Az elmúlt évtizedekben olyan esetek kerültek felszínre, amelyekben többen megtapasztalták a túlvilági életet. Ez arra késztette a tudósokat, hogy elgondolkodjanak a spirituális létezésünkön, és újraértékeljék a lélek létezésének a lehetőségét.
A lélek létezése régóta vita tárgya. Míg a materialista nézetek azt állítják, hogy a gondolatainkat és az ötleteinket az agy hozza létre, mások azzal érvelnek, hogy az emberi tudat túllép a kézzelfogható világunkon, érdekes bizonyítékokkal szolgálva a spirituális létezésünkre.
Az elmúlt évtizedekben olyan esetek kerültek napvilágra, amelyekben egyének – spirituális hittel és anélkül – megtapasztalták a túlvilági életet. Erre válaszul a tudományos közösség adatokat gyűjtött, hogy értelmet adjon a szokatlan jelenségeknek, és elméleteket alkosson olyan valóságok létezéséről, amelyeket érzékszerveink még nem képesek érzékelni.
Független-e a tudat az agytól?
A halálközeli élmények (HKÉ-k, Near-death experiences: NDE-k) jelentős forrásai az orvosilag megmagyarázhatatlan tudatos eseményeknek, amelyek nem magyarázhatók meg az agy ismert funkcióival. Egy 2014-ben a National Library of Medicine-ben (Országos Orvostudományi Könyvtár) közzétett tanulmány kilenc bizonyítékot mutatott be a tudat és a test látszólagos szétválasztására.
A szívmegállás a szívműködés hirtelen megszűnése. A szívmegállást túlélők körülbelül 10%-a számol be halálközeli élményekről. (Kép: U.S. Navy/Nicholas Garrett a Wikimedia Commons-on keresztül)
A legmeggyőzőbb bizonyítékok némelyikét olyan egyének szolgáltatták, akiknek tudattalan, kómás állapotban vagy a klinikai halál állapotában világos élményeik voltak. Amikor az epizód alatti tudatossági szintjükről kérdezték őket, 74,4%-uk arról számolt be, hogy „a normálisnál nagyobb tudatosságot és éberséget” érzett, míg 20,4%-uk „normális tudatosságot és éberséget”; és mindössze 5,2%-uk „a normálisnál kisebb tudatosságot és éberséget”.
Az élmények – gyakran világosak és logikusan felépítettek – gyakran fordultak elő szívmegállásos esetekben, amelyekben a korábbi tanulmányok szerint az agy a szív leállását követő 10-20 másodpercben nem mutat jelentős aktivitást, és ami még rejtélyesebb, jellemzően amnéziás időszak követi. E logika szerint a szívmegállás után aligha lenne lehetséges egy hosszan tartó és világos élmény.
Mégis beszámoltak olyan esetekről is, amikor általános érzéstelenítésben lévő betegeknél – amelyben a funkcionális képalkotás szerint az elaltatott agynak nem kellene emlékeket létrehoznia – világos, szervezett emlékekről számoltak be. Dr. Bruce Greyson, a Virginiai Egyetem NDE-kutatója azt mondta:
„Az általunk gyűjtött HKÉ-k közül 578 HKÉ-ból 127 (22%) általános érzéstelenítésben történt, és ezek olyan jellemzőket tartalmaztak, mint például olyan OBE-k (testi tapasztalatok), amelyek során az átélők látták, ahogy az egészségügyi személyzet a testükön dolgozik, szokatlanul világos vagy élénk fény, elhunyt személyekkel való találkozás, valamint a szokásosnál tisztább gondolatok, emlékek és érzések.”
Más beszámolók arról szóltak, hogy az öntudatlan egyének a fizikai testüktől távolabbi helyről láthatták a folyamatban lévő eseményeket. A tanulmány megállapította, hogy a halálközeli élményt átélők 45%-a számolt be olyan testen kívüli epizódokról, amelyekben folyamatban lévő fizikai eseményeket hallhattak és láthattak egy másik helyről – általában a testük fölött. Más halálközeli élményt átélők figyelemre méltóan pontos leírásokat adtak saját újraélesztésükről.
A megfoghatatlan létezése
Dr. Alan Ross Hugenot, a fizika és a műszaki tudományok szakértője, akinek az 1970-es években egy motorkerékpár-baleset után halálközeli élménye volt, a Nemzetközi Halálközeli Tanulmányok Szövetsége (International Association for Near-Death Studies – IANDS) 2014-es Newport Beach-i konferenciáján tartott előadása során azt mondta: „A newtoni fizika segítségével végeztem a munkám, hogy hajókat hozzak létre… De ott van ez az egész másik világ, amit az öt érzékszervünk nem érzékel.”
Amikor arról a „másik világról” beszélt, amelyet az életét megváltoztató epizódja során érzékelt, úgy írta le, hogy „valóságosabb, mint ez a hely”. Az a benyomás, amelyet ez Hugenotban hagyott, arra késztette, hogy a túlvilági élet tanulmányozását munkásságának központi elemévé tegye.
A fent említett 2014-es jelentés halálközeli élményt átélő személyei szintén megemlítették, hogy egy alagútba mentek be vagy egy alagúton keresztül mentek át, és misztikus fényt láttak. Hasonlóképpen, az 1976-os tangshani földrengés – Kína történetének leghalálosabb földrengése – után újraélesztett személyek arról számoltak be, hogy egy csőben voltak, átmentek egy alagúton, vagy fényt láttak a végén.
A más világok vagy dimenziók létezése továbbra is megfontolandó a jelentőségteljes találkozásokról szóló tanúvallomások alapján. Egy felmérésben a halálközeli élményt átélők leírták, hogy látták elhunyt szeretteiket. A megkérdezettek mindössze 4%-a számolt be olyan lényekkel való találkozásról, akik az élményük idején még éltek.
A jelentés kifejti: „Az álmokban vagy hallucinációkban, amikor ismerős személyek vannak jelen, sokkal valószínűbb, hogy azok élők és a közelmúltbeli emlékezetből származnak. Ez éles ellentétben áll a halálközeli élményeket átélőkkel, ahol az ismerős személyek, akikkel találkoztak, szinte mindig elhunytak…”
Ez összhangban van a tangshani áldozatok beszámolóival, akiknek egynegyede azt állította, hogy elhunyt rokonokat látott, akik mintha együtt mentek volna át egy másik világba, ahol tovább éltek.
Hugenot tudományos elméleteket kutatott ennek a másik világnak a megmagyarázására. Egyik hipotézise azt a lehetőséget tartja elképzelhetőnek, hogy az emberi tudat és a halottak lelkei az emberiség számára még ismeretlen sötét anyagban vagy sötét energiában laknak, amely az univerzum 96%-át teszi ki. „Az univerzumnak ez az ismeretlen 96 százaléka… bőséges teret ad mind a tudatosságnak, mind a túlvilági életnek, hogy létezzenek benne.”
A halálközeli élmények spirituális létezésre utalnak
Míg a halál sok emberben félelmet és szorongást okozhat – ezt a jelenséget nevezik thanatofóbiának –, a halálközeli élményeket átélők gyakran számolnak be intenzív és általában pozitív érzelmekről.
A 2014-es jelentés idézi egy olyan személy beszámolóját, aki életének áttekintését – korábbi életei egy részének vagy egészének világos emlékeit – élte át egy olyan pillanatban, amikor a halál küszöbén állt: „Egy sötét helyre mentem, ahol semmi sem volt körülöttem, de nem féltem. Nagyon békés volt ott. Aztán elkezdtem látni, ahogy az egész életem kibontakozik előttem, mint egy vászonra vetített film, a csecsemőkortól a felnőttkorig…”
A fent leírt félelemmentességről a tangshani áldozatok is beszámoltak, akik azt mondták, hogy az elméjük tiszta, nyugodt és kényelmes volt a veszélyben töltött idő alatt. Néhányan közülük boldogságérzetet éreztek, és emlékek – többnyire pozitívak – játszódtak le az elméjükben.
*Az 1976-os tangshani földrengést Kína történetének leghalálosabb földrengéseként tartják számon, és a halálos áldozatok számát tekintve az ország egyik legsúlyosabb katasztrófája.
A halálközeli élmények utóhatásai
Jelentős változásokat jegyeztek fel azoknál az egyéneknél, akik ilyen élénk érzelmeket élnek át a halálközeli epizódok során. Amikor 278 NDE-t megkérdeztek az élményük utóhatásairól, 54,7% azt válaszolta, hogy „nagy változások történtek az életemben”, 24% mérsékeltnek írta le a változásokat, 10,1% enyhe változásokat jelzett, 5,0% pedig egyáltalán nem jelentett változást. A csoport fennmaradó 5,8%-a „ismeretlen” választ jelölt meg.
A hitben és az értékekben bekövetkezett változások a leggyakoribb utóhatások közé tartoznak. Dr. Pim van Lommel meggyőző tanulmánya meghatározta a HKÉ-k konkrét utóhatásait.
A szívmegállást túlélőket két csoportra osztva – azokra, akiknek volt NDE-jük, és azokra, akiknek nem volt –, és felmérve két és nyolc évvel későbbi életszemléletüket, a tanulmány megállapította, hogy a szívmegállást túlélők NDE-vel rendelkező csoportjában „statisztikailag nagyobb valószínűséggel csökkent a halálfélelem, nőtt a halál utáni életbe vetett hit, az élet értelme iránti érdeklődés, mások elfogadása, valamint nagyobb szeretettel és empátiával rendelkeztek”.
A tanulmány azzal zárult, hogy az a néhány perces öntudatlanság, amelyben az egyének megtapasztalták a túlvilági életet, a leglényegesebb és legmaradandóbb változásokkal függött össze mind az értékek terén és az élményt megtapasztaló személyek alapvető meggyőződéseiben is.
Forrás: Soul Searching – Exploring our Spiritual Existence – Vision Times (Carolina Avendano Közzétéve: 2022. június 5.)
