Egy Pekinghez kötődő csoport 2009 óta több mint 120 újságírónak szervezett utazásokat Kínába, közel 50 amerikai sajtóorgánumból, a Kínai Kommunista Párt (KKP) befolyásának elmélyítésére irányuló széles körű kampány részeként az Egyesült Államokban.
A China-United States Exchange Foundation (CUSEF) elnevezésű csoport egy hongkongi székhelyű nonprofit szervezet, amelynek élén Tung Chee-hwa milliárdos, a kínai rezsim tisztviselője áll. Tung korábban Hongkong kormányának vezetője volt, és jelenleg a KKP politikai tanácsadó testületének, a Kínai Népi Politikai Konzultatív Konferenciának az alelnöke. A CUSEF a külföldi ügynökök nyilvántartásáról szóló törvény (FARA) szerint „külföldi elöljáróként” van bejegyezve.
A FARA beadványaiból kiderül, hogy a csoport hogyan igyekezett befolyásolni a média megjelenését és hogyan formálta a közvéleményt az Egyesült Államokban.
Újságírói utak mellett a csoport utazásokat szervezett a jelenlegi és a volt törvényhozóknak is, a főbb kiadványok médiavezetőinek magánvacsorák útján kedveskedett, és az volt célja, hogy az Egyesült Államokban egy „harmadik felet támogató” csoportot neveljenek ki, akik pozitív véleménycikkeket gyártanak Kínáról, amelyek a nyugati sajtóorgánumokban jelennek meg.
Ezek a tevékenységek megvilágítják a KKP széles körben tett erőfeszítéseit, a közvélemény hozzáállásának és a nyugati demokráciák elit rétegei által alkotott véleményének befolyásolására, annak érdekében, hogy a kormányokat meggyőzzék a pekingi programnak megfelelő rendelkezések elfogadásáról. A Párt által „Egyesült Front munka” névre keresztelt kampánynak a célja az, hogy „az amerikaiakat befogadóképessé tegye a pekingi tekintélyelvűségre” – mondta Mike Pompeo külügyminiszter tavaly októberi beszédében.
A rezsim a külföldi sajtóorgánumok célbavételén keresztül azt reméli, hogy visszaszoríthatja Pekinggel szembeni negatív médiavisszhangot, ugyanakkor növelheti a kedvező tudósítások számát – írta egy email-ben Grant Newsham, a washingtoni központú biztonságpolitikai központ munkatársa.
A pozitív történetek – mint például „hány fényes felhőkarcoló van Sanghajban és Sencsenben, és hogy a KNK [Kínai Népköztársaság] milyen sikeresen küzdött a COVID-19 ellen, és hogy a kínai gazdaság szépen helyreállt” – formálják „az USA-ban mind a nyilvános és a „hivatalos” gondolkodásmódot is – és végső soron kialakítják a hivatalos (üzleti és pénzügyi) politikát is ”Kína felé – mondta Newsham.
A média elköteleződése
A CUSEF által megbízott PR cég, a BLJ Globál részéről 2011-től szolgáltatott FARA adatokból kirajzolódik egy többrétű terv, amely pozitív keretek közé helyezné az USA – Kína kapcsolatokat a közvélemény körében, középpontban azzal a gondolattal, hogy „Kína egy nélkülözhetetlen partner az USA számára.”
A cég a CUSEF számára végzett munkájának célkitűzéseit a következőképpen határozta meg: „Egy az USA és Kína közötti kapcsolatokról hasonlóképpen gondolkodó szakértői közösségének létrehozása, és támogatása.” „Kapcsolatok kiépítése olyan befolyásos médiafigurákkal, akik pozitív hangként szolgálhatnak az USA és Kína közötti kapcsolatokról folytatott párbeszédekhez.” Illetve „Pozitív és összehangolt üzenetek kialakítása az Egyesült Államok és Kína elköteleződéséről, és az üzenet továbbítása a [Tung] elnökén …a harmadik-felet támogatókon és szervezeteken, valamint a médián keresztül.”
A 2010-es cél az volt, hogy átlagosan heti három cikket helyezzen el különféle kiadványokban amelyek Kínát támogatják. A cég 2009-ben 26 véleménycikk és 103, cikken belüli idézet közzétételét „segítette vagy befolyásolta közvetlenül” – áll a beadványban.
Néhány pozitív véleménycikket a CUSEF „harmadik felet támogatói”, egy szakértői csoport, egykori politikusok és befolyásos személyiségek írtak, akiknek számát a BLJ bővíteni kívánta, tekintve kulcsfontosságú szerepüket a „pozitív üzenetek hatékony terjesztésében a média, a kulcsfontosságú befolyásos személyek és véleményvezérek, valamint a nagyközönség felé. ”
Újságírók utaztatása
2009 óta a BLJ 48 amerikai kiadótól 128 újságíró számára szervezett újságírói utakat, köztük a Washington Post, a New York Times, az L.A. Times, a Vox, az NPR és az NBC számára – derül ki a FARA beadványainak áttekintéséből.
A cég a 2011-es beadványban „ismerkedési utaknak” nevezte ezeket a látogatásokat, amelyek célja a „legjobb újságírók toborzása Kínába, a hatékonyság és a kedvező tudósítás lehetőségei alapján”.
„Ezeket a látogatásokat úgy kellett megtervezni, hogy új és pozitív képet kapjanak Kína eredményeiről, és hangsúlyozzák, mennyire fontos, hogy az Egyesült Államok közvetlenül elköteleződjön Kínával” – mondta.
A beadvány szerint 2009-ben két utazáson, amelyen hét publikáció újságírói vettek részt, 28 cikk született.
A kínai utazások, a Newsham szerint, hasonlítanak a kínai rezsim „régóta alkalmazott ’látogatási diplomáciájára’ és vendéglátására, amely számos ország kormánytisztviselőivel és üzletemberével olyan jól működik”.
Hozzátette, ez a megközelítés „olyan emberekkel működik nagyon jól, akiknek csak korlátozott tapasztalata van Kínával kapcsolatban”.
Az újságírók azt hihették, hogy mentesülni tudnak a rezsim befolyásolási erőfeszítéseitől – mondta Newsham. „De ezt nehéz elhinni.”
Változás a megítélésben
A kínai rezsim a CUSEF által finanszírozott külföldi újságírói utakat fontos programként hirdette meg, amelyek révén az újságírók megérthetik az „igazi Kínát”.
A Kínai Népi Külügyi Intézet, az állam által ellenőrzött szerv, amely rendszeresen finanszírozza külföldi tisztviselők utazásait, vendégül látja az újságírókat a CUSEF által támogatott utazásokon.
Az Intézet akkori igazgatója, Yang Wenchang egy 2009-es belső megbeszélésen „nagyon jó kísérletnek” nevezte az amerikai médialátogatásokat, megjegyezve, hogy ilyen erőfeszítéseket hosszú távon kell végrehajtani, különös hangsúlyt fektetve egy „egyedi márka létrehozására.”
2020-ban az intézet igazgatója, Wang Chao házon belüli kiadványukban azt írta, hogy a szervezet egyre nagyobb erőfeszítéseket tett a külföldi médiacsoportok meghívására Kínába, hogy azok „saját kezűleg tapasztalhassák meg Kína fejlődését, és ezeket a médiumokat ablakként használhassák arra, hogy még több külföldi lássa az igazi Kínát.”
A Párt által vezetett All-China Újságíró Szövetség 2010 óta folytat újságírócsere-programot. Egy 2016-os állami médiacikk azzal dicsekedett, hogy az egyesület által szervezett külföldi médialátogatások kulcsszerepet játszottak Kína nemzetközi „baráti körének” bővítésében.
Az ilyen utak lehetővé tették „azoknak az újságíróknak, akik soha nem voltak Kínában, és akiket a Kínáról szóló, elfogult, amerikai beszámolók mélyen befolyásoltak”, hogy „mélyreható beszélgetéseket folytassanak kínai tisztviselőkkel, szakértőkkel és médiapartnereikkel Kína fejlődéséről, ami segít tisztázni a félreértéseket vagy aggályokat”- áll a cikkben.
Továbbá idézte a Huffington Post egyik vezető szerkesztőjének ajánlásait, aki szerint az egyesület által szervezett látogatások „ráébresztették, mennyire tudatlan az amerikai sajtókör Kínával kapcsolatban.”
A L. A. Times Pulitzer-díjas pénzügyi rovatvezetője egy 9 napos kínai látogatás után azt mondta, hogy az amerikai média Kínával kapcsolatos megértése a riport szerint „soha nem fog felzárkózni Kína fejlődésének sebességéhez”.
Egy „Patrick” -ként azonosított Reuters riporter szerint a kínai látogatás megváltoztatta a kínai média szerepével kapcsolatos megítélését.
„Mielőtt Kínába látogattam, azt gondoltam, hogy a kínai média az osztályharc célját szolgálja, de miután idejöttem, azt tapasztaltam, hogy ez az elképzelés még mindig a kulturális forradalom időszakához van ragadva, ami kissé nevetséges” – mondta a kínai cikk szerint. A média csereprogramot „meglehetősen értékesnek” nevezte.
A rezsim a krízis idején is felhasználta ezeket a médiautakat, és igyekezett a külföldi média érzelmeit a maga oldalára állítani. 2008-ban, illetve 2009-ben a tibeti és hszincsiangi etnikai kisebbségek a párt uralma ellen irányuló nagy tiltakozásait követően, amelyeket a KKP zavargásoknak bélyegzett, a szövetség „elítélte az elhamarkodott híreket gyártó nyugati médiát” – áll az állam által működtetett Xinhua 2011-es cikkében. A csoport „azonnal megszervezett a külföldi médiák számára helyszíni interjúkat…, hogy kedvező megítélést teremtsen az események kezeléséhez” – áll a cikkben.
A Reuters nem kívánt nyilatkozni. A Huffington Post és az L. A. Times nem válaszolt azonnal a megjegyzéskérésekre.
Magán vacsorák
2009 és 2017 között a CUSEF különféle vacsorákat és találkozókat rendezett 35 kiadó képviselőivel, köztük a Time magazin, a Wall Street Journal, a Forbes, a New York Times, az AP és a Reuters képviselőivel.
A Tung által rendezett magánvacsorákat a top vezetőkkel és szerkesztőkkel a legnépszerűbb amerikai kiadványoktól – általában Washingtonban és New Yorkban – a BLJ a FARA 2011-es beadványában úgy írta le, hogy ezek „felbecsülhetetlen értékűnek bizonyultak a híripar vezetőinek támogatása és elkötelezettsége szempontjából”.
„Bár ez nem számszerűsíthető, a Tung úr által a magas szintű véleményformálókra gyakorolt befolyás arra szolgált, hogy befolyásolja a híreket a főbb kiadóknál és befolyásolja az elitet” – folytatta a BLJ.
A Kínai Népi Politikai Konzultatív Konferencia alelnökeként Tung a rezsim Egységes Front hálózatának kulcsfontosságú szerepét tölti be. A tanácsadó testület a „szocialista demokrácia előmozdításának” a „hazafias egyesült front” szervezetként azonosítja magát.
Az Egyesült Front munkája, amelyet a párt vezetői „varázsfegyverként” jellemeznek, több ezer olyan csoport erőfeszítéseit jelenti Kínában és azon kívül, amelyek politikai befolyásolási műveleteket hajtanak végre, elnyomják a másként gondolkodó mozgalmakat, összegyűjtik az intelligenciát és megkönnyítik a technológia átadását Kínába.
Tung, sanghaji születésű hongkongi üzletember volt Hongkong első vezetője, miután a város 1997-ben átkerült a brit kormánytól a kínai uralom alá. 2005-ben lemondott, mielőtt befejezte második ciklusát. Hivatali ideje alatt ő felügyelte a vitatott, 23. cikknek nevezett felforgatásellenes törvénytervezet kidolgozását, amely a város legnagyobb tiltakozását váltotta ki, a 2019-es tömeges demokráciapárti tiltakozásokig.
Folyamatosan kimutatta hűségét a kínai rezsim iránt, legutóbb decemberben fejezte ki támogatását azzal a nemzetbiztonsági törvénnyel kapcsolatban, amelyet Peking tavaly a városra kényszerített. Azt is állította, hogy Peking nem szegte meg az „egy ország, két rendszer” képlet alapján tett ígéreteit – amelynek értelmében Hongkongnak meg kellett volna őriznie az anyaországban nem megtalálható autonómiát és szabadságjogokat -, és korábban az elmúlt 22 év alatt sem „avatkozott be Hongkong ügyeibe.”
A Xi Jinping kínai vezetővel 2017-ben tartott találkozón Hszi megdicsérte Tungot, hogy „önzetlenül szentelte idejét, energiáját, bölcsességét és erőforrásait a nemzetnek”, és „példát mutatott az őt követők számára”.
A CUSEF és a BLJ nem válaszolt a megjegyzésekre. A CUSEF a külpolitikáról szóló 2017-es nyilatkozatában tagadta, hogy bármilyen kapcsolatban állna a kínai rendszerrel. „Nem célunk egyetlen kormány politikájának előmozdítása vagy támogatása sem” – mondta akkor egy szóvivő.
A kínai pénz csábítása
Amellett, hogy a személyes kapcsolatok révén elősegíti a befolyást, a KKP közvetlenebb befolyást gyakorol a nyugati médiára azáltal, hogy ellenőrzi a Kínában való működésüket és a kínai állampolgárokhoz való hozzáférésüket – jegyezte meg Newsham.
„Ha túl kritikusan írsz valamit a KKP-val kapcsolatban… akkor kirúghatnak az országból’ – mondta Newsham. „Tehát ez bizonyos mértékű öncenzúrához vezet – ami óhatatlanul árnyalja [Kína] valós képét, mivel kevésbé pontos leírást ad a dolgokról.”
Kínában a külföldi tudósítók azzal vádolták a rezsimet, hogy „fegyverként” bánnak a vízumokkal, hogy nyomást gyakoroljanak a külföldi médiára, hogy megváltoztassák jelentéseiket. Tavaly februárban a rezsim visszavonta a Wall Street Journal három újságírójának vízumát, miután az újság elutasította a bocsánatkérést a „Kína Ázsia igazi beteg embere” címet viselő véleménycikkért.
2013-ban a Bloomberg visszatartott egy oknyomozó riportot Wang Jianlin, Kína akkori leggazdagabb embere és a KKP legfelsőbb vezetői közötti kapcsolatokról, félve a pekingi megtorlástól – jelentette tavaly az NPR. „Biztos, hogy arra késztetné a Kommunista Pártot, hogy tudja, teljesen bezárjon minket és kirúgjon az országból” – mondta Matthew Winkler, a Bloomberg akkori főszerkesztője egy 2013. októberi konferenciahívásban, amit megszerezett az NPR. „Valószínűleg bezárnának minket.”
Egy sikeres kampány
Newsham szerint Peking erőfeszítései az amerikai sajtóvisszhang eltérítésére „meglehetősen sikeresek” voltak.
„Vegyük figyelembe azt is, hogy mennyi időbe telt, hogy bármilyen sajtóvisszhangot kapjon a kínai népirtás Hszincsiang-ban, vagy egyáltalán a KKP szerveltávolításai kínai áldozatokból, gyakran Fálun Gong gyakorlókból” – mondta egy spirituális csoportra utalva, amelyet Kínában 1999 óta súlyosan üldöznek. „A KKP szempontjából ez siker.”
A pekingi emberi jogi visszaélések aluljelentése mellett az amerikai sajtóorgánumok gyakran nem veszik figyelembe a kínai rezsim szerepét a hazai földön történt válságok okozásában.
Például a KKP vírusjárvány ismertetésekor a „mainstream média nem volt hajlandó még csak eljátszani sem a kínai laboratóriumból való kiszivárgás lehetőségével. És az ilyen állításokat „álhírekként” támadták – mondta Newsham.
Megjegyezte, hogy ez az elmélet csak a közelmúltban tűnt fel nagyobb elfogadottsággal a médiában. „De a média legalább egy évet vesztegetett, és hagyta, hogy a Kínai Népköztársaság elrejtse a történetet.”
Az évente több tízezer amerikait megölő fentanil-válság sajtótájékoztatóin szintén rendszeresen elmulasztja megemlíteni, hogy a szintetikus kábítószerek Kínából származnak – jegyezte meg Newsham. Eközben a kínai gazdaságról szóló jelentések „nagyon ritkán” említik, hogy a hivatalos gazdasági és pénzügyi statisztikák megbízhatatlanok, vagy hogy az országban nincs jogállamiság – tette hozzá.
A Newsham azt javasolta, hogy a média a kínai rezsimmel való kapcsolattartásban „térjen végre vissza az alapelvekhez.”
„Vajon ezek az újságírók / vezetők hasonló módon bántak volna Dél-Afrika ’apartheid korszakának’ kormányával? Talán nem.”
Forrás:
