A meditáció egy ősrégi gyakorlat a harmónia megteremtéséhez. A múltban a szerzetesekkel és a bölcsekkel társították, akik a megvilágosodás után kutattak. Napjainkban a meditáció széles körben elterjedt, mivel az emberek azt a nyugalmat keresik, amilyet csak a belső béke adhat meg a számukra.
Az egyik fontos tényező, mely segítheti a meditáció népszerűsítését, a bizonyosság. A 20. század nagy részében a tudomány szkeptikus volt az ilyen témákban. Az elmúlt néhány évben azonban számos tanulmány képes volt igazolni és megerősíteni a meditáció áldásos hatásait.
Vegyük például a meditáció egyik legjobban tanulmányozott formáját: a jógát. Ez valamikor egy ingyenes tevékenység volt, de ma már gyakorlatilag mindenfelé jóga stúdiók léteznek. Sokan ösztönös módon vonzódnak a gyakorláshoz, míg másokat a tudomány ösztönöz arra, hogy kipróbálják. Ma már a kutatók elegendő bizonyítékot gyűjtöttek össze az orvosok számára, hogy bizalommal ajánlhassák a jógát a pácienseiknek.
A meditációt általában a mozdulatlan nyugalommal kapcsolják össze, ám a jóga gyakorlat csavarásai és hajlításai inkább egy mozgó meditációvá teszik. Ez egy olyan tevékenység, amelyben az elmeállapot ugyanolyan nélkülözhetetlen eleme a gyakorlatnak, mint a fizikai pozíciók.
A mozgó meditáció sokkal kevésbé tanulmányozott formája a csikung. Időnként „kínai jóga” -ként hivatkoznak rá, évezredek óta gyakorolják az emberek. A csikung gyakorlata, azt mondják, javítja az egészséget és nyugodtabb elmeállapothoz vezet, ám a tudomány még boncolgatja az általa kínált előnyöket.
A sokféle jóga típushoz hasonlóan (hatha, iyengar, kundalini, stb.) a csikungnak is több fajtája van. A legismertebb változat talán a tajcsi, amely úgy néz ki, mint egy kecses tánc a gyakorló és a láthatatlan energiaáramlat között.
Tehát mit kapnak az emberek ezektől a különleges elme és testgyakorlatoktól? Egy új tanulmány némi fényt derít erre egy másik fajta csikung, a Fálun Gong vizsgálatával. Az eredmények a Brain and Cognition folyóirat 2020. februári kiadásában olvashatóak.
Ben Bendig, Ph.D. és csapata több okból vonzódik a Fálun Gonghoz. Először is, ez egy olyan csikung gyakorlat, ami nagyon gyorsan lett nagyon népszerű az 1992-es nyilvánosság előtti bemutatását követően Kínában. Becslések szerint hét éven belül 70 és 100 millió közötti Fálun Gong gyakorló volt Kína szerte. Mégis a jógával ellentétben csak kevés tanulmány kísérelte megvizsgálni a Fálun Gong hatásait.
Bendig számára az inspiráció másik forrása egy anekdotikus bizonyíték volt, amely számos jelentést tartalmaz, melyek arról számolnak be, hogy a Fálun Gongot gyakorlók gondolkodása tisztább, és jobb az egészségi állapotuk. 1998-ban a kínai kormány felméréseket készített a Fálun Gong gyakorlókról az ország egész területén. Megállapították, hogy a 31.000 megkérdezett gyakorló 98 százaléka jelentős egészségügyi javulást tapasztalt nem sokkal azután, hogy elkezdték a gyakorlást. Több mint 90 százalékuk számolt be arról, hogy különböző betegségektől szenvedtek a gyakorlás megkezdése előtt, és több mint 70 százalékuk tapasztalt „teljes” vagy „majdnem teljes” felépülést abból az állapotból.
Néhányan nehezen hihető eredményeket tulajdonítottak a Fálun Gongnak; legyengüléssel járó betegségek és torzulást okozó sérülések tűntek el állítólag az állhatatos gyakorlással. Ám azt, hogy ez hogyan történhetett egyik tanulmány sem tudta elmagyarázni.
Bendig saját tapasztalata a Fálun Gong gyakorlattal az volt, hogy segített enyhíteni a depressziót és a krónikus fájdalmat. De ő olyan bizonyítékot szeretett volna, amiben a gyakorlat mérhető hatást tud kifejteni.
„Nyilvánvalóan volt egy személyes érdeklődésem, de elsősorban azért csináltuk, mert ez annyira népszerű csikung gyakorlat, és nagyon kevés kutatást végeztek vele,” mesélte.
Bendig csapata az elmére összpontosította a vizsgálatát. Azt akarták látni, hogy milyen hatással van ez a gyakorlat az agyra hosszú távon. Két csoportot vizsgáltak – az egyik olyan embereket sorakoztatott fel, akik éppen csak megismerkedtek a Fálun Gong gyakorlataival, a másik csoport pedig olyanokat, akik rendszeresen gyakoroltak már legalább két éve. Mindkét csoport kognitív teszteket kapott a vizsgálat elején. Később a csoportokat újra letesztelték közvetlenül egy 90 perces Fálun Gong gyakorlatsort követően.
„Ugyanazt a tevékenységet végezték. A különbség a tevékenységek megtapasztalásának szintjében volt,” – mondta Bendig. „A gyakorlók jobb képességeket mutattak, különösen olyan körülmények között, amely az agy mindkét féltekéjének koordinációját megköveteli. Ők komoly javulást értek el a meditáció után ebben a két félteke közötti jellemzőben, amit a kezdők nem tudtak javítani.”
Erőteljesebb szabályozása az érzelmeknek
Összehasonlítva a szokásos edzésprogramokkal, mint például kardio- vagy súlyzós edzés, a Fálun Gong gyakorlatai lágyak és lassúak. Van benne egy kis szelíd nyújtás és olyan gyakorlatok, amikor a kezek köríves pályán mozognak a test körül. Bizonyos pozíciók hosszabb ideig ki vannak tartva. A szemek zárva maradnak a gyakorlatok során, miközben hangszeres kínai zene szól a háttérben.
A vizsgálat mindkét csoportja ugyanazokat a könnyed mozdulatokat hajtotta végre ugyanarra a zenére, akkor miért teljesítettek a kezdők viszonylag gyengén a kognitív teszteken? Míg a tapasztalt csoport tagjai jobban ismerték a fizikai gyakorlatokat, Bendig azt feltételezi, hogy az előnyük inkább az elméből és nem a testből származik.
A Fálun Gong gyakorlásának egyik alapvető eleme, hogy meg kell próbálni lecsendesíteni az elmét. Bizonyos meditációs gyakorlatokkal ellentétben, nem összpontosítanak a légzésre vagy bármilyen szándékos mentális aktivitásra, mint például mantrák szavalására. Míg a fizikai mozdulatokat könnyű elsajátítani, az elmét ebbe a fókuszált nyugalmi állapotba juttatni éveket vehet igénybe és eleinte még zavaró is lehet.
„A gyakorlók ennek használatában jobbak voltak. Mivel a kezdők minél relaxáltabb állapotba kerültek, annál rosszabbul csinálták,” mondta Bendig.
A meditációt hagyományosan úgy tekintik, mint egy módját annak, hogy keresztül lássunk a figyelmünket mindig fogva tartó agyalásokon, illetve ragaszkodásokon, és vannak bizonyítékok ennek az állításnak az igazolására. A tanulmányok rámutattak, hogy a meditálók másképp dolgozzák fel az érzelmeket és jobbak az érzelmek szabályozásában, mint a nem meditálók. Bendig tanulmánya ezt az irányt erősíti azzal, hogy megmutatja, a meditálók gyorsabban dolgozhatják fel az érzelmeket és azok kevésbé tudják őket megzavarni, mint a nem meditálókat, amely a kognitív feladatoknál kevesebb interferenciát eredményez.
„Az a feltételezésem, hogy a gyakorlókat kevésbé zavarják meg a negatív érzelmek, ám rájuk a pozitív érzelmi hangulat sincsen olyan hatással,” – mondta Bendig. „A pozitív érzelmi hangulat túlságosan zavaró volt a kezdők számára, ám a gyakorlókat ez valahogy nem befolyásolta. Nem feltétlenül erre számítottam. Ez azt mutatja, hogy általánosságban a gyakorlók jobban tudják szabályozni az érzelmeiket.”
Természetesen a Fálun Gong gyakorlása többet foglal magában a csikung gyakorlatoknál. A tapasztalt gyakorlók a nap hátralévő részében is magas erkölcsi normákhoz tartják magukat. Ám azt még nem tudjuk, hogy ez a tényező mennyiben járul hozzá a Bendig tanulmányában bemutatott kognitív előnyökhöz.
Ennek a tanulmánynak a tanulsága egy lecke a türelemről. Ha próbáltál már meditálni, de csalódott lettél amiatt, hogy nem voltál képes azonnal elérni a nyugalmat, adj neki még egy kis időt.
„Ez olyasmi, amelynek jelentőségteljes hatásai vannak az emberre,” – mondta Bendig.
Forrás: Conan Milner, Epoch Times – Magyar fordítás:
http://hu.clearharmony.net/articles/a113243-Meditacioval-teljesebb-lehet-az-eleted…
