Zhuge Liang, más néven Kongming egy olyan asszonyt választott feleségnek, akit szépnek sehogy sem lehetett nevezni. A történetet generációkon keresztül adták tovább, és az emberek még mindig nem hallják szívesen. Számos csodálatos legenda szól Zhuge Liangról, és az egyik közülük a toll-legyező története.
Gyermekkorában Zhuge Liangnak volt egy kiváló tanára, aki a hadviselés művészetét és a menny és a föld változásait tanította neki. Amikor Zhuge Liang a hegyekben kirándult, felfedezett egy kunyhót, amelyből hirtelen egy gyönyörű fiatal hölgy lépett ki. Integetett neki, majd meghívta egy teára és egy sakkjátszmára.
Azt mondta: „Kérlek, gyere bármikor, ha van szabadidőd, és játsszunk egy jó sakkpartit.” Zhuge mindennap meglátogatta, és mindig nagyszerűen érezte magát. Azonban többé nem volt figyelmes tudós, és nem értette meg azt, amit a könyveiben olvasott, még úgy sem, hogy ha többször elolvasott egy részt. A tanárát nem tudta becsapni.
Azt mondta: „Könnyű tönkretenni egy fát, de nehéz elültetni! A szépsége elkábított, és vonzódsz hozzá. Tudod te, hogy ő nem más, mint a mennyország halhatatlan darva? Gyakran jön erre a világba, hogy elcsábítsa a halandókat.”
Zhuge elszégyellte magát, és tanácsot kért a tanárától. A tanár sétapálcát adott neki, és azt mondta: „Mindennap megmártózik a tóban. Ez az idő alkalmas arra, hogy elrejtsd a ruháit. Ha nem találja a ruháit, keresni fog, hogy visszaszerezze azokat, és hogy elszámoljon veled. Akkor használd ezt a pálcát és üsd meg vele!”
Zhuge engedelmes diákként azt tette, amit a tanára tanácsolt neki. Mikor a daru nem találta a ruháit, felvette valódi formáját, és megpróbálta kicsípni Zhuge szemét. Kitért, megragadta a madár farkát, és botjával rácsapott a darura.
Mikor a fehér daru megértette, hogy többé nem ura a helyzetnek, kiszabadította magát és elrepült. De Zhuge még mindig a kezében tartotta a farktollait, ezért nem tudott visszatérni erre a világra. Zhuge emlékeztetőül legyezőt készített a farktollakból, hogy el ne feledje ifjúkori bolondságát.
Még ma is úgy tekintenek rá, mint „a magas erkölcsű szavakon túli bölcsre, egy nyugodt elmére, aki törekvés nélküli egyszerű életet élt. Bölcs módon egy csúnya asszonyt választott feleségének. Generációk tisztelték, és számos legenda szól róla, amelyek nemzedékről nemzedékre öröklődtek.”
Kép: WordPress
