra. Arra képezték ki, hogy soha ne hibázzon célt.
Rövid időn belül Yi íjászképessége jól ismertté vált, és az emberek azt mondták, hogy ő volt minden idők legnagyobb íjásza.
Egy mesterlövész felkészülése
Van egy népszerű történet Yi íjászképességéről. Egyszer, amikor Yi egy barátjánál volt látogatóban, történetesen egy lúd repült el fölötte. A barátja felnézett a lúdra, rámutatott, és megkérdezte Yitől: „Le tudod lőni?”
Yi ránézett a lúdra, és megkérdezte a barátját: „Élve vagy holtan akarod?” A barátja azt javasolta: „Lődd ki a bal szemét!”
Yi nem válaszolt, hanem egyszerűen felhúzta az íját, és biztos kézzel kilőtt egy nyilat. A lúd a földre zuhant, amint a nyíl elszállt. A barátja odarohant, hogy megnézze, és felkiáltott: „Mesterlövész, mesterlövész!”
Yi megkérdezte: „A bal szemén ment keresztül?”
A barátja megrázta a fejét, és azt mondta: „Bár a jobb szemet találta el, és nem a balt, de az biztos, hogy ez még mindig nagyon nehéz volt!”
E dicséret ellenére Yi azonban szégyellte és zavarban érezte magát, és nem tudta elfelejteni a hibáját. Még szorgalmasabban gyakorolta az íjászatot, és egyre jobban tökéletesítette a képességét.
Egy mennyei találkozás
Yi felesége, Chang’E volt a legszebb nő a faluban, és azt mondták róla, hogy erényes és szelíd. Gondoskodott az otthonukról, és mélyrehatóan törődött a férjével. A házaspár harmóniában és boldogságban élt.
Egy nap Yi szokás szerint vadászni ment. Egy szarvast üldözött a hegyen. Ahogy kezdett sötétedni, a szarvas hirtelen eltűnt, és Yi egy hatalmas kastély előtt találta magát.
Yi csodálkozott, hogy egy ilyen lakást lát a távoli hegyekben, és az úgy nézett ki, mintha egy palota lenne.
Miközben csodálkozva állt, kinyílt az ajtó, és egy gyermek lépett ki rajta, aki így szólt: „A Nyugati anyakirálynő szeretné behívni Yi tábornokot.”
Yi követte a gyermeket befelé, és egy elegánsan öltözött, nemes hölgyet látott, aki egy gyertyafénnyel megvilágított terem közepén ült. Rájött, hogy ez bizonyára a Nyugati anyakirálynő, és sietett hódolni.
Az Anyakirálynő mosolyogva üdvözölte: „Remélem, minden rendben van önnel, mióta utoljára láttuk egymást, tábornok úr?”
Yi nem értette, mire gondol, de úgy érezte, ismerősnek tűnik, ezért csak egyetértően bólintott.
„Azért hívtam ma ide, hogy elmondjam, hogy a világ megmentésének a küldetésével szállt alá a Földre.” – mondta az Anyakirálynő. „Ma segítőkezet nyújtok önnek. Ha sikeresen teljesíti a feladatot, képes lesz visszatérni a Mennybe, és újra halhatatlanná válni.”
Yi zavarban volt, és nem tehetett mást, mint hogy ismét bólintott.
Isteni ajándékok egy mennyei küldetéshez
Az Anyakirálynő megkérte a gyermeket, hogy vegyen elő egy íjat és egy készlet nyílvesszőt. Nyilvánvalóan túlságosan különösek voltak ahhoz, hogy emberi kéz készítette volna őket; az íj vörös volt, a nyilak pedig mintha jádéból készültek volna.
Yi nem tudta megmondani, miből készültek, mégis nagy tisztelettel fogadta el őket.
Az Anyakirálynő ekkor így szólt: „Nos, tábornok, ezekkel megmentheti a népet a katasztrófától.”
Yi még mindig nem értette, de bólintott, és mindkét kezét magasra emelte, hogy megköszönje isteni pártfogójának.
Az Anyakirálynő ezután megkérte a gyermeket, hogy hozzon elő egy fehér jáde-palackot. A palack gyönyörűen volt faragva, igazán szép volt. Az Anyakirálynő így szólt: „Tábornok úr, ne feledje, az ebben a palackban lévő folyadék az Égben és a Földön található minden dolog esszenciája – ez a halhatatlanság varázsitala. Őrizze meg jól, és ha sikerül, ön és Chang’E megihatják ezt a főzetet, hogy elérjék a halhatatlanságot, és visszamehessenek a Mennybe.”
Ezután megparancsolta a gyereknek, hogy vigye vissza a tábornokot az otthonába, mivel már későre járt.
Yi meghajolt, hogy megköszönje az Anyakirálynőnek az ajándékot, és ahogy felemelte a fejét, minden eltűnt előtte. Mintha transzba esett volna, Yi hirtelen a saját otthona előtt találta magát.
Csak a kezében tartott jáde-palack és a derekára tűzött íj és nyilak emlékeztették arra, hogy amit átélt, az valóban valóság volt, és nem álom!
Yi belépett az otthonába, és odakiáltott Chang’E-nek: „Gyere ide, és nézd meg! Ma találkoztam egy halhatatlannal!” Chang’E a férfi hallatára odasietett, és megkérdezte: „Mi az? Miért tértél vissza ma ilyen későn?”
Yi megosztotta kalandját a feleségével. Chang’E meglepődve és elragadtatva nézett az íjra, és felemelte a jáde-palackot. Nem tudott nem hinni neki, és így szólt: „Úgy hangzik, mintha valóban a Mennyekből jöttél volna egykor. Különben miért hívna téged a Nyugati anyakirálynő tábornoknak?”
A házaspár elbeszélgetett, és azon tűnődtek, vajon milyen katasztrófa történhetne, ami miatt Yinek isteni íjjal és nyilakkal kellene megmentenie az embereket.
Vajon megint barbárok törnének be? Hiába töprengtek.
Yi lelövi a napokat
Sok eseménytelen nap telt el. Mivel azonban az Anyakirálynő azt mondta, hogy közeleg a katasztrófa, továbbra is éberek maradtak.
Aztán egy nap 10 nap kelt fel az égen!
Hirtelen az egész világ lángba borult. A fák és a füvek megperzselődtek, a föld kiszáradt, a tavak, folyók és óceánok pedig felforrtak.
Emberek százezreinek nem volt hová elbújniuk, hogy elmeneküljenek a 10 nap hőségétől, és meghaltak. Csak néhány ezren maradtak életben, akik mély barlangokban találtak menedéket.
Ők csak napnyugta után mertek előjönni, hogy élelmet keressenek. A növényeket és az állatokat, a halakat és a madarakat azonban semmi sem kímélte a perzselő napoktól.
Furcsa vadállatok és mérgező rovarok ragadták meg a lehetőséget, hogy az emberekkel táplálkozzanak, és az emberiség a kihalással szembesült.
Az emberek segítségért kiáltottak; letérdeltek és könyörögtek a mennyei halhatatlanokhoz, hogy mentsék meg őket. Az egész Föld szomorú jajveszékelést hallatott.
Mi történt? Nos, a Mennyei császárnak 10 fia volt. Ők mind napok voltak. Egy szent eperfában éltek a Keleti-tenger partján. Felváltva kellett volna szolgálatot teljesíteniük az égen, egy 10 napos ciklus minden napján egyet-egyet.
Egy nap megunták, hogy minden nap egyedül vannak az égen, ezért úgy döntöttek, hogy együtt kelnek fel. Ez katasztrofálisnak bizonyult az emberi világ számára.
Yi és Chang’E ekkor jöttek rá, hogy küldetésük – amit a Nyugati anyakirálynő előre látott – az, hogy megmentsék a világot a félrevezetett fiaktól.
Elszomorította őket az emberek szenvedése, ezért fogták az isteni íjat és a nyilakat, és elindultak a legmagasabb és legközelebbi hegy felé.
Meglepetésükre az íj és a nyilak egy nagy glóriát hoztak létre, amely körülvette őket, és megvédte őket a 10 perzselő naptól.
Miután megmásztak 99 magas hegyet, átkeltek 99 vad folyón és átmentek 99 sziklás völgyön, Yi és Chang’E megérkeztek a Keleti-tenger partjára, és felkapaszkodtak az ott tornyosuló hegy csúcsára.
A hegy lábánál egy hatalmas tenger volt, amely felett könyörtelenül ragyogott a 10 nap. Chang’E azt mondta Yinek: „Beszéljünk velük értelmesen. Ha ki tudják javítani a hibáikat, és felváltva teljesítenek szolgálatot, mint korábban, akkor ne öljük meg őket.”
Yi bólintott, és az ég felé kiáltott: „Egy kivételével mindenkinek vissza kell mennie. Veszélyeztetitek az embereket!”
A napok lenéztek rá, de figyelmen kívül hagyták a kérését. Yi nagyon dühös lett. Összeszedte minden erejét, és lövésre emelte az isteni íjat. Chang’E segített neki azzal, hogy egyenként odaadta neki a nyilakat. A nyilak mennydörgő hangot hallatva repültek a levegőben, ami mindent megrázott.
Az első lövéssel egy nap lehullott az égről; a második lövés két napot hozott le, és a harmadik nyílvessző egyszerre négyet!
A negyedik és az ötödik nyílvessző fényes üstökösként repült át az égen, és bevilágította az egész világot. Mindegyik levert egy-egy napot.
Öt isteni nyíl kilenc napot ölt meg, és a hőség azonnal alábbhagyott. Csak egy nap maradt ragyogva az égen.
Chang’E a Holdra repül
Amikor Yi le akarta lőni az utolsó napot is, Chang’E megállította, mondván, hogy a világ egy napig sem maradhat nap nélkül, hogy minden élőnek szüksége van a napra a növekedéshez. Arra kérte, hogy kímélje meg az utolsó napot az emberek javára.
A Föld pillanatok alatt lehűlt. A víz csodával határos módon újra megjelent több tízezer folyóban, az óceánok hullámai megint a partokat csapdosták. A fű és a fák ismét zölddé váltak.
Az emberek kiléptek a földalatti barlangokból, és éljenezték Yit, kifejezve hálájukat neki. Dicsérték Yit, hangosan kiáltották a nevét. Fülsiketítő kiáltásaik megrázták a földet, és eljutottak a Mennyig.
Yi nagyon elégedett volt magával, amikor Chang’E-vel hazatért, hogy megigyák az értékes bájitalt, amit az Anyakirálynőtől kapott. Még mindig az őt éljenző és dicsőítő emberek tízezreinek jelenetére gondolt.
Chang’E elővette a palackot, és megitta a felét, miközben Yi hátratett kézzel parádézott körbe. Amikor átadta az üveget Yinek, az annyira izgatott volt, hogy túl hirtelen fordult meg, és felborította a palackot. A palack darabokra tört, a folyadék pedig kifolyt és a földbe szivárgott.
Mindketten megdöbbenve álltak, egymást bámulták, és Yi nem tudta, mit mondjon. Aztán Chang’E érezte, hogy a teste egyre könnyebbé és könnyebbé válik. Amikor éppen fel akart szállni a földről, gyorsan megragadta a neki legjobban tetsző nyulat, és a karjában ringatta.
Yi megpróbálta megragadni a feleségét, de nem járt sikerrel. Csak döbbenten nézhette, ahogy Chang’E egyre magasabbra és távolabb repül. Chang’E a nyúllal a karjában a Holdra repült.
Így ér véget a mese, amelyben Yi lelövi a napokat, Chang’E pedig a Holdra repül.
Az öregek azt mondják, hogy éjszaka, amikor tiszta az ég, ha figyelmesen megnézed a holdat, láthatod egy ház árnyékát. Az a Holdpalota, ahol Chang’E most él.
Az emberek egy kis nyuszit is láthatnak, amint egy fa alatt gyógynövényeket aprít. Azt mondják, hogy a gyógynövényeket Chang’E készíti Yi számára, abban a reményben, hogy megeheti őket, feljuthat a Mennybe, és újra egyesülhet vele.
Forrás:
