avagy az igazság ősi isteni lényének története, amely elbeszéli az erkölcs és jogalkotás kérdéseit
Amikor az emberek szíve jó volt, a magas erkölcs volt az egyetlen szükséges törvény és mérték, amely vezeti a viselkedést és a jó embereket megkülönbözteti a rosszaktól.
A kínai 法 (fǎ) jelentése törvény vagy módszer. Két részből áll: 氵 (shuǐ) és去 (qù). 氵egy változata a 水 (shuǐ)–nak, a víznek , míg a 去 azt jelenti, hogy menni, eltávolítani vagy megszűntetni.
Az eredeti írásjele a 法–nak ez volt: 灋, amelynek ugyanaz a kiejtése, de három részből áll: 氵, 廌 (zhì), és 去.
A legenda szerint 廌 egy isteni lény, akit az istenek ajándékoztak a Sárga császárnak az ősi Kínában. 廌 ismert 獬豸 (xiè zhì)–ként is, egy nagyon erkölcsös és őszinte teremtményként, akinek egy szarva van, és tisztán meg tudja különböztetni a jót a rossztól.
Ha az ősi időkben volt egy vita, amit nehéz volt megítélni, a 廌–t hívták, hogy használja a szarvát az elkövető azonosítására.
Ez arra ösztönözte az embert, hogy vizsgálja meg önmagát, és tanulságul szolgált és segített az embereknek felismerni, hogy milyen a helyes és becsületes viselkedés.
A 法–ban és 灋–ban a氵 vizet szimbolizálja, hogy milyen a dolgok alapja, míg 去 adja meg az „elmegy, elutazik” vagy a „megszűntetni” azt, ami nem helyes jelentést.
A 廌 igaz természetét úgy emlegették, mint a méltányosság és az igazságosság megtestesülését, az ősi emberek sokkal magasabb erkölcséről is beszél a későbbi generációkkal összehasonlítva.
Amikor az emberek szíve jó volt, a magas erkölcs volt az egyetlen szükséges törvény és mérték, amely vezeti a viselkedést és a jó embereket megkülönbözteti a rosszaktól.
Később 廌-t eltávolították a灋–ból, így a forma leegyszerűsödött: 法.
Az is látható, hogy az erkölcsi elfajulás fokozatosan okozott változásokat az emberek szívében, növelve a törvények bonyolultságát, mivel szükségessé vált, hogy korlátozásokat írjanak elő, és megvédjék az embereket a bajtól.
Visszatérés a Fához
A Buddha Iskolában, ahol úgy mondják, hogy a Fá-t művelik (法) vagy az univerzum Igazságát, mint egy utat valakinek a veleszületett jóságához való visszatéréshez.
Ez ugyanaz, mint amit a Tao Iskolában Taonak (道) hívunk vagy az univerzum rejtélyes Útjának, amit szintén Tao-nak neveznek.
法冠 (fǎ guān), vagy törvény korona – egy kalap, amit a bírák viseltek az ősi Kínában – rá volt hímezve a 廌 képe. Ez szimbolizálta, hogy ők illetékesek a bűnüldözésre vagy執法 (zhí fǎ) kell viselkedniük, mint 廌.
Ez azt jelenti, hogy olyannak kell lenniük, mint a víznek a szintje, részrehajlás vagy önző szív nélkül, és képzettnek kell lenniük, hogy megkülönböztessék a jót a rossztól, merniük kell azonosítani az elkövetőt, és félelem nélkül végezni a munkájukat, hogy távol tartsák az embereket a bajtól.
Egy másik eredeti formája a 法–nak 佱 volt, ugyanazzal a fǎ kiejtéssel.
A 亼 (jí) karakter tagjai azt jelentik, hogy összeállítani vagy összegyűjteni, és a正 (zhèng) utal arra, mi egyenes és korrekt. A karakter egyértelműen mutatja, hogy a 法 hordoz mindent együtt, ami helyes, és így ennek a szerepe, hogy visszatérjen ahhoz, ami helyes.
A 法 írásjelet sok másik írásjelben használják, olyan kapcsolatokban, amik a törvény vagy a módszer ötletét közvetítik.
Néhány példa, többek között a 方法 (fāng fǎ) és a辦法 (bàn fǎ), megközelítés vagy módszer; 法律 (fǎ lǜ), törvény; 禮法 (lǐ fǎ), etikett vagy szertartási törvények; 書法 (shū fǎ), kalligráfia vagy írásművészet; 算法 (suàn fǎ), algoritmus; 護法 (hù fǎ), a törvény vagy az igazság védelme; és立法 (lì fǎ), jogalkotás, jogszabályok vagy törvényalkotás.
Ezen kívül a法國 (fà guó) utal Franciaországra, a fonetikus fordítás alapján.
Forrás:
