Az 1960-as évek elejétől az 1980-as évek végéig több mint 200 hajó süllyedt el a kínai Bermuda-háromszögként ismert Poyang-tó titokzatos vizében. Az incidensek következtében számos hajó és több mint 1600 ember tűnt el, több mint 30 túlélő pedig megőrült.
A Poyang-tó Kína legnagyobb édesvízi tava, és Kína délkeleti részén, Csianghszi tartományban található. A tó tényleges mérete óriási mértékben ingadozik. Az Encyclopædia Britannica szerint nyáron, amikor a tó a legtelibb, „1385 négyzetmérföld (3585 négyzetkilométer), de a pontos mérés lehetetlen, mert az árvízszint és az alacsony vízszint közötti különbség néha akár 8 méter (25 láb) is lehet”.
A tengerészeti ügyekért felelős osztály szerint a Poyang-tóban már nagy, akár 2000 tonnás teherbírású hajók is elsüllyedtek. 1985. augusztus 3-án egyetlen nap alatt 13 hajó veszett oda, ami rendkívül ritka esemény a tengerészet történetében.
A tudósok évek óta próbálják megfejteni a Poyang-tó rejtélyeit, de a vizsgálatok nem vezettek konkrét következtetésekhez.
Nem találtak roncsot a tó fenekén
A Nanjingi Földrajzi és Limnológiai Intézet (a belvizek tanulmányozása) az elmúlt években a Poyang-tó feltárásának és vizsgálatának szentelte magát. Jiahu Jiang, az intézet kutatója szerint elképzelhetetlen, hogy az általuk végzett számos expedíció során sohasem találtak hajóroncsot vagy áldozatok maradványait a víz alatt, pedig számtalan hajó eltűnéséről tudnak.
Ennek eredményeképpen a bizonyítékokból levont rejtélyes következtetés az, hogy valahányszor egy hajó eltűnik, a fedélzeten tartózkodók mindegyike eltűnik a hajóval együtt, és semmi sem marad utána.
A japán megszállók is érintettek
Jiang szerint a második világháború alatt Kínát megszálló japán hadsereg is szerencsétlenséget szenvedett el a tavon. 1945. április 16-án egy több mint 2000 tonnás japán teherhajó elsüllyedt a Poyang-tóban. A japán hadsereg által üzemeltetett hajó tele volt kínai civilektől elvett kincsekkel és régiségekkel.
A hajó elsüllyedt a tóban, és a legénységből senki sem úszta meg a tragédiát. Miután a japán hadsereg híreket kapott az eltűnt hajóról, a közelben állomásozó haditengerészeti személyzetét utasította a hajó kiemelésére. A búvárok közül csak egynek sikerült visszatalálnia a partra, de ő nem tudott beszélni.
A túlélő úgy nézett ki, mint akit rendkívüli rémület fogott el. Ismeretlen okok miatt az őrületbe kergették. A második világháború végén a kínai nacionalista kormány újra megpróbálta kiemelni a hajót.
Ezúttal Edward Boer, egy tekintélyes amerikai búvár és mentési szakértő segítségét kérték. Boer 1946 nyarán egy búvárcsapat élén megkezdte a vízben a mentési feladatot, de hónapokig tartó folyamatos keresés után sem találtak semmit. A kutatás során több búvár rejtélyes módon eltűnt.
Északi szélesség 30 fok
„Ha valaki túlélt volna egy balesetet azokban a vizekben, sokkal könnyebb lehetett volna meghatározni az okot, azonban egyszerűen nem ez a helyzet” – mondta Jiang.
Mivel ennyi évtized elteltével sem sikerült racionális magyarázatot találni a rejtélyekre, a tó környékét „szellemterületnek” nevezték el. A helyi lakosok széles körben terjesztettek pletykákat a tó szörnyeiről, ufókról és földönkívüliekről.
Ami tovább gerjeszti a terület körüli pletykákat, az a Poyang-tó földrajzi elhelyezkedése. Az északi szélesség 30. fokának közelében található. Ezért sokan összekapcsolják e vizek rejtélyét más, az északi szélesség 30. fokának környékén összpontosuló megoldatlan rejtélyekkel, mint például az Atlanti-óceánban található Bermuda-háromszög és az egyiptomi piramisok.
Egy tudományos magyarázat egyik kísérlete az elsüllyedési eseményeket nagyméretű vízi lények hatásának tulajdonítja. Például a Jangce folyóban és a Poyang-tóban élő édesvízi delfinek boríthattak fel néhány hajót, de ez a magyarázat nem helytálló, mivel a delfinek nem elég erősek ahhoz, hogy több tíz- vagy akár több ezer tonnás hajókat tegyenek tönkre.
Forrás:
Kép: Poyang-tó / Image: via Dreamstime.com © Vedran Tomić
