A “騎虎難下” (qí hǔ nán xià) kínai kifejezést, amelynek szó szerinti fordítása: „Lovaglás egy tigrisen, melyről nehéz leszállni”, egy olyan körülmény leírására használják, mely egy kiút nélküli nehéz helyzetet jelképez. Ez a szólás a Wen Jiao-ról szóló történeten alapul a „Jin könyve”-ből, mely egy hivatalos szöveg, ami lefedi a Jin dinasztia történetét Kr. u. 265-420-ig. Wen Jiao (Kr. u. 288-329) a Nyugati Jin (Kr. u. 317-420) neves politikusa és kormányzója volt. Nagyon hű volt Sima Yan császárhoz, aki ebben az időben az országban uralkodott. Egy magas rangú tábornok, Sun Jun fellázadt a császár ellen, és elfoglalta a fővárost. Wen Jiao aggódott, és szervezett egy szövetséget, hogy harcoljon Sun lázadó erői…

Yan Liben (Kr. u. 601-673) a Tang-dinasztia korában élt és alkotott, híres művész volt. A festményei főleg a Taoista és a Buddhista történetekről szóltak, írásjeleket, tájképeket, lovakat és hintókat ábrázoltak, amelyek közül a Taoista és Buddhista írásjeleket megjelenítő munkái lettek a leghíresebbek. Yan Liben képzett volt az alakok ábrázolásában is. A császárokról és kancellárokról élénk és élethű jellemrajzokat készített. A császárt magas és testes alakként ábrázolta, akinek a szemei szilárd elhatározást sugalltak. Egyszerű vázlatokat használt a császár test- és kéztartásának rögzítéséhez. Ami a kancellárok festményeit illeti, élénken jelenítette meg őket is, mindenkinek saját alakja, kinézete, ruhája, életkora és arckifejezése volt. A festmény, amelyik a „Taizong császár meghallgatja a tibeti nagykövetet”…