Lehet-e a vízen járni vagy táncolni? Úgy tűnik, igen, a duzhu úsztatás nevű ősi kínai művészet segítségével. Egy videó, amelyen egy guizhoui lány kecses, táncszerű manővereket mutat be, miközben bizonytalanul egyensúlyoz egy bambuszrúdon a vízben, felkeltette az érdeklődést a duzhu úsztatás, a kevéssé ismert ősi kínai mesterség iránt.
A duzhu úsztatás egy közlekedési eszköz
A duzhu vagy bambuszúsztatás a Qin-dinasztia (i. e. 221-206) idején keletkezett, mint közlekedési eszköz. A guizhoui Zunyi városa híres volt arról, hogy nagyon értékes és drága bambuszokat termelt, amely nagy keresletnek örvendett az észak-kínai császároknál.
A probléma az volt, hogy Guizhou nem rendelkezett elég nagy hajókkal a hosszú rönkök szállítására, így a munkásoknak állniuk és irányítaniuk kellett mindegyiket a folyón lefelé annak érdekében, hogy elszállítsák őket az első olyan célállomásra, ahol megfelelő hajók voltak az út folytatásához.
A vízen úszó bambuszrúdon állni anélkül, hogy az ember elveszítené az egyensúlyát, jelentős koncentrációt igényel, csakúgy, mint a különböző mozdulatok elsajátítása. A leghasonlóbb élményt az észak-amerikai rönkhajtás jelentheti, amikor a férfiak rönkről rönkre szoktak ugrálni, hogy a fűrészmalomhoz irányítsák őket a folyón.
Az említett videón látható lány azonban olyannyira ügyes, hogy a bambuszrúdon lebegve könnyedén gyakorolja a különböző táncpózokat. A lány a 24 éves Yang Liu, és a guizhoui Zunyi városából származik. A videón látható, amint egy bambuszrúdon lebeg, és egy másik bambuszrudat tart a kezében.
Yang Liu egyetlen bambuszrúdon egyensúlyozva adja elő táncmozdulatait, miközben lassan lefelé úszik a folyón:
Yang Liu egy interjúban elmondta: „Ez az úgynevezett dubambusz, más néven kenu, egy népi hagyományos készség Észak-Guizhouban, amely a Chishui folyó medencéjéből származik.”
Hozzátette, hogy a készség elsajátítása kezdetben nem volt könnyű számára: „20 éves koromban kezdtem el gyakorolni. Amikor először kezdtem gyakorolni, gyakran beleestem a vízbe, felmásztam a bambuszrúdra, majd újra a vízbe estem.”
Gyakorlás közben többször megsérült, és ezt a hegek is bizonyítják, de a kemény munka és az odaadás végül meghozta a gyümölcsét.
Yang Liu egy 9 méter hosszú, 15 cm széles dubambuszt használ úszóként és egy kisebb rudat az egyensúlyozáshoz, hasonlóan a kötéltáncosokhoz.
Természetesen sok bambuszrudat kellett cserélni, és az évek során számos folyón gyakorolt. Végül rájött, hogy a duzhu úsztatás nemcsak egy művészeti forma, hanem jelentős erőt és atletikusságot is igényel.
Yang Liu a nagymamájától kapta az ihletet, hogy valami újszerű és művészibb dolgot adjon az ősi készséghez. A dubambusz és a táncmozdulatok ötvözésének ötlete azután jutott eszébe, hogy elsajátította a keskeny bambuszrúdon való egyensúlyozást.
Hanfut (a kínai han nép által viselt történelmi stílusú ruházat) és zenét adott hozzá az eredeti gyakorlathoz az úsztatás közben.
Az eszmei kulturális örökség és a művészi innováció keveredése újból felkeltette az érdeklődést ez iránt az ősi közlekedési eszköz iránt. Yang Liu bízik abban, hogy egyre többen ismerik meg a duzhu művészetét, és éreznek kedvet hozzá.
Kezdetben nehézségekbe ütközött a pénzeszközök, a helyszínek és a bambuszrudak megszervezése. A nehézségek azonban nem tudták őt távol tartani a művészeti formától. Azt mondja: „Nem számít, milyen nehéz, mindent megteszek, hogy fejlesszem a duzhu úsztatást, mert ez nemcsak az én álmom, hanem a nagymamám álma is. Mostanra az úsztatás az életem elválaszthatatlan részévé vált.”
Forrás:
Kép: A bambusz úsztatás a Qin-dinasztia (i. e. 221-206) idején keletkezett, mint közlekedési eszköz. (Kép: interactchina / https://interactchina.wordpress.com/tag/ethnic/)
