Rabindranath Tagore filozófus és költő egyszer azt mondta: „Minden újszülött gyermek azt az üzenetet hozza magával, hogy Isten még nem vesztette el az emberiségbe vetett bizalmát.”
A gyermekek tiszták és ártatlanok. Ők állnak a legközelebb a mennyországhoz a világon. Egy gyermek születése nemcsak a család számára örömforrás, hanem egy nemzet reménysége is. Ezért a világ minden táján az értelmes emberek elkötelezettnek érzik magukat a gyermekek jóléte iránt.
Kínában azonban a Kínai Kommunista Párt (KKP) 100 éves fennállása alatt nemcsak az ország történelmi kultúráját rombolta le teljesen, hanem az ártatlan gyermekek ellen is bűncselekményt követett el, akiknek példátlan mértékű fizikai és lelki szenvedést okozott.
Az ártatlan gyermeklelkeknek ez a rutinszerű beszennyezése a gyermekeket a KKP iránti függőséghez és hálához vezeti, ami odáig fajul, hogy a gyermekek megesküsznek, hogy „feláldozzák az életüket a pártnak.”
Az iskolában a gyerekeknek egy elferdített történelmet tanítanak, amelyet a kommunista ideológiával és a KKP pártkultúrájával raknak tele. Az erotikával túlterhelt felnőtt kultúra csapdába ejti a fiatal lányokat. A vándormunkások 60 millió gyermeket hagynak hátra otthon. A 4-2-1 családok szüntelenül olyan nagyszülőket teremtenek, akik teljesen odaadóak egyetlen unokájuk iránt, és minden kívánságát teljesítik, amikor csak akarják. A szülők teljesen eltúlzott ambíciókat kergetnek, a gyerekek pedig nem ismerik az alapvető életelveket és viselkedési szabályokat.
Tovább a teljes cikkhez:
