Xun Jubo nemes lelkű ember volt, aki a Keleti Han-dinasztiából származó Hanwe császár uralkodása alatt élt. Egy alkalommal Xun Jubo hosszabb útra ment, hogy meglátogassa beteg barátját. A város, amelyet meglátogatott, éppen egy kínai ősi etnikai csoport támadása alatt állt.
A barátja azt mondta Xun Jubo-nak: „Meg fogok halni! Sietned kell, el kell hagynod a várost.” Xun Jubo erre azt válaszolta: „Olyan hosszú utat tettem meg, hogy láthassalak és te most arra kérsz engem, hogy újra menjek el? Én, Xun Jubo, soha nem futamodom meg gyáván, hogy életben maradhassak.”
Nem sokkal később az ellenség betört a városba. Megkérdezték Xun Jubo-t: „Amikor a csapataink bevették a várost, az emberek mind elmenekültek. Ki vagy te, aki itt mersz maradni egyedül?” Xun Jubo így válaszolt: „ A barátom beteg. Nem tudtam rávenni a szívem arra, hogy itt hagyjam. Inkább az én életemet adom cserébe az övé helyett.”
Az ellenség katonája azt gondolta magában: „Az emberekből már kiveszett a lojalitás, de ma itt tanúi lehettünk az igazi hűségnek.” A katonák ezt látva visszavonultak, és hazatértek. Az egész város sértetlen maradt.
Ha van egy igaz barátunk, nagyon fontos hangsúlyt fektetnünk a hűségre. A barátság nem attól függ, hogy valaki gazdag, nemes, szegény, vagy mennyire tekintélyes. Nem befolyásolhatja az egészség, a halál, különféle problémák, vagy a boldogság. E helyett megmutatja a hűséget, hogy valaki egy barátság kedvéért képes-e vállalni a kockázatot. Nagyszerű lélekre vall, ha egy ilyen helyzetben az életét áldozza valaki, miközben megpróbál segíteni a másikon, és támogatni őt. Ez az igazságosság és őszinteség tiszta megtestesülése.
* * *
Forrás: Történetek az Ősi Kínából
Kép: Wikimedia/Epoch Times ( Painting on the Long Corridor of the Summer Palace in Beijing.)
