Az arany jelentése a művelési körben más, mint a modern közgazdászok vagy fizikusok értelmezése. Például a buddhák és istenek leírása gyakran kapcsolódik az aranyhoz. Ide tartoznak az aranyozott Buddha-szobrok is, mivel úgy tartják, hogy Buddha teste aranyból van. A taoisták az ősi időkben szintén „arany elixírről” vagy az „arany megvilágosodott lény” felé való művelésről beszéltek. Ezek az elméletek összhangban voltak az ókori egyiptomiak megértéseivel. Valójában a Buddhával vagy az istenekkel kapcsolatos arany fogalma túl van a három birodalmon, és különbözik az öt elem (fém, fa, víz, tűz és föld) „fémjétől”.
Bár az emberi világban megjelenő arany nem olyan tiszta, mint a magasabb szintű dimenziókban lévő arany, mégis isteni eredete miatt drasztikusan különbözik a földi világban lévő anyagoktól. Ennek eredményeként az aranyról már az ókorban úgy hitték, hogy rendelkezik a gonosz kiűzésének az erejével. A Bencao Gangmu (Compendium of Materia Medica) című klasszikusban, amelyet a híres orvos, Li Shizhen írt a Ming-dinasztia idején, az aranyról azt mondták, hogy képes biztosítani egy ember jó hangulatát, megerősíteni a csontvelőjét és kiűzni a belső szervekből a rosszindulatú qit (energiát). A magasabb szintű dimenziók szimbólumaként az arany meghaladta a sorozat korábbi részeiben említett öt színt, mivel a szakralitás és a nemesség karakterével rendelkezik.
