A Keleti Jin-dinasztia (Kr. u. 317–420) alatt Fu Jian, a Qin állam királya ellenőrizte lényegében egész Észak-Kínát. Kr. u. 383-ban Fu Jian 900 000 katonát vezetett, hogy megtámadja Jin államot, Kína déli részén.

Li Shimin-t (Kr. u. 599-649) a Tang dinasztia második uralkodóját úgy ismerték, mint Taizong császárt, akit nagyra becsült több mint egy évezred emberisége Kínában, Koreában, Japánban és más Kínával szomszédos országban. 23 éves uralkodása alatt Kína elérte politikai, gazdasági és kulturális csúcspontját, valamint békés és virágzó időszakát, mely úgy volt ismert a kínai történelemben, mint az Aranyló Uralkodás Időszaka. A császárra úgy emlékeznek, mint aki nagy empátiával volt a népe felé; egy erős és határozott vezető, aki mégis pozitívan válaszol a korlátozás nélküli és merész tanácsokra vagy intésekre a tanácsadóitól és segédeitől. Kezdetben konfuciánus moralista volt, támogatta a buddhizmus jelentős terjedését Kína egész területén. Az egyik évben kisebb sáskajárás tört…

Yelü Chucai egy híres szerzetestől buddhizmust tanult, miután Dzsingisz kán serege bevette Pekinget. Később, miután Dzsingisz kán hallott kiemelkedő tehetségéről, felajánlotta neki a tanácsadói posztot. Yelü Chucai mélyen csalódott volt a Jin-dinasztia széles körben elterjedt korrupciója miatt, és eldöntötte, hogy helyette Dzsingisz kánt fogja szolgálni.

A legenda szerint, amelyet a Shiji könyvben (a Nagy Történész írása) rögzítettek, létezett egy kivételes orvos, akit Bian Que-nek hívtak és kétezer-ötszáz évvel ezelőtt élt, körülbelül ugyanabban az időszakban, mint Konfuciusz (i.e. 552-479). Látnoki képességgel volt megáldva, és csodadoktorként ismerték.

Li Kuang tábornok, más néven Fej tábornok, a Nyugati Han dinasztia köztiszteletben álló vezetője volt. Nagy tehetséggel rendelkezett. A tábornok az íjászatban, a harcművészetben és a katonai stratégiában tűnt ki. Minden elért eredménye ellenére volt egy nagy bánata, amely végzetes hatással volt az életére.

Mióta megalapították a Han dinasztiát (Kr.e. 206 – Kr.u. 220), a nomád Xiongnu volt a Han dinasztia legfenyegetőbb ellensége északról és nyugatról is. Wu császár uralkodása alatt elvetették a védekező külpolitikát, és a császár sorozatos támadásokat indított Xiongnu ellen. Zhang Qian a Han dinasztia egyik katonatisztje volt.

Wen Zhi (Kr.e. 323-284) Szong állam egy polgára volt az államok (Kr. e. 475-221) közt dúló háborús időszakban. Meglehetősen jártas volt a gyógyászatban. A Zhi Zhong egy fejezetében a Történet a Qing Dinaszita előttről című könyvben, melyet Lu írt, volt egy Wen Zhi-től származó bejegyzés, melyben azt írja le, hogy hogyan alkalmazta a tradicionális pszichológiai elvet: ismertebb nevén a „depresszió helyettesítése haraggal“ elvét, hogy Qi állam Min királyának depresszióját meggyógyítsa.

Zhang Sanfeng vagy Chang San-Feng (ismerik még úgyis, mint Zhang Junbao vagy Chang Chun Pao) a kínai történelem egyik legendás taoistája. A tai chi harcművészet megalapítója. Úgy tartják, hogy elérte a Taót és a halhatatlanságot.