Wu Xiaofu a Song-dinasztiában élt. Férje hamar meghalt, és nem volt fia. Az anyósa idős volt, és rosszul látott. Úgy gondolta, Wu túl magányos, ezért egy fiút akart adoptálni, hogy a menyével összeházasodjanak.
Wu könnyekkel a szemében azt mondta az anyósának: „Ősi idők óta egy női példaképnek sem volt második férje. A legjobban kell szolgálnom az anyósomat, ezért kérem, ne aggódjon.”
Wu kétkezi munkát végzett a szomszédjainál, így keresett egy kis pénzt, hogy támogassa az anyósát. Egyik alkalommal Wu a rizsfőzés közepén tartott, amikor a szomszédja a segítségéért kiáltott. Az anyósa attól való félelmében, hogy leég a rizs, levette a tűzről, és beletette egy edénybe. Azonban a rossz látása miatt a szemetesbe helyezte.
Mikor Wu visszajött, azonnal kölcsönkért egy kis rizst a szomszédjától, hogy először az anyósának adjon enni. Aztán megtisztította a piszkos rizst, és megpárolta magának.
Egyik nap Wunak volt egy álma, amelyben két, kék ruhába öltözött fiú, akik a felhőkön lovagoltak, eljöttek elé. Azt mondták: „Mi az Isten utasítására jöttünk, hogy elvigyünk hozzá téged.”
Mikor Wu találkozott Istennel, azt mondta: „Te csak egy falusi asszony vagy, mégis képes vagy teljes szívből szolgálni az anyósodat. Ennek jutalmaként hazavihetsz ezer fillért, hogy tovább támogasd az anyósodat. Mostantól többé nem kell kétkezi munkát végezned.”
Aztán a két fiú visszavitte Wut.
Mikor Wu felébredt, ezer fillért talált az ágyában. Mikor a pénzt elhasználta, újabb ezer fillér tűnt fel, és a körforgás folytonosan ismétlődött.
Úgy tartják, hogy „az erények közül a legfontosabb a gyermeki jámborság”. A kínai kultúrában meghatározó szerepe van a gyermeki jámborságnak, amely fenntartja a családtagok, valamint a társadalmi csoportok között is a kapcsolatot.
A kiskorú egyéneken túl a menyek gyermeki jámborságát is tiszteli a menny, a föld és az ember. A gyermeki jámborság a legfontosabb a nyolc erény között, ez az eredete a jó cselekedeteknek.
Kép: Wikimedia
