A 熟能生巧 (shú néng shēng qiǎo) kínai szólás szó szerinti jelentése, hogy „a gyakorlat nagy szakértelmet szül“. Arra használják, hogy leírják: az ügyesség a többszöri gyakorlásból jön. A szólás hasonlít az angol „gyakorlat teszi a mestert” kifejezésre.
A kifejezést a „Virágok a tükörben” című történet 31. fejezetében jegyezték le, melyet Li Ruzhen írt 1827-ben, a Qing dinasztia ideje alatt (Kr. u. 1644-1911).
A történet szerint az Északi Song dinasztia (Kr. u. 960-1127) ideje alatt élt egy nagyon képzett íjász, akit Chen Yaozi-nak hívtak. Sosem tévesztette el a bika szemét, és a tanítványai a „mágikus íjász” becenevet adták neki. Chen nagyon büszke volt a képességére, és úgy hitte, hogy ő a legjobb íjász a földön.
Egyik nap, mikor Chen nyilas bemutatója nagy, bámészkodó tömeget vonzott, és mindenki éljenezte az íjászt. A tömegben volt egy öreg olajárus, aki csak a fejét rázta, és nem tűnt egyáltalán lenyűgözöttnek.
Chen meglepetten kérdezte az árust: „Meg tudnád csinálni ezt?”
Az árus válaszolt: „Nem, én nem.”
Chen akkor azt kérdezte: „Mit gondolsz az íjászatomról?”
Az árus ismét válaszolt: „Ez rendben van, de semmi különös, csak gyakorlás kérdése.”
Ez nagyon boldogtalanná tette Chen-t. Az egyik tanítványa azt mondta az árusnak: „Senki sem hasonlítható össze a mesterem íjászatban való képességével. Hogy mered alábecsülni a mesterem képességét?”
Anélkül, hogy egy szót is szólt volna, a házaló elővett egy palackot, letette a földre, és fogott egy rézpénzt egy négyzet alakú lyukkal a közepén, amit a palack tetejére tett. Aztán olajat öntött egy fakanállal a palackba úgy, hogy egy csepp sem ment az érmére.
A bámészkodók elképedve figyelték. A házaló Chen-hez fordult, és azt mondta: „Ez is semmiség volt. Meg tudtam csinálni, mert sokat gyakoroltam. A gyakorlatból ered a nagy szakértelem.” Ezekkel a szavakkal a házaló elment, és a tömeg elcsendesedett.
Az öreg házaló szavai következtében Chen nagyon szégyellte magát a korábbi arrogáns viselkedése miatt. Ettől kezdve sokkal szerényebb lett, és még szorgalmasabban gyakorolta az íjászatot. Hamarosan ezután nemcsak a kiváló íjász képességéről, hanem a kedves személyiségéről is ismertté vált.
Később az emberek a 熟能生巧 szólást arra használták, hogy kihangsúlyozzák a gyakorlás fontosságát.
Kép: Az olajárus olajat önt egy érmén keresztül egy palackba, miközben elmagyarázza az arrogáns íjásznak, hogy a gyakorlatból ered a nagy szakértelem. (Sandy Jean/Epoch Times)
