A kínaiak által feltalált evőpálcikák a világ egyik legnépszerűbb és legfontosabb étkezési eszközévé váltak. A statisztikák szerint világszerte több mint 1,5 milliárd ember használ naponta evőpálcikát. Négy ázsiai országban – Kínában, Japánban, Koreában és Vietnamban – ezek a leggyakrabban használt eszközök.
A keleti szellem állítólag minden ember közötti interakcióban megtalálható. Úgy beszélik, hogy egyszer egy kínai étteremben vacsorázva a házigazda felemelt egy pálcikát, és megkérdezte: „Van ennek szelleme?”, mire mindenki azt válaszolta: „igen”.
Míg az evőpálcikák legkorábbi ismert említése egy i. e. 280-233-ban keltezett filozófiai dokumentumban található, a Jiangsu tartománybeli Longqiuzhuang faluban több mint 7000 éves, a neolitikumból származó ősi csont evőpálcikákat találtak.
A kínai néphagyomány szerint az ókorban minden kínai ember kézzel evett. Az egyik legenda szerint volt egy Kuai (gyors) nevű fiú, aki három fiú közül a legfiatalabb volt, de sosem volt elég gyors ahhoz, hogy testvérei előtt megragadjon egy kis táplálékot. Az éhségtől született kétségbeesésében két botot húzott ki a gyújtós halomból, és azokra döfködte fel a párolt zöldségdarabokat. Családtagjai azonnal lemásolták az eszközöket, és Kuai zi-nek (gyorsnak) nevezték el őket.
A pálcikák mandarin szava 筷子 (kuai zi), ami ugyanúgy hangzik, mint a 快子, ami szintén a fiú gyorsaságát jelenti. Úgy is értelmezhető, hogy „legyen gyors a fiad”, így az evőpálcikákat szívesen fogadják el nászajándékként is.
A pálcákon alkalmazott apró kínai ikonokat a művészek gyakran gyönyörűen megfestik, majd világszerte gyűjtik. Az evőpálcikákat divatos kiegészítőként is használták, a felsőbb osztálybeli hölgyek bonyolult frizurájukat ezüst vagy arany evőpálcikákkal díszítették.
Kép: Az evőpálcikák nemcsak hasznosak, hanem szimbolikusak és divatosak is lehetnek. (Kép: Nicolas Lannuze via Wikimedia Commons CC BY-SA 2.0)
Forrás:
