A hazafiság a régi Kínában egy mély erkölcsi másodlagos jelentést is közvetített. A császároktól a hétköznapi állampolgárokig az önművelést hangsúlyozták és hozzájárultak az emberek és az ország haladásához. Ez így együtt felvázolta a hazafiság kínai hagyományos hitének körvonalait.

Egy cikk a Yuanming.net oldalról: Az ősi Kínában a „Menny, föld és ember közötti harmónia” fenntartása nemcsak a császár, hanem a tisztviselők és a nép célja is volt. Mindenki ismerte e harmónia fontosságát, mivel ez boldogságot, áldást, biztonságot és jólétet hoz. Bárki zavarta meg ezt a harmóniát, nemcsak a saját egészségét, hanem a családja, vagy némely esetekben ráadásul az egész ország jólétét is veszélyeztette. Yao császár idejében, akiről a II. Részben írunk, elképzelhetetlen lett volna bármit is tenni, ami veszélyeztethette volna ezt a harmóniát. Még az öt császár után is számtalan bölcs, tudós, császár és orvos létezett, aki alapvetőnek tekintette a Menny, föld és ember közötti harmónia megőrzését. Tegyünk egy…

A történelem során voltak olyan kardok, amelyek legendás státuszt nyertek el. Kínában a Goujian (Koucsien) egy ilyen kard, amely ámulatba ejtette a tudósokat azóta, hogy 50 évvel ezelőtt felfedezték. A kard több mint 2000 éves.

A “力不從心” (lì bù cóng xīn) kínai szólás azt jelenti, hogy „nem teheti azt, amit szeretne” vagy valaki képessége nem egyenlő az ambíciójával. Ez a szólás egy Ban Chao-ról szóló történetből ered, amelyet a „Késői Han könyvé”-ben* jegyeztek le.

Yao császár uralkodása alatt, kb. 4 300 évvel ezelőtt, az egész világot nagy áradás sújtotta. Az északi féltekét a tengerszint felett 2 000 méter magasan elárasztotta a víz, az ősi nyugati civilizáció szinte teljesen megsemmisült.

A médiában újra és újra olvasható, hogy az apró konfliktusok erőszakos cselekedetekké vagy akár gyilkosságokká fajulnak. Az ősi Kínában jól ismert erény volt az a képesség, hogy elegánsan és békésen oldják meg a konfliktushelyzeteket, még szövetségessé is téve az ellenérdekű felet. Ennek a titkos receptje: az elnézés.

Az akkori szabály szerint a császár mindig a palotahölgyek közül választott magának ágyasokat, méghozzá a portréjuk alapján. De a királyi portréfestő, Mao csak azokról a hölgyekről festett gyönyörű képeket, akik megvesztegették őt. Zhaojun nem volt hajlandó megvesztegetni Mao-t, ezért a festő úgy ábrázolta őt a portrén, mint egy kevésbé vonzó lányt. Mint sokan mások, Zhaojun is a palotában maradt, mint egy madár a kalitkában, és nem volt esélye találkozni Yuan császárral.

Az ősi Kínában a szülők olyan igaz módon nevelték a gyermekeiket, hogy ha a szülők nem is voltak jelen, azok akkor is követték, amit a szülő mondott, és nemes jelleműek maradtak. Vegyük például Fei Hong történetét. Egyszer Fei Hong sakkozott a barátjával, természetesen mindketten nyerni akartak. Végül vitába keveredtek, aminek az lett a vége, hogy Fei Hong arcon ütötte a barátját, ami nagyon feldühítette a barátját. Fei Hong apja akkoriban messze volt otthonról, de miután értesült az esetről, küldött Fei Hongnak egy levelet.