A Sárga Daru Torony egyike a négy nagy toronynak Kínában. A Jangce folyó partján áll, és a Hubei tartományi Wuhan városra nyílik kilátás róla. Sok költő – beleértve Cui Hao-t és Li Bai-t is – híres verseket írt a toronyról. Létezik egy legenda, mely szerint a tornyot egy halhatatlan taoista tiszteletére építették. Az ősi időkben volt egy Xin nevű ember, aki egy kis éttermet vezetett. Egyik nap egy férfi jött rongyos ruhában, és egy pohár bort kért. Xin nem nézte le az embert a kinézete miatt, és meghívta egy nagy pohár italra.

A hazafiság a régi Kínában egy mély erkölcsi másodlagos jelentést is közvetített. A császároktól a hétköznapi állampolgárokig az önművelést hangsúlyozták és hozzájárultak az emberek és az ország haladásához. Ez így együtt felvázolta a hazafiság kínai hagyományos hitének körvonalait.

Egy cikk a Yuanming.net oldalról: Az ősi Kínában a „Menny, föld és ember közötti harmónia” fenntartása nemcsak a császár, hanem a tisztviselők és a nép célja is volt. Mindenki ismerte e harmónia fontosságát, mivel ez boldogságot, áldást, biztonságot és jólétet hoz. Bárki zavarta meg ezt a harmóniát, nemcsak a saját egészségét, hanem a családja, vagy némely esetekben ráadásul az egész ország jólétét is veszélyeztette. Yao császár idejében, akiről a II. Részben írunk, elképzelhetetlen lett volna bármit is tenni, ami veszélyeztethette volna ezt a harmóniát. Még az öt császár után is számtalan bölcs, tudós, császár és orvos létezett, aki alapvetőnek tekintette a Menny, föld és ember közötti harmónia megőrzését. Tegyünk egy…

A történelem során voltak olyan kardok, amelyek legendás státuszt nyertek el. Kínában a Goujian (Koucsien) egy ilyen kard, amely ámulatba ejtette a tudósokat azóta, hogy 50 évvel ezelőtt felfedezték. A kard több mint 2000 éves.

A “力不從心” (lì bù cóng xīn) kínai szólás azt jelenti, hogy „nem teheti azt, amit szeretne” vagy valaki képessége nem egyenlő az ambíciójával. Ez a szólás egy Ban Chao-ról szóló történetből ered, amelyet a „Késői Han könyvé”-ben* jegyeztek le.

Yao császár uralkodása alatt, kb. 4 300 évvel ezelőtt, az egész világot nagy áradás sújtotta. Az északi féltekét a tengerszint felett 2 000 méter magasan elárasztotta a víz, az ősi nyugati civilizáció szinte teljesen megsemmisült.

A médiában újra és újra olvasható, hogy az apró konfliktusok erőszakos cselekedetekké vagy akár gyilkosságokká fajulnak. Az ősi Kínában jól ismert erény volt az a képesség, hogy elegánsan és békésen oldják meg a konfliktushelyzeteket, még szövetségessé is téve az ellenérdekű felet. Ennek a titkos receptje: az elnézés.

Az akkori szabály szerint a császár mindig a palotahölgyek közül választott magának ágyasokat, méghozzá a portréjuk alapján. De a királyi portréfestő, Mao csak azokról a hölgyekről festett gyönyörű képeket, akik megvesztegették őt. Zhaojun nem volt hajlandó megvesztegetni Mao-t, ezért a festő úgy ábrázolta őt a portrén, mint egy kevésbé vonzó lányt. Mint sokan mások, Zhaojun is a palotában maradt, mint egy madár a kalitkában, és nem volt esélye találkozni Yuan császárral.