A mindennapi nyüzsgésben és a dolgok elvégzése utáni hajszában úgy tűnik, hogy az idegsejtjeink megállás nélkül zakatolnak. Naponta több ezer gondolat feldolgozásával szinte lehetetlennek tűnik, hogy lecsendesítsük az elménket, különösen akkor, amikor a testünk nyugalomban van.
A rohanó napok stresszének ellensúlyozására sokan a meditáció és a mindfulness (tudatosság, éberség) gyakorlata felé fordultak azzal az elképzeléssel, hogy gondolataink, érzelmeink és testi érzéseink tudatosításával és kezelésével elérhetjük a nyugalmat.
Azonban nyugalomba jutni és elcsendesíteni az elmét könnyebb mondani, mint megtenni. Néha úgy tűnik, hogy minél jobban próbáljuk elhallgattatni a belső hangunkat, annál hangosabb lesz. Miért olyan kitartó ez a mentális fecsegés?
Honnan jönnek a gondolataink?
Elménk és érzékszerveink egész nap rendkívül aktívak, akkor is érzékelnek és gyűjtenek információkat, amikor nem vagyunk ennek tudatában.
A háttérzajok, a vizuális környezet és a figyelmünkért versengő mindenféle médiák folyamatosan olyan üzenetekként jutnak el hozzánk, amelyek öntudatlanul elraktározódnak az agyunkban. Ezek az üzenetek akkor jelennek meg újra, amikor a tudatos énünk nem utasítja a gondolatainkat, például amikor éppen elaludni készülünk, vagy amikor meditálni próbálunk.
Más gondolatok a tudatos emlékekből származnak. Sok minden előhozhat emlékeket, amelyek aztán arra késztetnek bennünket, hogy felidézzük a kapcsolódó eseményeket és benyomásokat, sőt, alternatív kimeneteleket is mérlegeljünk, ami a szüntelen gondolatok újabb ösvényére visz bennünket.
További gondolatok pedig az erős érzelmeinkből és vágyainkból fakadnak. Talán azon jár az eszed, hogy kinek volt igaza egy nemrégiben lezajlott vitában; talán ragaszkodsz valamihez, amit nem tudtál megszerezni; vagy talán stresszel egy határidő, amit nem tudod, hogyan tudnál betartani.
Ez az állandó fecsegés komoly akadállyá válhat, amikor koncentrálni próbálunk – különösen a meditációban. Vizsgáljuk meg, hogyan próbáltak az emberek az ókorban, illetve hogyan próbálnak napjainkban is megbirkózni ezzel a helyzettel.
A buddhista megközelítés
Évezredek óta ismert, hogy a zavaros elme a szenvedés forrása lehet. Miután elérte a megvilágosodást, Buddha Sákjamuni azt tanította, hogy a halál és az újjászületés körforgásából való kilépés kulcsa az elme edzése. Így a gondolatok tudatosítása és a transzban végzett meditáció gyakorlása a buddhista irányzatok alapvető elemei voltak.
Minden buddhista iskola más-más módszereket alkalmazhat az elme lecsendesítésére. Egyesek a test és az elme intenzív tudatosságát követelik meg. A zen buddhizmus például azt tanítja, hogy a légzést követve figyeljük, hogy az hogyan lép be és hogyan távozik a hasunkból, miközben hagyjuk, hogy az elme „csak legyen”.
Hasonlóképpen, a Vipassana meditáció is folyamatos, alapos figyelmet igényel a mentális koncentráció fejlesztéséhez. A figyelem tudatos ráirányítása az adott tapasztalatokra és azok külső jelenségként való megjelölése segít az elme edzésében. A légzést horgonyként használva arra összpontosítunk, hogy a dolgokat olyannak lássuk, amilyenek valójában, hogy megértsük a létezés valódi természetét.
Más meditációs technikák külső eszközökre támaszkodnak az elme lecsendesítéséhez. A mantra meditáció például egy mantrának nevezett, ismétlődő szót vagy mondatot használ az elme száguldó gondolatainak lecsendesítésére. Ha ezt a szót vagy mondatot kántáljuk vagy csendben ismételgetjük, az elősegíti a koncentrációt, és ha a mantrát célzottan választjuk meg, az támogatja a szándékot.
A hangfürdő meditáció hasonló módon működik. Ez a meditációs technika olyan hangszereket használ, mint a hangtálak, gongok illetve harangok, és olyan rezgésekkel rendelkező, magával ragadó hangzást hoz létre, amely segít az elmét összpontosítani és ellazult állapotba hozni.
A testmozdulatok szintén használhatóak az elme lecsendesítésére is. A jóga például azt tanítja, hogy a figyelmet a légzéssel szinkronizált, pontos mozdulatokra összpontosítsuk. Az elme és a test összehangolásával az a célja, hogy a kósza gondolatokat a jelen teljes tudatosságával váltsa fel, nyugalmat és tiszta elmét idézve elő.
A Qigong (qìgōng 氣功) – egy ősi kínai gyakorlat, amelynek alapjai a hagyományos kínai orvoslásban gyökereznek – a testhelyzeteket és mozdulatokat kiegészítő eszközként használja a nyugodt elme művelésére.
Modern technikák
A buddhista hagyományon alapuló, a testi és mentális tapasztalatok világos tudatosságának fenntartására irányuló gyakorlat – amely maga is a megvilágosodás hét tényezőjének egyike – az elmúlt években egyre népszerűbbé vált, különösen azok körében, akik a városi élet nyüzsgésébe merülnek.
Az 1970-es évek óta terápiás célokra alkalmazott mindfulness gyakorlatot a depresszió, a stressz és a szorongás csökkentésére, valamint olyan állapotok kezelésére használják, mint a drogfüggőség és az étkezési zavarok. A lényege az az elképzelés, hogy ítélkezés nélkül a jelen pillanatra figyelve elszakadhatunk a gondolatainktól, megváltoztathatjuk a megtapasztalt dolgokhoz való viszonyunkat, és tudatosan megválaszthatjuk, hogyan reagálunk azokra.
A mindfulness gyakorlása olyan egyszerű tevékenységeken keresztül történik, mint például a testünk átvizsgálása olyan fájdalmak vagy feszültségek után kutatva, aminek esetleg nem vagyunk tudatában, valamint az öt érzékszervünk által érzékelt információk tudatosítása, a légzésünk ütemének észlelése vagy a gondolataink megfigyelése.
A módszer elterjedt alkalmazásai közé tartoznak az olyan gyakorlatok, mint a tudatos evés, amely az étkezési szokások javítása érdekében a testi érzetekre és az étellel kapcsolatos gondolatokra illetve érzésekre összpontosít; valamint a tudatos beszélgetés, amelynek célja az interperszonális kommunikáció javítása és az empátia elősegítése.
A mindfulness a gyakorlásra és az ismétlésre támaszkodik az elme edzésében. Megtanít azonosítani azokat a pillanatokat, amikor az elme elkalandozik, és megtanít visszahozni a jelen pillanatba, ahányszor csak szükséges, miközben megmarad együttérzőnek és ítélkezés nélkülinek. De vajon ez a technika, ha beépítjük a napi rutinunkba, valóban segíthet-e nekünk a nyugodt elme elérésében?
Bár a mindfulness bizonyítottan jótékony hatással van a fizikai és mentális egészségre, érdemes megállni, és elgondolkodni azon, hogy egy buddhista szerzetesnek több évnyi szorgalmas gyakorlásra van szüksége ahhoz, hogy megtanítsa az elmét arra, hogy elcsendesedjen. Akkor vajon nekünk – akik a hétköznapi világban élünk és a szabadidőnkben gyakorolunk – mennyi időbe telik, hogy megtanuljuk elcsendesíteni az elmét?
Ősi bölcsesség
Kína földje volt az egyik legnagyobb emberi civilizáció fejlődésének színtere. Az ősi kínaiak több mint öt évezreden át nagy jelentőséget tulajdonítottak az elme és a szív művelésének. Hittek abban, hogy csak az önművelés révén lehet elérni és eggyé válni a Taóval, vagyis a világegyetem Nagy Törvényével.
A nagy bölcsek átadták tanításaikat az emberiségnek, hogy útmutatást adjanak az élet értelméről, az emberi élet helyes módjáról és az emberi létben rejlő szenvedés meghaladásának útjáról. Az ősi bölcsesség valójában kulcsfontosságú összetevője lehet a nyugodt szív és elme keresésének.
Lao-ce , a taoizmus alapítója a természet útját követve a lelki béke eléréséhez vezető utat hangsúlyozta: „Légy elégedett azzal, amid van; örülj annak, ahogy a dolgok vannak. Ha rájössz, hogy semmi sem hiányzik, az egész világ a tiéd”.
Lao-ce szerint az élet természetes változások sorozata, és ha ellenállunk ezeknek, vagy azt kívánjuk, hogy a valóság más legyen, az csak káoszt okoz az elmében. Így az elme akkor lesz békés, ha az ember megelégszik a jelennel, úgy, ahogy van: „Ha felismered, hogy minden dolog változik, nincs semmi, amihez megpróbálnál ragaszkodni”.
Mencius, egy konfuciánus tudós és filozófus azt tanácsolta: „Az elme táplálásához nincs jobb, mint csökkenteni a vágyakat. Akinek kevés vágya van, annak a szíve a legtöbbször tiszta és szilárd marad”. Az elme tisztaságához elengedhetetlen a kötődések és függőségek elengedése.
A buddhizmus a vágyakról való lemondás fontosságát is hangsúlyozza a nyugodt elme elérése érdekében. Sákjamuni arra tanította tanítványait, hogy kövessék az előírásokat, hogy elérjék a szamádhit – a nyugodt, zavartalan és egységes tudatállapotot. Az előírások követése magában foglalta a gonosz gondolatoktól és cselekedetektől való tartózkodást. Ezen erkölcsi szabályok betartása javíthatta az elme természetét, és növelhette a nyugalomba való belépés képességét.
A hagyományos bölcsesség olyan magasabb igazságot kínál, amelyet modern társadalmunknak még nem sikerült felfognia. Talán a belső béke elérésének kulcsa nem az általunk alkalmazott technikában rejlik, hanem abban a képességben, hogy tudatosan megszabaduljunk azoktól a makacs gondolatoktól, amelyek megakadályoznak bennünket a belső nyugalom elérésében. Ehhez el kell gondolkodni azokon az elképzeléseken vagy fogalmakon, amelyekben ezek gyökereznek.
Pontosan a számos folyamatban lévő törekvésünk lehet az, ami megakadályozza a nyugalmat; ezek egyfajta súrlódások a világegyetem zavartalan áramlásával szemben. Amikor a különböző vágyak és kötődések tudatos elengedésével nekilátunk, hogy valóban fejlesszük magunkat, akkor igazodni fogunk az univerzum természetes rendjéhez, és a rendetlenség fokozatosan kitisztul az elménkből, lehetővé téve számunkra, hogy visszatérjünk az elme veleszületett tisztaságához.
Forrás:
https://www.visiontimes.com/2022/12/31/how-to-become-tranquil.html
