Fej tábornok legnagyobb bánata

Li Kuang tábornok, más néven Fej tábornok, a Nyugati Han dinasztia köztiszteletben álló vezetője volt. Nagy tehetséggel rendelkezett. A tábornok az íjászatban, a harcművészetben és a katonai stratégiában tűnt ki. Minden elért eredménye ellenére volt egy nagy bánata, amely végzetes hatással volt az életére.

A hsziungnuk, egy nomád nép tagjai Kínától északra, mindig hadilábon álltak a hanokkal. Az európai történelemben helyesen vagy helytelenül „barbároknak” írták le őket. Folyamatosan zaklatták a hanokat és háborút folytattak ellenük, és irigyelték termékeny és vendégszerető földjeiket. Li tábornok élete során több mint 70 katonai hadjáratot vezetett és nyert meg a hsziungnuk ellen. Ennek eredményeként az agresszív hsziungnuk féltek Li Kuangtól, mert rejtélyes és megfoghatatlan képességei voltak a csatatéren.

A Fej tábornok becenevet adták neki, ami kínaiul azt jelenti: „A repülő tábornok”. Így „a Han-dinasztia repülő tábornoka” néven vált ismertté, jelezve, hogy az akciói olyan gyorsak és sebesek voltak, amik dacoltak a gravitáció és az emberi képességek törvényeivel, olyan fürgén mozogva, mint egy madár az égen. A nagy katonai képességei és hőstettei miatt a hsziungnuk nem mertek újra betörni a királyságába.

Li Kuang fiatal korától kezdve vezette a hadsereget, és magas rangú tisztviselőként szolgált, valamint 40 éven át különböző időpontokban kormányzóként birtokolt hivatalokat. Erős erkölcsi jelleme volt, nem volt hajlandó kenőpénzeket elvenni, megelégedett azzal, hogy ugyanazt az ételt egye, mint az emberei, és megosztotta velük a jutalmait is.

A különféle katonai hadjáratok során a hadsereg néha élelem- vagy vízhiányban szenvedett. Li tábornok nagy jóindulatot tanúsított azzal, hogy először mindig a katonáit engedte enni és inni.

Mivel Li tábornok barátságos és toleráns volt, katonái nagyon hűségesek és odaadóak voltak iránta. Bátran harcoltak együtt a legkeményebb csatákban és a legfárasztóbb körülmények között is hozzáértő vezetése alatt.

Szema Csien történész azt mondta Li Kuang tábornokról:

„Ha valaki igaz ember, akkor nem kell utasítania az embereket, hogy engedelmeskedjenek; ha nem igaz ember, senki sem hallgat rá.”

De Li Kuang minden bátorsága és harctéri sikere ellenére egy nagy problémával szembesült. A sok jó tulajdonsága ellenére sem léptették elő jobban, míg az unokatestvérét, Li Cajt, aki szintén tisztviselő volt, újra és újra előléptették, végül miniszterelnök lett. Noha Li Caj jelleme és teljesítményei messze alulmaradtak Li Kuangéival szemben, Li Caj előrelépett, míg Li Kuang nem.

Ugyanez történt sok más tiszttel és katonával, aki Li Kuang alatt szolgált; előléptették őket és egy Li fölötti rangot kaptak, míg Li tábornok nem lépett tovább.

Egy nap Li Kuang megkérdezte a barátját, egy Vang Suo nevű asztrológust, az életéről és sorsáról. „Nem kaphatok semmilyen előléptetést. Ez a sorsom?”

Vang Suo azt kérte: „Kérlek, gondolkozz el róla. Csináltál olyasmit az életedben, amit megbántál?”

Rövid töprengés után Li Kuang ezt válaszolta: „Amikor a Hosszú Nyugat őreként szolgáltam, ott sok lázadó volt. Több mint 800-at szedtem rá közülük, meggyőzve őket, hogy adják meg magukat, és aztán ugyanazon a napon megölettem őket. Ezt sajnálom a legjobban!”

Nincs annál nagyobb bűn, mint olyan emberek megölése, akik megadják magukat

„Nincs annál nagyobb bűn, mint olyan ártatlan emberek megölése, akik megadják magukat, és ezért nem léptetnek elő” – mondta Vang.

Néhány évvel később az immár idősebb Li Kuang követte a nagy Vej Csing tábornokot a csatába. A bűne miatt kiszabott büntetés részeként Li eltévedt az úton és későn érkezett a csatába, és végül a saját kardjával ölte meg magát.

Li Kuang fiai szintén korán elhunytak. Li édesanyját, feleségét és gyermekeit mind meggyilkolták a királyi palotában, míg Li Kuang unokáját, Li Linget később legyőzték, és megadásra kényszerítették a hsziungnuk elleni háborúban. Így a Li család lassan eltűnt.

Li tábornok sok képessége ellenére nem léphetett előre a karrierjében, és élete végül tragikus véget ért.

Az ősi Kínában tudták, hogy ámbár az embernek egyébként erős erkölcsi jelleme lehet, ha olyan nagy bűnt követ el, mint például sok ártatlan élet kiontása, akkor biztosan nyomorult sorsra jut.