A Sima Guang által írt Jia Fan (Családi tanítás) szerint az ősi időben élt egy bölcs, akit Shun-nak hívtak. Shun mindig jól bánt másokkal, még akkor is, ha azok ellenséges magatartást tanúsítottak vele szemben.
Shun apja, mostohaanyja és öccse, Xiang gyakran bántalmazták Shunt. Miután Yao császár Shunt nevezte ki utódjává, az irigységük felerősödött, és azt tervezték, hogy megölik Shunt és elveszik a javait.
Egyszer megkérték Shunt, hogy javítsa meg a pajtájukat. Miután azonban felmászott a tetőre, eltávolították a létrát, és felgyújtották a pajtát. Szerencsére Shun épségben megmenekült.
Egy másik alkalommal megkérték Shunt, hogy ásson egy kutat. Amíg a kútban volt, a családja elkezdte betemetni. Miután a kutat feltöltötték földdel, Xiang azt tervezte, hogy Shun marháit és gabonáját a szüleinek adja, míg Shun többi vagyonát megtartja magának. Shun feleségét is akarta.
Csodával határos módon Shun egy oldalsó alagúton keresztül kiszabadult a kútból. Amikor hazatért, Xiang megdöbbent. De ő rezzenéstelen arccal azt mondta: „Nagyon hiányoztál!”
Shun megbocsátott neki, és megkérte, hogy segítsen a vidék igazgatásában.
Shun örökségét az egész kínai történelemben tisztelték. Bár ellenséges környezetben élt, képes volt mindenkivel tisztelettel és kedvesen bánni. A Shang Shu (Dokumentumok könyve) szerint „Shun nagy magasságokba emelkedett anélkül, hogy felkapaszkodott volna, és [a híre] messzire jutott anélkül, hogy egyszer is útra kelt volna.”
Erénye miatt az emberek maguktól is felkutatták őt. A legenda szerint bárhová is ment Shun, az a hely egy év múlva faluvá, két év múlva kisvárossá, három év múlva pedig várossá vált.
Forrás: https://hu.clearharmony.net/…/a113774-Hagyomanyos-kinai…