Alexander Lio kommentárja: Április 16-án a hongkongi bíróság hivatalosan is elítélte a múlt hónapban elfogott kulcsfontosságú demokráciapárti aktivistákat. A legtöbbjük büntetése egy év és 18 hónap közötti börtönbüntetés. A „bűncselekmény”, amiért bűnösnek találták őket, az engedély nélküli illegális gyülekezés volt egy 2019 augusztusában tartott nagyszabású tüntetésen, amelyen több százezer hongkongi vett részt.
A bűncselekménynek látszólag nincs köze a hongkongi nemzetbiztonsági törvényhez, de sokan a hongkongi bíróság által lefolytatott eljárást és az ítéletet a Kínai Kommunista Párt (KKP) által bevezetett nemzetbiztonsági törvénnyel hozták összefüggésbe.
Mivel a KKP belföldi és külföldi agressziójának nagy részét a félelem motiválja, a kínai rezsim közelmúltbeli hongkongi viselkedése is felfedi néhány fő félelmét.
1. Gazdasági szétválasztás
A világ színpadán a kommunista rezsim legitimitása az elmúlt három évtizedben főként a gazdasági növekedésre és a nagy népességében rejlő gazdasági potenciáljára összpontosított. Ezt használja csaliként a külföldi kormányok és vállalatok manipulálására, amelyek a kínai piac egy szeletét szeretnék megkaparintani.
A gazdasági növekedés három fő hajtóereje a beruházás, a fogyasztás és az export. A kínai szárazföld belső fogyasztása járul hozzá a legkevésbé saját GDP-jéhez, a GDP alig több mint 40 százalékát teszi ki – jóval kevesebbet, mint a legtöbb más országban szokásos 70 százalék. A külkereskedelem az exporton keresztül masszívan növeli a kínai GDP-t.
A KKP rendszere egy adminisztratív irányítású tekintélyelvű rendszer. A rezsim sokféle módon ellenőrzi a társadalmat, de az elmúlt két évtizedben ez az ellenőrzés Kína gazdasági műveletein keresztül tükröződött vissza. Minél több pénzzel rendelkeznek a hatóságok, annál erősebb a társadalom feletti ellenőrzésük.
A szárazföldi Kína gazdasági fejlődése a kelet-ázsiai modellre támaszkodik, amely exportorientált. A kelet-ázsiai modell a külföldi piacokon történő fogyasztásra támaszkodik a gazdasági növekedés előmozdítása érdekében. Pontosan ezért volt félelmetes a KKP számára, hogy Donald Trump volt amerikai elnök amerikai-kínai kereskedelmi háborút indított.
Ez nem egyszerűen az amerikai piac kínai termékektől való függősége visszaszorításának lehetősége miatt van így – ez az akció arra kényszerítette a kínai tisztviselőket, hogy újragondolják a kelet-ázsiai modell folytatását a szárazföldön, ami viszont kihívást jelent az ország gazdasági növekedési modellje struktúrájának.
Trump kereskedelmi háborújának és a világjárvány világgazdaságra gyakorolt hatásának fényében a KKP-nak elővigyázatossági intézkedéseket kellett tennie jövőbeli gazdasági fejlődése érdekében. Ez a legnagyobb oka annak, hogy a KKP elkezdte előmozdítani az önállóságot és a kínai tőke belső forgalmát. Amint a gazdaság zsugorodik, a KKP kormányzati bevételei nyomás alá kerülnek, és az adminisztratív stabilitást fenntartó költségvetése is érintett lesz. Ha nincs elég pénz a propagandára és nincs elég ösztönző a Kína tekintélyelvű vezetésének legitimálására, a rezsim ingatag lábakon áll majd.
2. A Nyugattal folytatott technológiai csere megszakadása
Ez a félelem elsősorban a gazdasággal kapcsolatos, mert a kínai exportorientált gazdaság elérte a határait, csak ennyi árut lehet exportálni. Mivel a világgazdaság fejlődése küszöbön áll, az egyszerű és olcsó áruk exportja nem növekedhet olyan ütemben, mint az elmúlt évtizedekben. Ezért Kínának fejlesztenie kell termékei minőségét, hogy tovább növelhesse piaci részesedését. Ehhez Kínának komolyan fejlesztenie kell a technológiáját és tervezési innovációját.
A technológiai fejlődés szintén fontos tényező a KKP társadalom feletti ellenőrzésében és a hadserege fenntartásában. Kína hírhedt arról, hogy drákói módon használja a mesterséges intelligenciát (AI) az állampolgárai megfigyelésére és nyomon követésére.
Ha a Nyugattal folytatott tudományos és technológiai csere megszakad, az súlyosan érinti a KKP-t, különösen a tekintetben, hogy elveszíti azt a képességét, hogy szellemi tulajdont lopjon külföldi országoktól.
A szárazföldi Kínából nagyszámú tengerentúli diák tanul és végez tudományos és technológiai kutatásokat európai és amerikai egyetemeken. 2020-ban több mint 370.000 kínai diák tanult az Egyesült Államokban. A KKP számára ez az amerikai tudománnyal és technológiával való „csere” felbecsülhetetlen értékű csatornája és módszere. Most az Egyesült Államok nemcsak a különböző magas szintű tudományos csereprogramokat szüntette meg, hanem azt is fontolgatja, hogyan csökkenthetné a kínai tudományos és mérnöki hallgatók számát.
Bár Kínának sok kiváló tudományos és technológiai szakembere van, a jelenlegi kultúra gátolja a valódi kreativitást és innovációt, mivel az innováció és az alkotás természeténél fogva összeegyeztethetetlen az autokratikus és totalitárius rendszerekkel. Ha nem lehet folytatni a tudomány és technológia „cseréjét” a külföldi országokkal, akkor a KKP uralma alatt a tudomány és technológia fejlődése nagymértékben sérülni fog.
3. Hongkong, Tajvan, Tibet és Hszincsiang függetlensége
A KKP a marxizmusból és a kommunizmusból indult ki, és mindig is ezt használta a szárazföldi Kína kormányzásának alapvető alapértékeként.
A valóságban azonban a Mao Ce-tung vezette kulturális forradalom óta a tiszta kommunista ideológia eltűnt a szárazföldön. Csak néhány magas rangú pártvezető hisz igazán a marxista és kommunista ideológiában, ami példátlan legitimitási válságot okozott a KKP számára.
E válság kezelésére a KKP azóta agresszív nacionalizmust alkalmaz, hogy megerősítse ellenőrzését. Ez az oka annak, hogy a kínai nacionalizmus az elmúlt két évtizedben tovább erősödött.
Például a propaganda korábbi generációiban a KKP szándékosan beszélt a kínai nacionalisták elleni győzelméről, hogy legitimálja a KKP hatalomátvételét. A közelmúltban azonban a KKP elkezdte hangsúlyozni Kína Japán elleni történelmi háborúit, bátran állítva, hogy a KKP vezette Kína Japán feletti győzelmeit. Széles körben ismert, hogy annak idején a kínai nacionalisták vezették a Japán elleni háborút. Hogy ezt a tényt elhomályosítsa, a KKP megváltoztatta Kína Japán elleni háborújának történelmileg feljegyzett hosszát 8 évről 14 évre, hogy beleszámítsa Mandzsukuo pacifikálását, a mandzsuk Japán elleni felkelését, amelyet a Szovjet Kommunista Párt és a KKP közösen vezetett az 1930-as évek közepén.
A KKP által folyamatosan népszerűsített szárazföldi kínai nacionalizmus iránti buzgalom töretlenül folytatódott. A kínai nép a kommunista ideológia helyett inkább a nacionalizmus és a kínai identitás szemszögéből kezdett a KKP-ra tekinteni.
Hszi Csin-ping 2016-ban egy nyilvános beszédében bátran kijelentette, hogy „soha, semmilyen személynek, semmilyen csoportnak, semmilyen politikai pártnak nem fogják megengedni, hogy bármikor, bármilyen módon elszakítsa Kínától a területének bármely részét”.
Ez a kemény kijelentés tökéletes példája az üzemanyagnak, amely az agresszív nacionalizmus növekvő áradatát táplálja a szárazföldi Kínában.
Ennek eredményeképpen Hongkong, Tajvan, Tibet és Hszincsiang ügyeivel szemben a KKP nem tud kompromisszumot kötni vagy engedményeken keresztül gyengeséget mutatni. Fejlődése során a KKP önkéntelenül a kínai ultranacionalizmus ügyét vette magára, hogy igazolja uralmát, amely nélkülözi bármelyik eredeti kommunista eszméjét.
4. Vallásszabadság
Az elmúlt évtizedben a KKP fokozta a vallások és a spirituális meggyőződések elnyomását, amelynek célja egyértelmű: a KKP-n kívül minden más ideológiai tekintély felszámolása. Hogy hatalmon maradhasson, ellenőrzi, hogy a kínai emberek mit láthatnak, tehetnek és hihetnek.
A KKP templomokat rombolt le, földalatti egyházi vezetőket tartóztatott le, és katolikus vezetőket kényszerített arra, hogy kövessék a KKP olyan irányelveit, amelyek sértik a keresztény elveket.
Tibetben a KKP fő stratégiája a tibeti függetlenségi mozgalom megsemmisítésére az volt, hogy a tibeti buddhizmust vette célba. Rendőrőrsöket állítottak fel a tibeti kolostorokban. A tibeti lámákat ateizmus, materializmus és „Hszi Csin-ping gondolat” tanulmányozására kényszerítették. Az ellenvéleményt megfogalmazókat letartóztatták és tárgyalás nélkül bebörtönözték.
Hszincsiangban több mint egymillió ujgurt és más iszlám kisebbségeket tartóztattak le és koncentrációs táborokba helyeztek kollektív agymosás céljából. A fő hangsúly itt még mindig a vallási ideológián van. Számos muszlim imámot tartóztattak le, és különböző vallási könyveket semmisítettek meg. A hitről és vallásról szóló bármilyen online beszédet „vallási szélsőségességként” kezelnek és cenzúráznak.
Mind Hszincsiang, mind Tibet elnyomásának középpontjában a vallás áll. Hszincsiangban a kommunista hatóságok megpróbáltak minden vallási kultúrát felszámolni. Ezek az erőfeszítések magukban foglalták, hogy a hívőket alkoholfogyasztásra, disznóhús fogyasztására, muszlim nők han-kínai férfiakkal való összeházasítására, valamint kényszerabortuszok és sterilizációk végrehajtására kényszerítették, amelyek mindegyike sérti az iszlám alapvető tanításait. A KKP szemében azonban ezek a hagyományos muszlim gyakorlatok a vallási szélsőségesség megnyilvánulásai.
A Fálun Gong, buddhista rendszerhez tartozó művelési iskola gyakorlóinak az elnyomására a náci Németország Gestapójához hasonlóan létrehoztak egy különleges, törvény feletti szervet, a 610-es irodát. Az elmúlt két évtizedben a Fálun Gong-gyakorlókat önkényesen letartóztatták és mindenféle fizikai és mentális kínzásnak vetették alá. Azokat, akik beadják a derekukat, arra kényszerítik, hogy tagadják meg a hitüket, és csak a KKP-hoz és az ateizmus tanához való hűséget vallják. Akik ellenállnak, azoknak folyamatos kínzásokkal kell szembenézniük, és még a szerveiket is elrabolják és eladják az illegális transzplantációs piacon a szervátültetésre elszánt helyieknek és külföldieknek.
A vallás és a személyes hit gyakran a nemzeti és politikai ideológián túlmutató erkölcsi tekintéllyel bír, ami komoly fenyegetést jelent minden totalitárius rendszer számára.
5. A KKP-címke leválasztása a kínai identitásról
A KKP leginkább attól fél, hogy a KKP nem Kína, és a KKP nem képviseli a kínai népet.
2020. szeptember 4-én Hszi Csin-ping beszédet mondott a japán agresszió elleni kínai ellenállási háború győzelmének 55. évfordulója alkalmából. A beszéd bevezetője büszkén mutatta be a kínai rezsim öt „nem ígéretét”. A Hszinhua állami média szerint ezek a következők:
1. „A kínai nép soha nem fogja megengedni, hogy bárki vagy bármilyen erő elferdítse a [KKP] történetét, vagy befeketítse a párt természetét és küldetését.
2. A kínai nép soha nem fogja megengedni egyetlen egyénnek vagy erőnek sem, hogy eltorzítsa és megváltoztassa a kínai sajátosságokkal rendelkező szocializmus útját, vagy tagadja és becsmérelje a kínai nép által a szocializmus építésében elért nagyszerű eredményeket.
3. A kínai nép soha nem fogja megengedni egyetlen egyénnek vagy erőnek sem, hogy elválassza a [KKP-t] a kínai néptől, vagy a pártot a kínai néppel szembeállítsa.
4. A kínai nép soha nem fogja megengedni egyetlen egyénnek vagy erőnek sem, hogy megfélemlítéssel ráerőltesse akaratát Kínára, megváltoztassa Kína fejlődési irányát, vagy akadályozza a kínai nép erőfeszítéseit egy jobb élet megteremtésére.
5. A kínai nép soha nem fogja megengedni, hogy bármely egyén vagy erő veszélyeztesse békés életét és a fejlődéshez való jogát, akadályozza a más népekkel való cseréit és együttműködését, vagy aláássa az emberiség békéjének és fejlődésének nemes ügyét.”.
Az ötödik ígéret rávilágít arra, hogy a KKP nem hajlandó függetleníteni magát a nemzetközi gazdaságoktól.
A politikai pártok nem egyenlőek a kormánnyal, és a kormány nem képviseli abszolút módon egyetlen ország népét sem.
A KKP nem egyenlő Kínával, és a kommunista rezsim nem egyenlő a kínai néppel.
A The Epoch Times szerkesztőségi sorozatában a „Kilenc kommentár a kommunista pártról” c. műben a KKP viselkedését úgy írják le, mint egy megszálló szellemét.
A párt és az ország, a párt és a nép, valamint a párt és a kormányzat szét nem választása a KKP létezésének előfeltétele és alapja Kínában.
Belsőleg a párt és tagjai nagyon egyértelműek. A köztisztviselőknek párttagoknak kell lenniük, és előléptetéseket csak párttagoknak szabad adni. Számos munkakörben elsőbbséget élveznek a KKP tagjai. A kínaiak nagyon világosan látják, hogy a KKP tagjai az elit.
A nap, amikor mindenki megérti, hogy a KKP nem a kínai népet képviseli, az lesz az a nap, amikor eljött a vége. A KKP nem Kína, és a KKP nem képviseli a kínai népet.
Ezt a megértést először Mike Pompeo volt amerikai külügyminiszter fogalmazta meg hivatalos formában egy beszédében. A KKP azóta is mély gyűlöletet táplál Pompeo iránt. Kijelentése eltalálta a KKP Achilles-sarkát, és képes a kínai kommunista rezsim teljes delegitimálására.
Írta:
Alexander Liao rovatvezető és újságíró, aki az Egyesült Államok, Kína és Délkelet-Ázsia nemzetközi ügyeivel foglalkozik. Számos riportot, kommentárt és videó műsort publikált az Egyesült Államokban és Hongkongban megjelenő újságokban és kínai pénzügyi magazinokban.
A cikkben kifejtett nézetek a szerző véleményét tükrözik, és nem feltétlenül a The Epoch Times véleményét.
Forrás: The 5 Things the Chinese Regime Fears Most
Kép: Egy lerombolt Guanyin szobor Guizhou tartományban, melyet a KKP vallásellenes kampánya következtében semmisítettek meg (forrás: Bitter Winter)
