Kína történelmi őstörténetében az erény volt minden dolog mércéje. A Menny törvényei határoztak meg erényességet, jót és rosszat. A korai uralkodók között Yao 堯császár (a hagyomány szerint Kr. e. 2333–2234) olyan erényesnek számít, hogy azt mondták róla, maga a Jó született volna újra benne.
堯 Yao császár
Legeslegelőször Yao堯császár megtanította a népének – a menny által rá bízott népének –, hogyan tanúsítsanak hódolatot és tiszteletet a Menny és az istenségek iránt.
Mindent megtanított nekik, amit az embereknek tudniuk kellett ahhoz, hogy illő nagyrabecsüléssel és szilárd hittel mutathassák meg a szükséges tiszteletet az istenségek iránt.
Mert egy teremtmény, aki tiszteletlen a Teremtőjével szemben, kizárja saját magát a teremtésből és következésképpen a világból.
Így Yao császár oltárokat emelt, kerteket, elhagyatott ligeteket és berkeket alakított át, amelyek a visszavonulás, az imádkozás, a szent rituálék és az ünnepélyes szertartások helyeként lettek az embereknek adva. Így a népe megkapta a lehetőséget, hogy szükséges tisztelettel és illő nagyrabecsüléssel mutassa ki hódolatát az isteni iránt.
Yao császár hatalmas, jóságos, őszinte, nemes és tartózkodó volt. Lehetetlen volt szóbeli csábításokat eladhatóvá tenni a füleinek.
Mivel Yao császár szorgalomban felülmúlt másokat, könnyedén felülmúlt mindenkit, sohasem sértette meg bármiféle civilizálatlanság általi tolakodás, amelyet tudatlanság miatt követtek el a jelenlétében.
Ha ellentmondások voltak az alattvalói között, türelmesen meghallgatta magának ezeket, azért hogy aztán saját maga ítélkezzen róluk. Kiegyensúlyozott hangjával saját maga mondta ki az ítéletet a gonosztevőkre. A türelmét nem lehetett túlszárnyalni, és az odaadását és figyelmét a mindenkivel való érintkezésben semmivel sem lehetett megrendíteni vagy megingatni.
„Ha csak egyetlen egy polgár is éhezik, én vagyok az, aki felelős ezért” – Yao császár.
„Yao császár a jótettek kötelességében élt; követte az imákat, gyakran fordult tanácsért a legmagasabb istenségekhez. A hiúságot a lábaival tiporta. Saját magát adta át a böjtnek és az imáknak, hogy nyomortól és katasztrófáktól óvja meg az alattvalóit; és mindent egy csodálatra méltó, higgadt magatartással tett meg.”
Yao császárt egyedülálló bölcsességgel áldották meg, és így mindenki éltető napként köszöntötte, mert mindenki nagy sóvárgással várta, mivel a szomjas mezők felhőkre és esőre vágyakoztak [1], mert a nép tudta, hogy parancsolni tudott a természet erőinek.
A legenda azt mondja, hogy mivel a Menny elégedett volt Yao császár önzetlen és erényes uralkodásával, a Menny megparancsolta a füveknek, hogy hozzanak kalászokat, azért hogy ezek az emberek táplálékául szolgálhassanak.
Yao császár visszavonul
Ami Yao császárt illeti, amikor az idő megérett rá, visszavonult egy ligetbe. Ott a menny és a mennyei dolgok szemlélése során megtudta, mit kell hátrahagynia alattvalóinak, így később teljes egészében elboldoguljanak az általa tanított bölcsesség révén. Megtanította nemcsak a kertek és erdők kialakításának rendjét az imádkozásaik számára, hanem a tudást ami az ültetéséhez és tartósításhoz kellett, mindent ami az emberiség hasznára szükséges volt.
Amint kilépett visszavonulásából és a magányából, Yao császár egy jobb, sőt egy újabb és jóságosabb formát hozott a birodalmának, mint ami valaha is létezett azelőtt. Végrehajtotta a szent rituálékat, templomokat épített, és olyan adományokat, mint ételt és bort áldozott.
Törvényeket alkotott – mind polgári, mind büntetőjogi törvényeket, és számos igazságszolgáltatási bíróságot hoztak létre a parancsára. Így ez minden alattvaló számára egyszerűbbé vált, és az uralkodók teljes erővel továbbvitték ezeket a mai napig. (a ma alatt 1669 értendő, akkori a forrás a leírásról – lásd a cikk alján)
Az utódlás
Amikor az utódlásról volt szó, kitagadta a fiát, Danzhut (Tancsut), mert ez egy fecsegő ember és túlságosan makacs személy volt, mondhatott egyvalamit és valami mást csinálhatott, színészkedett és csak látszólag volt erényes; a valóságban azonban rosszindulatú volt.
És így, amikor lemondott, Yao császár az oktatási miniszterének adta át az uralmát, akit mindenki nagy becsben tartott a képességei miatt. Később ő lett a híres舜 Shun császár, aki az erényei miatt úgyszintén bekerült a történelembe, és a kínaiak között nagyra becsülték.
Összefoglalva: Yao császár minden dologban úgy mutatkozott meg, ahogyan az erény megköveteli, olyan természetes kifejezéssel, mintha maga a Jó született volna újra benne. Így Yao császár igazságos és jámbor tetteivel töltötte meg az országot, és a mind-örökkévalóságig meg fognak emlékezni róla, mivel ő egy elismert szent a kínaiak közt.
Az erény – minden dolog mércéje
A történelmi bizonyítékokból egy dolog világos: a kínaiak minden másnál jobban hangsúlyozták az erényt. Minél erényesebben cselekedett valaki, annál magasabbra nőtt a tekintélye, és annál inkább tanúsítottak kellő tiszteletet iránta. Egy társadalom, amely az erényt helyezi előtérbe, egészen más formákat hoz magával. Mivel mindenki tudta, hogy az erényes és jó dolgok megtevését a Menny áldással jutalmazza, és a rossz tettek rossz következményekkel fognak járni. Mindenki arra törekedett, hogy a saját szívéből kifolyólag kövesse az erényeket, mert az egész társadalom olyan volt.
Az akkori néphiedelem, hogy „azok, akik erényesek, meg lesznek jutalmazva”, és hogy biztosan „büntetés vár azokra, akik rosszak”, mélyen gyökerezett az emberek szívében. A keresztény hiedelemmel ellentétben az ősi Kínából való kínaiak ezt nem a távoli jövőben levő végítéletre vonatkoztatják, hanem „csak a mai napra”, a jelenre, erre a tettre, ezekre a gondolatokra vagy erre az életre.
Ráadásul a 德 de-t, erényt valami valóban létezőnek tekintették, amit össze lehet gyűjteni vagy elveszíteni.
Gazdagságot, egy magas pozíciót, stb. olyasminek tekintettek, ami az erény korábbi életekből vagy az ősöktől való összegyűjtésére vezethető vissza.
Szegénységet, betegséget, katasztrófákat, szerencsétlenséget és háborúkat az erény hiányára vezettek vissza.
Mivel az emberek egészen természetes módon követték a Menny törvényeit, az uralkodó teljesítette a Menny által adott megbízatását, a termések gazdagok, az emberek jómódúak voltak, és egy beteljesedett és boldog életet éltek.
Kiegészítés:
德 (de) az erényre utalt, egy olyan erényességre, amely messze túlmegy a mai értelemben vett erényes erkölcs fogalmán.
Az erény éppen azok felé a mennyei törvények felé való feltétel nélküli és önzetlen fordulásra utalt, amelyeket az istenségek adtak az embereknek.
Az erény megkövetelte, hogy éppen azoknak a mennyei törvényeknek kötelezzék el magukat. Előkelően, nemesen és jól cselekedni – ez volt az, amit az erény gondolatban, szóban és tettben szintén mindenkitől megkövetelt. Ráadásul az ősi Kínában a 德 (de-t) olyasmiként érzékelték, amit összegyűjthettek, elveszíthettek vagy nemzedékeken át örökölhettek.
Ily módon az erény által megkövetelt cselekvés nemcsak kívánatos volt, hanem minden egyes ember kegyeletes kötelessége és őszinte kívánsága. Az erényt minden más fölé rendelték, és minden dolog mércéjének tekintették.
Nyelvtudományi szempontból nézve a 德 de magában foglalja a彳formakomponenst és a ? komponenst, amely itt mind forma-, mind hangkomponensként is szolgál. A 彳„egy mozdulatra vagy cselekedetre” utal, és a ? arra: „egy olyan szívvel rendelkezni, amely nem görbült el (romlatlan)”. Együtt adják ki az „erényes módon való cselekvés” eredeti jelentését. 㥁 a惪változata.
Írásjegy jelentése:
1 (eredeti) erényes módon cselekedni,
2 Jó, jóság
továbbá szintén még: erkölcs, erkölcsi jellem, etika, barátságosság, kegyesség stb.
¹ Ash Henson és John Renfroe tudományos támogatása a www.outlier-linguistics.com oldalról. Copyright: www.outlier-linguistics.com
[1] Lásd a Menny megbízatása I. részét:
A cikk forrásai:
– Zhuán Fálun és más Fálun Dáfá-írások
– Történelmi esszé, amely annak a valószínűsítésére törekszik, hogy a kínai birodalom nyelve az ősi nyelv, John Webb, 1669
– Kína új története (A New History Of China), Gabriel Magalhes, 1688
– Kínát formáló emberek, Stories from the History of the Middle Kingdom, New Epoch Weekly, 2018 – https://chinatxt.sitehost.iu.edu/Resources.html
Kép a Go játékról: Yao császár a játék feltalálója 圍棋 wéiqí, amit Go-játéknak is neveznek.
A kép forrása: Wikipedia: https://upload.wikimedia.org/…/The_Eighteen_Scholars_by…
