Hírek

Az „új szocialista vidék” felépítéséhez elpusztítják az emberek otthonait

A KKP vidéki újraélesztés kampányának „sikere” mögött a „haszonélvezők” nyomorúsággal és fájdalommal kapcsolatos történetei rejlenek.

Az eredeti cikket írta: Sun Kairui (Bitter Winter)

A kelet-ázsiai esős évszak, amelyet Kínában meiyu-nak vagy szilvaesőnek hívnak, évente késő tavasszal vagy nyár elején kezdődik, és néhány hónapig tarthat. A szilvaesők idén május 29-én érkeztek Zhejiang keleti tartományába, és 50 napig tartottak, heves esőzések következtek egymás után. Ez az idő különösen nehéz volt 30 idős ember számára, aki kopott bambuszfészerben él a Taizhou prefektúra-szintű város által igazgatott Xianju megyében. A családoknak a fészerekbe kellett költözniük, miután lebontották az otthonaikat, miközben végrehajtották az „új szocialista vidék” politikáját. A kínai Országos Népi Kongresszus által 2006 márciusában indított kampány célja, hogy 800 millió vidéki lakosnak segítsen gazdaságilag felzárkózni a városokban élőkhöz. Xi Jinping elnök aktívan népszerűsítette a kampányt, a politikát „sikeresnek” nyilvánították, ám „haszonélvezőinek” a történetei más képet festenek.

Az ezekben a bambuszfészerekben élő 30 ember gondjai 2016 újéve során kezdődtek, amikor a Xianju megyei önkormányzat megkezdte az „új rendezett és gyönyörű vidék” építését válaszul a központi kormány felszólítására, hogy élesszék újra Kína vidéki területeit. Bármilyen kártérítés nélkül a hatóságok több mint 30 vidéki háztartásnak rendelték el, hogy bontsák le a házaikat és költözzenek el, új otthonok építését ígérvén a következő évben. Négy évvel később az ígéretet nem teljesítették: a fiatalabb lakosok elmentek, másutt kerestek munkát, míg több mint 30 idős lakos, akik nem tudták megfizetni az áttelepülést, rögtönzött bambuszfészerekbe költöztek.

„Július 20-án éjjel szakadt az eső, és a szél olyan erős volt, hogy levitte a tetőt egy fészerről, ahol két család él” – emlékezett egy a 80-as éveiben járó nő, aki a férjével él egy bambuszházban. „Nekem szerencsém volt, hogy a fészerem megmaradt. Soha nem számítottunk rá, hogy idős korunkban így fogunk élni: igazi otthon vagy remény nélkül. A házunk tökéletesen jó állapotban volt, de a kormány elrendelte a lebontását. A tisztviselők azt mondták, hogy az új vidék a javunkra szolgál, és a jövőben új házat építenének nekünk, ha beleegyezünk a lebontásba. De hazugság volt. Még mindig megpenészedett és férgek rágta bambuszból épített fészerekben élünk. Bármelyik nap összeomolhatnak. Télen borzasztóan hideg, nyáron elviselhetetlenül meleg van.”

„Lehet, hogy örökké várnunk kell az új otthonokra” – panaszkodott egy a 60-as éveiben járó falusi lakos. „A négy év alatt öt vagy hat olyan idős ember hunyt el, aki itt élt.”

Egy másik, szintén 60 év körüli lakos hozzátette, hogy a fészere minden alkalommal beázik, amikor esik az eső. „A ruhám, a paplanom és az összes rizstermésem nedves lesz” – kesergett a férfi. „Tavaly egy tájfun elsöpörte a tetőmön lévő vaslemezeket, és a padlót víz borította. A fészerben több mint 500 kg rizs hajtott ki a nedvességtől.”

Egy idős férfi lakóhelye nem védheti meg őt a széltől és esőtől.

Egy másik, a 80-as éveiben járó lakó, aki egyedül él, elárulta, hogy eleinte nem értett egyet az otthona lebontásával. „De akkor egy tisztviselő elkezdett ránk kiabálni, mondván, hogy a párt politikája az új vidék felépítése” – emlékezett vissza a férfi. „A fiam attól tartott, hogy börtönbe kerül, ha nem engedelmeskedik. Nem volt más választása, mint aláírnia az áthelyezésről szóló megállapodást. A kormány nem törődik az életkörülményeinkkel.”

“Javában zajlik az új vidék építése.” – Ám, mint ez a 30 sanyarú körülmények között élő ember, Kína-szerte számtalan ember szenved a KKP hiúságprojektjeinek a következményeitől.

Forrás: https://bitterwinter.org/peoples-homes-destroyed-to…/

Credit: Sun Kairui