Japánban ezer évvel ezelőtt élt Toshiyuki Fujiwara nevű tábornok, aki egyben kiváló költő is volt. A kínai kalligráfiák a Sui- és Tang-dinasztiák alatt kerültek bevezetésre Japánban, és a hagyományos kínai kultúrával együtt mélyen csodálták. A kínai kalligráfia tanulása divattá vált Japánban.
Fujiwara is nagy rajongója lett a kalligráfiának.
Miután a buddhizmus elterjedt Japánban, sok japán elkezdte tanulni és átírni a buddhista szentírásokat. Fujiwara nagy érdeklődést mutatott benne, és néhány barátja megkérte, hogy írja át a buddhista szentírásokat nekik. Kézzel átmásolt kb. kétszáz buddhista szentírást (kb. két kötet).
Az alvilág feltűnik
Egy napsütéses napon Fujiwara váratlanul elhunyt, de úgy érezte, mintha a lelke még mindig élne. Két küldött érkezett hozzá a pokolból. Megkötözték és magukkal vitték.
Fujiwara feldühödve a rossz bánásmód miatt, megkérdezte, mit tett, hogy ezt érdemelte. „Nem tudjuk” – mondta az egyik tiszt. „Mi csak követjük a letartóztatási parancsot. Másoltál valaha buddhista szentírásokat?”
Mikor Fujiwara beismerte, hogy igen, a küldönc azt kérdezte: „Mennyit másoltál?” „Két kötetnyit másoltam, a barátaim kérésére” – mondta Fujiwara. „Akkor ezért hívattak az alvilágba” – mondta a tiszt.
Miközben csendben kísérték Fujiwarát, kb. kétszáz szellem kinézetű, páncélos katona vágtázott lóháton. A szemük haraggal villogott, és a szájuk vörös volt, mint a tűz. Fujiwara majdnem elájult félelemében. A katonák egyenesen felé indultak.
Mikor Fujiwara megkérdezte: „Kik azok a katonák?”- az egyik küldött válaszolt: „Ezek azok az emberek, akik kérték, hogy írd át a buddhista szentírásokat. Téged kértek, mert remélték, hogy megteszed, így erényt nyernek és újjászülethetnek egy jobb világban, vagy isteni lényekké válhatnak, vagy újra emberként születhetnek újjá. De nem voltál szorgalmas, amikor másoltad a szentírásokat. Nem hagytad abba a húsevést és elragadott mindenféle vágy. Az elméd elkalandozott véletlenszerű gondolatokkal, és tele voltál töltve démoni szexuális nézetekkel. Ezért sosem halmoztak fel erényt és végül ide jutottak. Utálnak téged és feljelentettek az alvilágban. Bosszút keresve követelték a letartóztatásodat. Másképp sosem hívhattak volna ide.”
„Mi lesz velem?” – kérdezte Fujiwara szánalmas félelmében. „Mindig buta kérdéseket teszel fel” – válaszolta a küldött. „Fel fognak vágni 200 darabra a kardjaikkal, és mindegyik elvisz egy részt, amely tartalmazza a szívedet is. A fájdalmad elviselhetetlen lesz.”
„Hogyan menekülhetnék meg?” – kérdezte. „Nem tudom” – mondta a követ. „Nem segíthetek.”
Fujiwara nekiiramodott előre-hátra, és akkor észrevett egy folyót. Fekete volt, mint a tinta és rossz szaga volt. Kérdezte a küldöttet: „Miért fekete és büdös a víz?”
A küldött válaszolt: „A víz a tinta, amit a szentírások másolásához használtál. A tiszta és nyugodt elmével rendelkező emberek szentírás másolatát mind elfogadták a mennyekben, de azokat, amiket mocskos elmével másoltak, mint a te példányaidat, kidobták a pusztaságba. Az eső elmosta a tintát és ezt a folyót hozta létre:” Fujiwara megsemmisülten hallgatta.
Sírt és megkérdezte a küldöttet: „Mit tegyek, hogy megmeneküljek? Kérlek, segíts.” A tiszt együttérzéssel azt mondta : „Nagyon sajnállak, de sok bűnös karmát gyűjtöttél. Valóban nem tudok segíteni.” Éppen akkor valaki szólt nekik, hogy siessenek.
Nemsokára odaértek egy kapuhoz. Belül sok ember volt, akik meg voltak kötözve vagy bilincsben voltak. Sok különböző helyről jöttek és a hely túlzsúfolt volt.
Fogadalom a változásra
A kétszáz katona gyűlölködő szemekkel nézte Fujiwarát, vágyakozva, hogy felvágják. Fujiwara rémületében ismét megkérdezte a küldöttet: „Biztos vagy benne, hogy semmit sem tehetek?” A küldött így felelt: „Nos, megpróbálhatsz tenni egy fogadalmat, megígérve, hogy lemásolsz négy kötetnyi szentírást.” Így Fujiwara a szívéből tett egy esküt, mielőtt belépett a kapun, hogy le fog másolni négy kötetnyi szentírást, hogy helyrehozza a hibáit. Hamarosan a pokol palotájába vitték.
Egy tiszt jött ki és kérdezte: „Ez Fujiwara?” „Igen” – válaszolták a küldöttek. A tiszt panaszkodott, hogy késtek, aztán azt kérdezte: „Fujiwara, hallgass figyelmesen. Milyen erényt gyűjtöttél össze az emberi világban?”
„Semmi különöset” – válaszolt Fujiwara. „Lemásoltam 200 darab buddhista szentírást.” A tiszt azt mondta: „Az élettartamod még nem ért véget, de idehívtak, mert mocskos elmével másoltad a buddhista szentírásokat. Most átadlak azoknak, akik feljelentettek és hagyom, hogy úgy bánjanak veled, ahogy akarnak.”
A félelemtől dermedten, Fujiwara azt mondta: „Fogadalmat tettem, hogy átírok négy kötetnyi buddhista szentírást, de csak kettőt fejeztem be. Ide hívtak anélkül, hogy teljesítettem a fogadalmamat.”
„Ez igaz? Hozzátok ide nekem a nyilvántartási könyvet.” – parancsolta a tiszt. Egy hatalmas nyilvántartási könyvet hoztak be. Miközben átlapozta a tiszt, Fujiwara megvizsgálta és látta, hogy minden egyes bűn, amit valaha elkövetett, le lett jegyezve és egyetlen erényes cselekedete sem – mindaddig, a legvégéig, ahol a fogadalmat tette, mielőtt belépett a pokol palotájába.
A tiszt azt mondta: „Nagyon jó, ez alkalommal adok egy esélyt. Visszamehetsz, hogy beteljesítsd a fogadalmad, de valóban azt kell tenned, amit megígértél.” A szavaira a 200 katona azonnal eltűnt. A tiszt még egyszer hangsúlyozta: „Be kell teljesítened a fogadalmad, mikor visszatérsz az emberi világba!” Ezekkel a szavakkal szabadon engedték Fujiwarát.
Örök bűntudat és megbánás
Mikor Fujiwara visszatért az emberi világban az életbe, látta, hogy a felesége szomorúan sír. Úgy érezte, hogy egy álomból ébredt, de mégis az álmában minden nagyon élénk volt. Azt gondolta: „Ez alkalommal tiszta szívvel kell átírnom a buddhista szentírásokat.”
Fujiwara fokozatosan újra visszanyerte az egészségét. Előkészítette az ecsetét, tintáját, papírt és a tinta követ, hogy lemásolja a szentírásokat. Megkért valakit, hogy rajzoljon speciális vonalakat a papírra, így szépen tudott írni. Azonban ahogy telt az idő, Fujiwara ismét elfeledkezett önmagáról. Gyakran megállt a másolásnál és elment gésákkal múlatni az időt. Apránként elfelejtett mindent, ami az alvilágban történt. Az élete hamarosan a végéhez ért és meghalt.
Egy évvel később Ki no Tomonori, egy jól ismert Heian waka költő látta Fujiwarát egy álmában, amelyben Fujiwara nagyon furcsán és ijesztően nézett ki. Fujiwara azt mondta neki: „Visszatértem az emberi világba, miután fogadalmat tettem, hogy lemásolok négy kötetnyi buddhista szentírást. De mivel gyenge az akaratom, továbbra is lusta voltam, és mocskos volt az elmém. Mivel nem teljesítettem a fogadalmam, bűnhődöm és most kibírhatatlan fájdalomtól szenvedek.”
„Ha sajnálsz engem, kérlek, keress néhány jó papírt és kérd meg a szerzetest a Mitsui templomban, hogy másoljon le négy kötetnyi buddhista szentírást számomra.” Aztán sírásban tört ki. Ki no Tomonori hideg verejtékben ébredt. Hajnalban felkelt, keresett néhány papírt és elment meglátogatni a szerzeteseket a Mitsui templomban.
Ahogy az egyik szerzetes a templomban meglátta Ki no Tomonorit, azt mondta: „Nos, küldeni akartam valakit érted, de eljöttél magadtól. Ez csodálatos.” Ki no Tomonori kérdezte: „Van valami, amit akarsz tőlem?” A szerzetes így válaszolt: „Múlt éjjel Fujiwarával álmodtam, és azt mondta nekem, hogy tisztelettel le kellene másolnia négy kötetnyi buddhista szentírást, de a lustasága miatt meghalt, és most a pokolban szenved a bűneiért. Fujiwara azt is elmondta nekem, hogy neked van papírod, és könyörgött, másoljam le a szentírásokat, hogy csökkentsem a bűneit. Sírt és azt mondta, hogy kérdezzelek meg erről.”
Ki no Tomonori elmondta a szerzetesnek, amit ő látott a saját álmában. Mindketten sírtak. A szerzetes vette a papírt és tiszta őszinte szívvel lemásolta a buddhista szentírásokat.
Később Fujiwara újra feltűnt az álmaikban, és azt mondta: „Mindkettőtöknek köszönöm. Ezzel az erénnyel, most már van egy kis enyhülésem az elviselhetetlen fájdalomból.” Sokkal jobban nézett ki, és volt némi boldogság az arcán.
A történet forrása: „Uji Shūi Monogatari” Japánban.
Forrás:
The Consequences of Transcribing Buddhist Scriptures with Little Respect
Kép: The Epoch Times
