Az ősi Kínában úgy tartották, hogy a betegséget a kiváltó okától fogva kell kezelni. Ez a jin és jang viszonyával függött össze, amelyet a világegyetem természeti törvényének tekintettek, valamint minden dolog eredetének. A ciklikus fejlődés és hanyatlás alapvető hajtóereje, amelynek az anyatermészet mindent alávetett.
A Lüshi Chunqiu-Dayue szerint: A zene eredete messzire nyúlik vissza. A duliangból (mérték) ered, és a tai yiben (minden dolog eredete) gyökerezik, amelyből a Liangyi (két ellentétes erő, a fény és a sötétség) keletkezett, létrehozva a jint és a jangot… A zene az ég és a föld közötti harmónián, a jin és a jang összhangján alapul.
A zenét tehát olyasvalaminek tekintik, ami a tai yiből ered, és amit a jin és a jang alkot. Összhangban van az öt égi elemmel, az öt földi évszakkal és az ember öt szervével. A zene egy szabályozott, külső hangrend használata a jin és a jang harmonizálására az emberi testben, hogy így egyensúlyt célozzon meg, és megfeleljen az ember és a természet természetes harmóniája állapotának.
A Huangdi Neijing-Suwen (a Sárga Császár belgyógyászati könyve) szerint: Az égnek öt hangja van, amelyek megfelelnek az ember öt szervének: lép – gōng, tüdő – shāng, máj – jué, szív – zhǐ, vese – yǔ. Ezen összefüggések megértése alapján az ősi Kínában az emberek a zenét az öt belső szerv életerejének befolyásolására és szabályozására használták.
Az öt hang – gōng, shāng, jué, zhǐ, yǔ – a nyugati zenében a – dó, ré, mi, szó, lá – hangoknak felel meg. A gōng hang, amely az emberi léphez kapcsolódik, szelíd és lágy; a shāng hang, amely az emberi tüdőhöz kapcsolódik, gyors és tiszta; a jué hang, amely az emberi májhoz kapcsolódik, telt hangú és rezonáns; a zhǐ hang, amely az emberi szívhez kapcsolódik, szenvedélyes és átható; a yǔ hang, amely az emberi veséhez kapcsolódik, kellemes és mély. Amikor ilyen zenét hallgatunk, a hang és a ritmus, a kiváltott érzések, valamint az öt belső szerv rezonanciája megtisztítja a lelket és megnyugtatja a meridiánokat.
Többet olvashatunk erről a cikk forrásánál:
