A Kínai Kommunista Párt (KKP) szigorú óvintézkedéseket tett a 100. évfordulójának előkészületeiben.
Visszaemlékezés az óvintézkedésekre: “Pekinget szigorúan őrzik. A késboltok kötelesek személyi igazolványt kérni, és a vásárlók adatait jelenteni a rendőrségnek. A korlátozás alá eső területeken lévő éttermeket kényszerítették, hogy zárják be az ajtóikat. A KKP letartóztatja a Pekingbe utazókat, és blokkol minden olyan közösségi médiafiókot, amely nem mutat elégséges öncenzúrát.”
A KKP kívülről erősnek tűnhet, de a valóságban rendkívül ideges. A szigorú ellenőrzés és az agymosás évtizedei ellenére a kínai emberek jól tudják, hogy a kommunista rendszer ellentétes az emberi természettel, és nem fog sokáig tartani.
Mióta átvette a hatalmat Kína fölött, a KKP becslések szerint 80 millió kínai embert ölt meg. Létezése során sohasem hagyta abba a különböző csoportok megtisztítására irányuló kampányait, minden alkalommal egy új csoportot választva, hogy célba vegye. Elsődleges célpontjai azok voltak, akik a kínai nép és kultúrája legjavát képviselték.
Az 1950-es években a KKP elvette a földtulajdonosoktól a vagyont, elkobozta a magánvállalkozásokat az üzlettulajdonosoktól, és milliókat ölt meg, akiket „kapitalistáknak” hívott. Áldozatai közül sokan a kínai társadalom legjobban képzett és legsikeresebb tagjai voltak – gyakran azok, akik a kínai kultúra legjavát közvetítették, amelyet egy hosszú családi történelmen keresztül adtak át nekik.
A kínaiaknak hosszú hagyománya van a családjukhoz és a házastársukhoz való hűség kapcsán. Amikor a KKP tisztviselői eljutottak a városokba, elváltak a feleségeiktől, és városi lányokat vettek feleségül. A kínaiak szintén hosszú múltra tekintenek vissza a templomokban élők tiszteletében és támogatásában. A KKP azonban házasságra kényszerítette a szerzeteseket.
Minden kommunista országban volt éhínség. Ez a kommunista rendszer elkerülhetetlen következménye. Kínában az 1958 és 1962 közötti nagy éhínség a becslések szerint mintegy 40 millió ember halálát okozta. Több ezer esetben az emberek az őrületbe jutottak, és a kannibalizmushoz fordultak.
Van egy ilyen történet, amely széles körben ismert. Egy apa és két gyermeke, egy fiú és egy lány, voltak az egyetlenek, akik a tanyasi házukban maradtak. Egy nap az apa kikergette a lányát a házból. Mire a lány visszatért, a bátyja eltűnt. A wokban fehér habréteg úszott, és egy csontot dobtak a tűzhely mellé. Néhány nappal később az apa vizet töltött a wokba, majd megkérte a lányát, hogy jöjjön át. A lány annyira megijedt, hogy sírva és könyörögve bújt el az ajtó mögé: „Apa, ne egyél meg! Majd ellátlak fűvel és őrzöm neked a tüzet. Ha megeszel engem, senki sem fog neked dolgozni.”
Kína 5000 éves civilizációs múltra tekint vissza. Ennek az időnek a nagy részében Kína az irigység tárgyát képezte a környező országokban. Az emberek civilizáltak voltak és minőségi életet éltek. Még más országok királyai is úgy döntöttek, hogy Kínában lakjanak, sőt, ott is haljanak meg. A kommunizmus azonban éhínséget, szegénységet és a kínai nép ellen folytatott végtelen háborút hozott.
A kínaiak hagyománya, hogy rendkívül tisztelettudóak az idősekkel szemben, tiszteletet mutatnak a szüleik, nagyszüleik és tanáraik iránt. „Egy nap a tanárom, egy életen át az apám”, ahogy a régi mondás tartja – aki egy napon át tanít, az egy életen át az apám.
Az 1960-as években, a kulturális forradalom idején azonban a kommunista tisztviselők arra bátorították a tizenéveseket, hogy verjék meg a szüleiket és tanáraikat. Csak Pekingben több mint ezer tanárt vertek halálra a diákjaik. Fiatalemberként Bo Xilai – a szuperváros, Chongqing későbbi polgármestere, aki később magas rangú tisztviselőként az Egyesült Államokba látogatott – úgy megütötte apja mellkasát, hogy több bordája eltört. Ilyen cselekedetre a kínai történelem 5000 éve alatt nem volt példa.
A KKP tinédzsereket használt arra, hogy átkutassák a civilek otthonát, és megsemmisítsék a talált régiségeket, műtárgyakat és hagyományos tárgyakat, valamint a köztéri műalkotásokat, templomokat és így tovább – mindent, ami a hagyományos kínai kultúrára emlékeztethette az embereket.
A kínai kultúrát mindig is isteni ihletésűnek hitték. De a kommunista ideológia az emberiség és az emberi természet ellen van. Bármi, ami a hagyományos kultúrát és elveket képviseli, akadályozza az ideológiája érvényesítését.
Miután a KKP tinédzsereket használt fel a hagyományos tárgyak megsemmisítésére és a politikai ellenfelek megdöntésére, ugyanazokat a tinédzsereket küldte a távoli vidékre, hogy „nevelődjenek”. Ezzel megakadályozták egy esetleges forradalom kirobbanását és a munkára vonatkozó követeléseiket. Ezeknek a fiataloknak hosszú évekig tartó fájdalommal és reménytelenséggel kellett szembenézniük.
A KKP egyetemeket is bezárt, és értelmiségieket küldött vidékre, hogy mezőgazdasági munkát végezzenek „átnevelés céljából”. Sok zenész keze ment tönkre a kemény munkától. Számtalan író, művész, professzor, mérnök, tudós, vezető szakértő és kulturális elit – azok az emberek, akik hagyományosan egy ország tudását, képességeit és kulturális szellemét hordozzák – öngyilkosságot követett el.
A legrosszabb az volt, hogy amikor a KKP hatalomra került, betiltotta a vallást, és „a nép ópiumának” minősítette. Az ateizmust arra használja fel, hogy lerombolja az emberek Istenbe vetett hitét, elvéve az emberek erkölcsi normákba vetett hitét.
A KKP legsúlyosabb vallásüldözési kampánya a Fálun Gong-gyakorlókat veszi célba. Az üldözés mértékét és súlyosságát tekintve ez példátlan, az iskola 100 millió gyakorlóját, valamint családtagjaikat és barátaikat célozza meg. A Fálun Gong a hagyományos meditációt tanítja, amely ősidők óta a kínai hagyományok alapvető részét képezi, valamint az igazságosság, az együttérzés és a tolerancia elveit.
Az üldözés végrehajtása érdekében – amely immár a 23. évébe lépett – a KKP vezetője, Jiang Zemin mindenkit előléptetett, aki támogatta ezt az üldözést, arra kényszerítve az embereket, hogy szembeszálljanak az őszinteséggel, az együttérzéssel és a toleranciával. Azzal, hogy a KKP a jósággal szemben álló embereket léptette elő, a kínai társadalom vezető pozícióiba azokat helyezte, akik a leginkább képesek voltak a gonoszság elkövetésére.
A Fálun Gong-gyakorlóktól erőszakkal kivitelezett szervrablást – amikor egészséges embereket ölnek meg a szerveikért, hogy aztán profitért eladják azokat – a hadsereg, a rendőrség, a bíróságok, a kórházak és a börtönrendszer támogatta és hajtotta végre. Ennek eredményeként az egész ország erkölcsileg csődbe jutott.
Amint a KKP elkezdett hasznot húzni a Fálun Gong-gyakorlóknak a szerveikért történő megöléséből, nem tudta abbahagyni a nyereségvágyból történő gyilkolás üzletét. Ezt a gyakorlatot folytatta Hszincsiang tartományban.
A kínai hagyományok lerombolása, az erkölcsi normák károsítása és a hívő emberek üldözése a KKP legnagyobb bűnei.
A párt több embert ölt meg Kínában, mint ahányan a két világháborúban együttvéve meghaltak. A gyilkosságokon túl mindent megtett a kínai nép szellemének, kultúrájának és méltóságának elpusztítására. Teljes tudatában annak, hogy a nép ellensége, a KKP mindig is egzisztenciális válságban volt.
Ezért van az, hogy amikor a KKP felső vezetői évfordulós eseményeken beszélnek, mindig igyekeznek erőteljes felhívást tenni, és úgy tűnnek, mintha a kínai népet képviselnék. Valójában a KKP túszul ejtette a kínai népet, mert attól fél, hogy az felkel és megdönti.
Forrás:
Kép: Red Wall (Zhang Kunlun)
“Zhang professzort három hónapig tartották fogva Kínában, ez idő alatt fizikai és mentális kínzásoknak volt kitéve, beleértve az agymosást is. A két fehér kínai írásjel „üldöztetést” jelent.”
