1966. május 16-án a KKP közzétette a „Kínai Kommunista Párt központi bizottságának értesítését”, amely a kulturális forradalom kezdetét jelezte. Augusztusban magas rangú káderek gyerekeinek vezetésével Pekingi középiskolás diákok megalapították a Vörös Gárdát. A csőcselék Peking szerte fosztogatások, támadások és gyilkosságok őrületében tombolt. Az úgynevezett „vörös augusztus” hónap végéig több ezer embert gyilkoltak meg Pekingben.
Peking Daxing kerületében 325 embert öltek meg 6 napon belül, augusztus 27 és szeptember 1 között, 13 népi kommuna 48 termelési brigádjában. A halálos áldozatok életkora 38 napostól 80 éves korig terjedt, és 22 családot teljesen kiirtottak. A Vörös Gárda botokkal agyon verte, leszúrta, vagy megfojtotta az áldozatait. Csecsemőket és totyogó kisgyermekeket öltek meg úgy, hogy az egyik lábára tapostak, és ketté tépték a gyermeket.
A kommunizmus kísértette rávette az embereket, hogy öljenek és ütlegeljenek, kiirtotta belőlük az emberi együttérzést, a „kezeljétek az ellenséget a kíméletlen tél dermedt kegyetlenségével” szlogent használva az agymosáshoz. A KKP minden emberiség ellen elkövetett bűncselekménnyel a kínaiak hagyományos kultúráját és erkölcsös erényét pusztította. Sok ember vált a gyilkosság eszközévé a párt kultúra által megmérgezve.
Amikor a legtöbb ember a diktatórikus kommunista állam vérszomjas tetteit látja vagy hallja, teljesen értetlenül áll azelőtt, hogyan volt képes valaki ilyen embertelen barbárságra. Az igazság e mögött az, hogy ők a kommunista kísértet által irányított romlott démonok és degenerált szellemek által voltak megszállva.
A kulturális forradalom által okozott pusztítás megbecslése ijesztő feladat. A legtöbb tanulmány a halálesetek számát minimum 2 millióra teszi. R. J. Rummel, egy amerikai professzor, aki a tömegmészárlást kutatta, azt írja könyvében, a Kína véres évszázadában, hogy a kulturális forradalom 7,73 millió ember életét követelte.
Dong Baoxun, a kínai Shandong Egyetem docense, és Ding Longjia, a Shandongi Párttörténeti Kutatási Hivatal igazgatóhelyettese, társszerzői voltak az 1997-es Mentsük fel az ártatlant – Rehabilitáljuk a tévesen megvádoltat című könyvnek. Ye Jianying-ot, a KKP Központi Bizottságának akkori alelnökét idézik, mely szerint 1978 december 13-án a Központi Munka Konferencia évzáró ünnepségén az alábbi állítások hangzanak el: „Két év és hét hónapnyi átfogó vizsgálat után a Központi Bizottság megállapította, hogy 20 millió ember halt meg a kulturális forradalom idején, több mint 100 millióan szenvedtek el politikai üldöztetést,… és 800 milliárd jüant pazaroltak el.”
Deng Xiaoping Válogatott Munkái szerint, 1980 augusztus 21-től 23-ig, a KKP vezetője, Deng Xiaoping két interjút adott Oriana Fallaci olasz újságírónak a Népi Nagy Csarnokban.
Fallaci megkérdezte, „Hány ember halt meg a kulturális forradalom alatt?” „Hány ember halt meg valójában a kulturális forradalom alatt? A számjegy csillagászati méreteket ölt, és sosem lesz felbecsülhető.”
Deng leírt egy tipikus esetet: Kang Sheng, a KKP titkos rendőrségének vezetője árulással vádolta meg Yunnan tartomány párttitkárát, Zhao Jianmin-t, és azzal, hogy a Kuomintang ügynöke volt. Nem csak Zhao-t zárták börtönbe, de bukása tartomány szerte hatással volt 1,38 millió emberre, akikből 17.000 –et üldöztek halálra és 60.000 –et vertek nyomorékká maradék életére.
Forrás:
Kép: Harci gyűlés a kulturális forradalom idején, Public Domain, Wikimedia Commons
