A Tang-dinasztia korában Kína keleti felében élt egy megyei bíró. Név szerint Wang Lu, aki nagyon kapzsi volt, és ezért töménytelen mennyiségű kenőpénzt fogadott el. Wang figyelmen kívül hagyta azt a kötelességét, hogy a népet szolgálja, ellenben nagy érdeklődést mutatott a törvénytelen pénzszerzési módok iránt. Az egyik titkára ugyanolyan csalfa volt, mint ő, és gyakran rosszban sántikált, hogy abból Wang Lu hasznot húzhasson. Egy nap a megyében élő emberek pert indítottak a titkár ellen. Azzal vádolták, hogy megsérti a törvényt és kenőpénzt fogad el. A jogsértések listája, amit panaszként leírtak, nagyon hosszú volt. Mikor a bírósági tárgyalás elkezdődött, Wang Lu elkezdte olvasni az összes bűncselekményt, amit felsoroltak a panaszban. Minél…

Hszian, Kína Kép: Erzsébet Nagy

Egy nagyon távoli korban, a nyelv és az írás fejlődésének idején az első írott írásjegyek nagyon hasonlítottak a primitív képekhez. Ezek a jósok jövendöléséhez vagy a mindennapi ügyletekhez szükséges dolgokat ábrázoltak, amelyek egy egyszerű kultúrát írtak le, olyan dolgokról, mint a saját tenyésztésű vagy vadászaton elejtett állatok, vagy a területvédelem, az időjárás és a család. Chang Yen Yuan (Csang Jen Jüan), a Tang-dinasztia történésze egyszer azt mondta: „Az írás abból a szükségből nőtt ki, hogy ötleteket fejezzenek ki… ez volt a természet és a bölcsek szándéka és célja.” A természet szemlélése Az ősi kínai művészet a természettel való érzelmi kapcsolatra vagy „kötelékre” összpontosított. A művészet minden formája hatalmas szerepet játszott…

A késő Ming- és a korai Csing-dinasztiákban Feng Menglung három remekművet írt – a “Figyelmeztetés a világnak”, Yu Shi Ming Yan (Jü Si Ming Jen) és “A világ felébredése” címűeket. A Wu Shi Tong Yan (Vu Si Tung Jen) ötödik kötetében van egy érdekes történet egy Hszier nevű gyermekről, aki egy nap eltűnik, és senki sem tudja megtalálni. A történet a Ming-dinasztiában zajlik, ahol volt egy család, amely a kínai Csiangszu tartomány, Csangcsou prefektúra, Vuhszi megye Keleti Kapuján kívül élt. Ebben a családban három testvér volt, a legidősebb Lu Jü, a második gyermek Lu Pao, a harmadik gyermek Lu Csen. Lu Jü és felesége egy napon nagyon elszomorodtak, amikor a…

Kép: Erzsébet Nagy

Képek: Erzsébet Nagy

Kép: Erzsébet Nagy

He Ruchong, egy férfi Tongchengből a Ming Dinasztiában élt (1368-1644), a régi Kínában. Volt egy idősebb testvére (bátyja), akit, He Rushen-nek hívtak. 1573-ban, Wanli császár uralkodásának második évében mindketten első helyet értek el a kerületi közigazgatási vizsgán. He Ruchong később egy magas rangú hivatalnok lett a királyi törvényszéknél, idősebb testvére, He Rushen pedig kincstárnok lett Zhejiang provinciában. Azt beszélték, hogy a He család szegénységben élt. He Ruchong és He Rushen fiatalkorukban a Shiwu buddhista templomban tanultak a Qing hegyen, Tongchengben. Egy szilveszter éjszakán, mialatt az összes család a városban az újévet ünnepelte és a tűzijátékkal törődött, egymásra néztek és felsóhajtottak, mert akkora szegénységben éltek, hogy nem tudtak haza menni, hogy…

Kínai karakter: 老 (Lao) A 老 (lao) karakter öreg, vagy idős embert jelent. Lao Tzu nevének szó szerinti fordítása „kort” jelent, ami inkább idős kinézetére utal, mintsem bölcsességére. A kínai társadalomban az idősek bölcsességét mélyen tisztelik. A fiatalabb generáció többnyire elhatárolódik az öregektől, de így is a legnagyobb tisztelettel kezelik őket. Már a jóscsontok feliratai között is megtalálható a lao 老 karakter, ami egy képileg nagyon kifejező szó. Egy hosszú, kócos hajú személyt ábrázol bottal a kezében. Annak ellenére, hogy egy ilyen embert, akinek hosszú, kócos haja volt, a hagyományos kínai társadalomban nagyon udvariatlannak tartottak volna, az idősebbek mégiscsak joguk volt ahhoz, hogy úgy viselkedjenek és azt tegyék, amit akartak.…