Zhao Kuangyin (927–976) Taizu császárként vált ismertté, aki egyben a Song-dinasztia megalapítója is. Katonai vezetőként újraegyesítette Kína legnagyobb részét, méghozzá sok kis királyságból. Emberbarát uralkodónak tekinthető, aki több szólásszabadságot adott az embereknek, és fejlesztette a kormányzás számára a tehetségek kiválasztásának a rendszerét.
Taizu császár az uralkodása alatt tökéletesen tisztában volt azzal, hogy „egy nemzet sorsa a népétől függ”. Emlékeztetőül a hálószobájának az ablaküvegére helyezte el azt a mottót, amelynek jelmondatát követte is: „visszafogni a saját vágyaimat és jobban gondoskodni a népemről”.
Történelmi feljegyzések mutatják, hogy Taizu császár szerény maradt, azt követően is, hogy trónra került. Egy hétköznapi gyaloghintót tartott, és a hálószobáját nagyon egyszerűen díszítette nádból szőtt szövetből vágott függönyökkel, amelyek nem különböztek egy átlagos családétól, kivéve a jobb kézművességet. Megtartotta és hordta a régi ruháit és elvárta a rokonaitól, hogy hasonló életet éljenek. Egyszer azt mondta a királynőjének: „Hogyan is várhatnád el az emberektől, hogy támogassanak, ha elveszed a vagyonukat azért, hogy magadnak kedvezz.” Megszidta a lányát, amikor egy drága hímzéses ruhát viselt: „Hálásnak kellene lenned a mennynek, hogy egy gazdag családba születtél, és ne rontsd el az áldásodat pazarlással, mert az rossz karmát hozhat rád!”
Taizu császár kedves és nagylelkű uralkodója volt a népének. Történt jó néhány természeti katasztrófa az uralkodása alatt, és Taizu császár mindig könnyítő intézkedésekkel, adómentességgel és menhelyek rendelkezésre bocsátásával válaszolt ezekre.
Taizu császárt úgy is tisztelték, mint a „legszigorúbb császár”-t, mert keményen lesújtott a kínai történelem ezen időszakának korrupt hivatalnokaira. Uralkodásának tizenhat éve alatt huszonnyolc korrupt hivatalnok kivégzését rendelte el. Kizárt minden hivatalnokot a nemzeti amnesztiából, akiket szintén bűnösnek talált a korrupcióban.
Taizu császár egy jobb rendszert hozott létre, hogy kiválogassa a tehetségeket. Megújította az úgynevezett udvari vizsgát Kr. u. 973-ban, megrendezett egy tehetség-kiválasztó vizsgát a császár saját elnöklésével a palota udvarában. Az előző udvari vizsgát háromszáz évvel ezt megelőzően tartották a Tang-dinasztia korában.
Egyszer az egyik vizsgáztató manipulálta a felvételi rangsort, miután megvesztegették. A vizsgázók tiltakozásától félve bemutatta a listát Taizu császárnak a hivatalos bejelentés előtt abban a reményben, hogy a császár jóváhagyása igazolja majd a döntését.
Song Taizu császár dühösen válaszolt: „Azért jelöltelek ki vizsgáztatónak, hogy felelős legyél a bejutásért. Mi értelme van a jóváhagyásomat kérni – még sosem néztem át a papírjaikat. Ha bármilyen panaszt hallok a hivatalos bejelentés után, el foglak számoltatni ezzel!” A vizsgáztató annyira megrémült, hogy visszaállította a rangsort.
Történelmi feljegyzések szerint, amikor néhány vizsgázó felfedezte az egyik vizsgáztató kenőpénz üzletelését és fellebbeztek a császárnál, Taizu császár magához vette a vizsgapapírokat és elrendelte az újravizsgáztatást. Ezt követően ragaszkodott hozzá, hogy egy második vizsga is legyen, amit személyesen szintén udvari vizsgának nevezett el, és rendszerezte az udvari vizsgát. Azokat, akik jeleskedtek ezen az udvari vizsgán, azután a „császár diákjai”-nak nevezték, az udvari vizsga pedig a kiválasztási rendszer fejlődésének tekinthető.
Az uralkodása alatt Kína a művészeti, filozófiai, irodalmi és gazdasági teljesítmények dicsőséges és kiváló időszakának volt a tanúja.
Kép: A Song-dinasztia Taizu császára – a kiváló katonai vezető és emberbarát uralkodó (SM Yang/Epoch Times)
Forrás: Történetek az ősi Kínából
