(Minghui.org) “A Kínai Kommunista Párt (KKP) a tankönyvekben és az állam által ellenőrzött propagandában mindig üdvözölte magát a kínai nép „megmentőjeként”, miközben félrevezette az embereket azzal, hogy hamis képet mutat be a propagandájában a „Kína inváziója a nyugati idegen hatalmak által”, a „Japán Kína elleni agressziója”. És az USA „Kínaellenes” érzései témákkal kapcsolatban.Ugyanakkor az elmúlt 70 évben a kínai nép kifosztása és emberek tömegeinek meggyilkolása tabu a számára.
A kutatások azt mutatják, hogy a kínai emberek több mint fele üldöztetést szenvedett el a KKP-től az 1949-es hatalom megragadása után, és körülbelül 60–80 millió halottja van az országnak természetellenes halálozás miatt, ami több, mint a két világháború összes halálos áldozata.
Ugyanakkor nem csak a kínai emberek szenvednek a KKP kezétől, hanem a világ többi része is annak áldozatává vált, legutóbb akkor, amikor a KKP eltitkolta a koronavírusos információkat. Megközelítőleg 200 országban 4,2 millió fertőzési eset és 290 000 haláleset az eredmény. Nagyon fontos, hogy a világ emberei meglássák a KKP bűnöző jellegét, és ezzel a rezsimmel minden viszonyt megszakítsanak. Nem szabad megengedni, hogy a KKP továbbra is tönkretegye társadalmunk normáit, és az emberiséget a pusztulás felé vigye.
Az alábbiakban röviden áttekintjük a KKP erőszakának és megtévesztésének történetét.
„Földreform” – a „földesurak osztályának”megszüntetése és a vidéki földek kirablása
A KKP 1950-ben, néhány hónappal a hatalom megragadása után, országos „földreform” kampányt indított Kína vidéki területein. A „földet a parasztnak” jelmondattal arra buzdította a földdel nem rendelkező parasztokat, hogy erőszakkal és a földek és más magántulajdon törvénytelen rablásával, és keljenek fel a földesuraik ellen. A kampány során több tízezer földesurat kínoztak és öltek meg. Feleségeiket és lányaikat erőszakkal és szexuális zaklatással büntették, gyakran a nyilvánosság előtt. Egyes területeken a földesurak teljes családját megölték, nemtől vagy életkoruktól függetlenül, a földesúri osztály teljes felszámolása érdekében. A The Cambridge of History of China szerint 100 000 és 200 000 közti földesúr halt meg a földreform-kampány során. A KKP célja a földesurak meggyilkolásával sokrétű volt – hogy hatalmát erőszakkal megszilárdítsa, hogy a parasztok gyilkosokká váljanak, hogy kötődjenek a KKP-hez és hűségüket mutassák; a földtulajdonos osztály megszüntetése és az egész föld elkobzása, valamint a hagyományos kultúra és társadalmi struktúra megsemmisítése Kína vidéki térségében.
Két évvel azután, hogy a parasztok kiosztották a földesuraiktól megfosztott földet, a KKP számos szövetkezeti politikát hajtott végre, és az összes föld állami tulajdonba került az ellenőrzése alá. A parasztok ismét proletárrá váltak.
“A gyilkos kvóta” az ellenforradalmak elnyomására irányuló mozgalomban
1950 márciusában a KKP Központi Bizottsága kihirdette az „Ellenforradalmi tevékenységek és utasítások az elnyomáshoz” c. politikájátannak érdekében, hogy elnyomja a KKP által fenyegetésnek tekintett embereket, ideértve a Kuomintang (KMT) tisztviselőit, „banditákat”, vallási csoportokat stb. A nagyvárosokban a legyilkoltak többsége: volt KMT tisztviselők, üzletemberek, nyugati társaságok volt alkalmazottai és értelmiségiek, akiknek lojalitása megkérdőjelezhető. Az áldozatok között számos magas rangú tábornok szerepelt, akik jelentősen hozzájárultak az 1911-es forradalomhoz, amely megdöntte a Qing-dinasztiat és megalapította a Kínai Köztársaságot. A kampány során a KKP a helyi lakossággal összhangban kvótát hajtott végre a kivégzésekre. Mao azt állította, hogy a keményvonalas ellenforradalmárok az összes régió lakosságának kevesebb mint 1% -át teszik ki, és a népességnek körülbelül 0,1% -át kell kivégezni annak érdekében, hogy megszabaduljanak a legrosszabb ellenforradalmi elemektől. Csang Kaj-sek, a Kínai Köztársaság elnöke, aki Tajvanba menekült, azt állította, hogy 1951 február és 1952 február között 3,83 millió nem kommunista embert végeztek ki.
A „földreform” és „az ellenforradalmárok elnyomása” közepette a KKP csapatokat küldött, hogy „ellenálljanak az USA-nak és segítsék Koreát”. A kommunista Kim Il Sung által indított inváziós háborúban Dél-Korea ellen. A volt Szovjetunió titkosított dokumentumai szerint a KKP „Önkéntes Hadserege” halálos áldozatainak száma egymillió volt, és sokan közülük a nemzeti hadseregben szolgáltak Csang Kaj-sek parancsnoksága alatt.
2,62 millió értelmiségi üldözése 1957-ben
Mao Ce-tung egyszer azt mondta: „Minél több tudása van valakinek, annál inkább ellenforradalmár”. Levonva a magyarországi forradalom tanulságát, amelyet az értelmiségiek által alkotott Petőfi Kör váltott ki, a KKP 1957-ben elindította a „Ellen-jobboldali Mozgalmat”, azzal kezdve, hogy az értelmiségieket arra szólították fel, hogy fejezzék ki véleményüket, hogy „segítsék a KKP-t megszilárdulni”. Ami egy gonosz trükk volt, hogy „kígyókat húzzanak ki a gödörből”. Az értelmiségiek tízezrei súlyos üldöztetést szenvedtek el, csak azért, mert enyhe kritikát adtak néhány KKP tisztviselő bürokratikus munkamódszerével szemben. Számos „jobboldalit” börtönöztek be vagy küldtek távoli területekre „gondolat-reform” céljából kemény munkával, és sokan soha nem tértek vissza. A KKP Politikai Hivatalának 1958. május 3-i kibővített ülésén bejelentették, hogy sikeresen „elkaptak” 3 178 470 jobboldalit. Huszonegy évvel később azonban csak 550 000 „jobboldalit” rehabilitáltak 1978-ban. Mi történt az értelmiség többi részével, körülbelül 2,62 millióval? Egy jelentés a Gansu tartományban, Jiabiangouban található munkatáborból némi fényt deríthet a történtekre. Közel 3000 „jobboldalit” tartottak fogva a munkatáborban 1957. októbere és 1960. decembere között, és addigra, amikor egy „mentőcsapatot” küldtek oda, 1960. novemberében, csak 300 vagy 400 „élő csontváz” volt ott megtalálható, akiket végül engedtek hazatérni.
Az emberi történelem legnagyobb éhínsége és hazugságai
A KKP hamisan „hároméves természeti katasztrófának” nevezte az 1959–1961 közötti nagy éhínséget. A középiskolai történelem könyvében azt írták: „Abban az időben a természeti katasztrófák nagyon súlyosak voltak, és a szovjet kormány megszorította a két ország közötti gazdasági és műszaki együttműködési megállapodásokat. Mindez 1959 és 1961 között a nemzetgazdaság súlyos nehézségeihez vezetett. ” A tankönyvben nem említettek olyan nevetséges politikákat, mint például a “Nagy Ugrás”, mellyel a katasztrófákat okozták. Az ezekben az években elszenvedett haláleseteket a legkeményebben eltitkolták a nyilvánosság előtt. Yang Jisheng, a Xinhua Hírügynökség korábbi vezető újságírója a Sírkövek c. könyvében így fogalmazott: A nagy kínai éhínségben, 1958–1962 idején, becslések szerint 36 millió kínai férfi, nő és gyermek halálra lett éheztetve a kínai “nagy ugrás” politikája miatt az 1950-es évek végén és az 1960-as évek elején, amely megegyezik a mai kanadai teljes népességgel.
A nagy ugrás idején a KKP tisztviselői először hamisan eltúlozták a terméshozamokat, mint például „65 000 kiló hántolatlan rizs / mu (0,165 hektár)”, majd amikor a kormány elkezdte adóztatni a túlzott hozamokat, a helyi KKP tisztviselők elkobozták az összeset a parasztok gabona adagjaiból, vetőmagjaikat és vágó állataikat, anélkül, hogy élelemmel ellátták volna őket vagy hagytak volna nekik valamit. Amikor az emberek megpróbáltak elrejteni valamilyen gabonaféléket élelemtartaléknak, a KKP elindította az úgynevezett „elrejtésellenes” mozgalmat, és erőszakos cselekedeteikkel arra kényszerítették az embereket, hogy adjanak mindent át.
„Az embereket lekötözték, fellógatták és megverték, miközben nyilvánosan kritizálták őket; néhányat halálra vertek a helyszínen is ”- tette közzé a független tudós, Yan Zhihua. Az éhező áldozatokat nem engedték elmenekülni az éhínségtől és koldulni valahol másutt, mivel a KKP ezt presztízskérdésnek, szégyennek tekintette. Azokat, akik megpróbáltak elmenekülni, vagy lelőtték, vagy elfogták, otthonukba zárták és az éhezésben hagyták meghalni.
Halálos áldozatok száma a kulturális forradalom alatt: „Csillagászati szám”
Az 1966 májusától 1976 októberéig tartó tízéves „kulturális forradalom” során számtalan hagyományos értékeket képviselő könyvet, kulturális emléket és történelmi jelentőségű helyet pusztítottak el. A Mao által vezetett KKP kezdeményezésére a fiatalokat vörös őrökké alakították át, és a tradicionális kulturális értékeket és etikát teljesen tönkretették. Számtalan ember vesztette életét a véres zavargások alatt. Ugyanakkor a KKP beépítette a pártkultúra gonosz fogalomrendszerét a kínai nép elméjébe. Még ma is a kulturális forradalom kísértetének árnyéka látható a KKP által támogatott különféle tevékenységekben. Valójában hány ember halt meg a kulturális forradalom során?
Ye Jianying, a KKP magas rangú tisztviselője, a KKP központi munkakonferenciáján, 1978. december 13-án tartott beszédében azt mondta: „A Központi Bizottság által elvégzett két év és hét hónap átfogó vizsgálat után becslések szerint 20 millió ember halt meg a kulturális forradalom során. A forradalom során több mint 100 millió embert politikai üldöztetésnek vetettek alá, amely Kína teljes lakosságának 1/9 részét tette ki, és 800 milliárd jüan-t pazaroltak el. ”
Amikor 1980 augusztusában egy ismert olasz újságíróval, Oriana Fallaci-val folytatott interjú során Teng Hsziao-ping-nek feltették ugyanezt a kérdést, Teng azt mondta: „Ez egy csillagászati szám, amelyet soha nem lehet pontosan megbecsülni.”
Az 1989-es Tiananmen téri mészárlás tagadása
Az egyetemi hallgatók véres lemészárlása a Tiananmen téren 1989. június 4-én megrázta az egész világot, ám a KKP kormányának szóvivője azt állította: „Senkit sem öltek meg, amikor a PLA kitisztította a teret, egyetlen golyót sem lőttek ki”. A hongkongi Next Magazine 2014. június 4-i 25. évfordulójának megemlékezéséről szóló jelentés szerint az amerikai Fehér Ház archívuma rögzítette, hogy 40 000 polgár esett áldozatul a június 4-i mészárlásnak, köztük 10 454 halálát lelte. Egy 2017-ben kiszivárogtatott brit dokumentum azt is kimutatta, hogy a KKP hadserege legalább 10 000 embert ölt meg a június 4-i mészárlás során.
A Fálun Gong folyamatos üldözése
Mióta a KKP 1999 júliusában elindította a Fálun Gong üldöztetését, megerősítették, hogy több mint 4000 gyakorló bizonyíthatóan meghalt az üldöztetés eredményeként. A Minghui-jelentése “A Fálun Gong 20 éves üldöztetése Kínában” rámutat arra, hogy „1999. július 10. és 2019. július 10. között legalább 2 500 000 – 3 000 000 letartóztatást hajtottak végre a Fálun Gong gyakorlók ellen (néhányat többször is letartóztattak). Ezek a letartóztatások elsősorban négy kategóriába sorolhatók: adminisztratív fogva tartás, önkényes fogva tartás az agymosó központokban, fogva tartás a munka táborokban és börtönökben.”
A jelentés arra is rámutat: „Ezen túlmenően akár tízmillió névtelen Fálun Gong-gyakorlót letartóztattak a hitükért való fellebbezésük miatt, és titkos koncentrációs táborokba vitték őket, ahol “kísérleti alanyokká” váltak a KKP tudományos kutatásai számára és az erőszakos szerveltávolítások célpontjai lettek. Ismeretlen a száma azoknak, akik közülük meghaltak, testüket családjuk tudta nélkül hamvasztották el.”
A KKP tovább üldözi a Fálun Gong gyakorlókat a wuhani koronavírus kitörése során is. A Minghui.org szerint legalább 282 Fálun Gong gyakorlót jogellenesen tartóztattak le 2020 februárjában, amikor a vírusfertőzés a legsúlyosabb volt, és 51 gyakorlót ítéltek el 2020 januárjában és februárjában.
A Korona Vírus-járvány eltitkolása
A pusztító koronavírus-járvány 2020-ban az egész világon elterjedt és tombolt, több mint 290 000 embert ölt meg. Kínában azonban a KKP által közölt 4633 halálos áldozat száma irreálisan alacsony volt, amire Ben Sasse amerikai szenátor is rá mutatott, mint „szemen szedett propagandára”.
„Bármely konkrét információ felhozása nélkül is ez fájdalmasan nyilvánvaló: a Kínai Kommunista Párt hazudott, hazudik és továbbra is hazudni fog a koronavírusról a rezsim védelme érdekében” – mondta Sasse szenátor a Fehér Ház sajtótájékoztatón 2020. április 1-jén.
A nemzetközi közösség rájött, hogy a KKP folyamatosan eltitkolja a kitörést. A rendõrség nyolc orvost megvádolt amiatt, hogy a koronavírusról szóló információkat megosztották más kollégákkal a közösségi médiában; Dr. Ai Fen-t behívták egy „csevegésre”, és a fegyelmi- és ellenőrző bizottság megfenyegette, amiatt, mert megosztotta aggodalmát azzal kapcsolatban, hogy egyes betegeknél a „SARS” -hoz hasonló tünetek mutatkoztak meg.
Kínában nemcsak az igaz információk megosztása „illegális”, hanem az ilyen információk megőrzése is bajba juttathatja az embert. A KKP hatóságai jogellenesen fogva tartottak három fiatal nőt (Chen Mei, Cai Wei és barátjuk Tang), akik a koronavírus kitörés elleni küzdelemben önkénteskedtek, a fogvatartás oka az volt, hogy adatokat mentettek, miközben segítettek a vírusfertőzésre vonatkozó információk gyűjtésében.
Az Egyesült Királyság kabinetjének vészhelyzeti ülésén, április 24-én, azok megbízhatatlan jellege miatt, a kínai koronavírus adatokat nem kellett belefoglalni a diagramba.
A német Bild újság március közepén tett közzé egy cikket, amelynek címe: „Kína egy mosollyal megtévesztette a világot”, amelyben nemcsak azt kritizálta, hogy a KKP rosszul kezeli a koronavírusfertőzést, hanem megkérdőjelezte a Németország és a kommunista Kína közötti együttműködést is.
Aki továbbra is helytelenül cselekszik, az végül a saját csapdájába esik
A közelmúltban a Le Figaro francia újság kommentálta, hogy Kínában Mao Ce-tung azon szokása, hogy hazugságra és a kormányzás megtévesztésére támaszkodik, nem múlt el az ő halálával. A kormányzásban alkalmazott megtévesztés egy általános gyakorlat, mely a hamis képek kialakításával kezdődik, akár a koronavírus pandémia, akár más kapcsán.
Van egy ősi mondás Kínában: Aki továbbra is helytelenül cselekszik, az végül a saját csapdájába esik.
Az emberek komolyan felteszik maguknak a kérdést, hogy mennyi ideig maradhat fenn a KKP, tekintettel arra, hogy az erőszak és megtévesztés csapdájába esett?”
Eredeti link: http://en.minghui.org/html/articles/2020/5/23/185169.html
