Egy nagyon távoli korban, a nyelv és az írás fejlődésének idején az első írott írásjegyek nagyon hasonlítottak a primitív képekhez. Ezek a jósok jövendöléséhez vagy a mindennapi ügyletekhez szükséges dolgokat ábrázoltak, amelyek egy egyszerű kultúrát írtak le, olyan dolgokról, mint a saját tenyésztésű vagy vadászaton elejtett állatok, vagy a területvédelem, az időjárás és a család.
Chang Yen Yuan (Csang Jen Jüan), a Tang-dinasztia történésze egyszer azt mondta: „Az írás abból a szükségből nőtt ki, hogy ötleteket fejezzenek ki… ez volt a természet és a bölcsek szándéka és célja.”
A természet szemlélése
Az ősi kínai művészet a természettel való érzelmi kapcsolatra vagy „kötelékre” összpontosított. A művészet minden formája hatalmas szerepet játszott Kína kormányzásában, és az írást szentnek tekintették.
A költőket és azokat, akik jól írtak, vagy gyönyörű kézírásuk volt, az egész országban nagyon tisztelték. Az írás stílusa is nagyon egyedi volt. Például az ókori kínai írásban nem használtak írásjeleket, és az oldalakon szereplő írásjegyek a jobb felső sarokban kezdődtek, és függőleges vonalban haladtak lefelé. A könyveket onnan nyitották meg, amit egy nyugati ember a hátlapnak feltételezett volna.
Az ősi kínai logografikus írás a természetből származó szimbólumokat használt. Például a „木” írásjegy egy fára hasonlít, és a „林” írásjegy, amelyben két fa van összekombinálva, erdőt jelent.
Három fa vastagot vagy sűrűt jelentett. Egy vonás hozzáadásával az írásjegy törzsének a tövén át úgy módosult, hogy gyökeret jelentsen. Ezek ismert ideogrammák, mivel metaforákon és természeti tárgyakon keresztül ábrázolják az ötleteket.
Az évszázadok során a kínai írásjegyek írásmódja tovább fejlődött. A kínai írás első felismerhető formája 3500 évvel ezelőttről származik, de sokan azt állítják, hogy az egy még messzibb és távolabbi időből származik. Bárhogyan is, a kínai nyelv jelentős mértékben fejlődött a rengeteg év során. Ennek ellenére a nyelv megőrizte az ősi magját, így a világ egyik leghosszabban használt írásrendszere.
Egy 1994-ben megjelent kínai szótár 85.568 kínai írásjegyet gyűjtött össze.
Kommunista beavatkozás
Amikor a kommunizmus elterjedt a Központi Birodalomban, megszűntek a természettel, a Mennyel és az emberrel való kapcsolatok – és ezzel együtt az élet szentsége. A kommunizmus célja az volt, hogy eltörölje a hagyományos kultúrát, és egy ateista, irracionális és agresszív ideológiával helyettesítse azt.
Politikai kampányok sorozatában – például a „négy régi” (régi hagyományok, régi kultúra, régi szokások, régi ötletek) elleni kampányban, a kulturális forradalomban és a Fálun Gong üldözésében (a Buddha Iskola egyik csikung-gyakorlata, ami ugyanakkor nem egyenlő a buddhizmussal) – a végső cél az irodalmárok elpusztítása és a hagyományos kínai értékekkel teli konzervatív szív kipusztítása volt.
1956-ban a Kínai Kommunista Párt megparancsolta a kínai nyelvreform-bizottságának, hogy tegyen közzé egy hosszú, több mint 2000 „egyszerűsített” kínai írásjegyből álló listát. Az arra volt, hogy helyettesítse a meglévő hagyományos írásjegyeket. Ez hatalmas veszteséget jelentett Kína nyelvi örökségének. A számos leegyszerűsített gyök hangsúlyozásánál és bevezetésénél az olyan részeket vett ki egy hagyományos írásjegyből, amelyek „mélységet” és belső értelmet adtak neki.
Például a szerelem hagyományos írásjegye „愛”; de a középen levő „心” (szív) eltávolításával az egyszerűsített írásjegy szív nélküli 爱 (szerelem) lesz. A „聽” (hallgatás) hagyományos írásjegy „听” erre való leegyszerűsítésénél az írásjegy most elvesztette a valódi jelentését. A „耳” (fül) és a „心” (szív) szimbolizálására szolgáló gyököket használták a hallgatásra. A „szívvel való hallgatás” most az újonnan hozzáadott gyökkel „口” (száj) rendelkezik, amely egyáltalán nem a hallgatásra való emberi képesség.
Szívszorító, hogy egy ilyen gazdag kultúrát ilyen sekélyessé tesznek, különösen sok kínai számára, akit úgy neveltek fel, hogy tanulta és értékelte a klasszikus kínai nyelvet és annak ősi eredetét. Mindezek ellenére a klasszikus kínai írásjegyeket továbbra is használják a Tajvanon, Hongkongban, Makaóban és Szingapúrban élő emberek. Az ecset-toll kalligráfia, az ősi művészeti forma, még mindig népszerű időtöltés.
Az óriási kihívások ellenére, amelyekkel ma szembesülnek a kínaiak, Kína kulturális öröksége továbbra is inspirálja és csodálatra bírja az egész világot. A hagyományos kínai kultúrát még mindig kedvelik a Kínán belül és kívül élő jó emberek. A klasszikus kínai írás művészete a vitathatatlanul egyedülálló logografikus közegével meg fog maradni.
Forrás:
https://visiontimes.com/…/chinese-handwriting-and…
Kép: Kína Fókusz
