A szórakoztatóiparban tevékenykedő hírességekkel szembeni pekingi szigorítás azt eredményezte, hogy a kínai közösségi média, például a Weibo, valamint a nagy filmes és televíziós weboldalak eltávolították az érintett művészek releváns tartalmait.
A hatóságok a kínai közösségi médián, a Weibón 2021. augusztus 26-án közzétették az úgynevezett „alsóbbrendű művészek” listáját, amely vírusszerűen terjedt. A poszt vizsgálatot és tisztázást kért a művészek, köztük Huo Zun, Wu Yifan (Kris Wu), Zheng Shuang, Zhao Wei és Fan Bingbing ellen.
Shi Yuge kínai filmproducer (egykori demokráciapárti tüntető, aki jelenleg politikai menedékjoggal él az Egyesült Államokban) a The Epoch Times-nak beszélt a szórakoztatóipar tisztogatása mögött álló kaotikus politikai helyzetről.
A hercegecskék képi játéka
Shi elmagyarázta, hogy az egész akkor kezdődött, amikor a KKP (Kínai Kommunista Párt) egykori vezetője, Jiang Zemin bátorította a kínai hercegecskéket (a KKP alapító kádereinek és a Vörös Hadsereg veteránjainak gyermekei), hogy foglalkozzanak a szórakoztatóiparral, annak ellenére, hogy akkoriban ezt kritizálták, mert „lerontja az erkölcsöt és pornográfiával jár”. Jiang úgy vélte, hogy ez hasznos volt annak érdekében, hogy a KKP ellenőrizni tudja az iparágat.
Shi szerint ettől kezdve bárki, aki bizonyos politikai háttérrel rendelkezett Pekingben, birtokolt egy stúdiót, amely később szórakoztatóipari céggé vált. Egy szórakoztatóipari cég birtoklása egy hercegecske társadalmi státuszának a jelképévé vált.
„Amikor Pekingben voltam [2013-2015], a barátaim arról beszélgettek, hogy a pekingi szórakoztatóipari kör diákjai hány stúdiót alapítottak abban a két évben. Körülbelül 700 vagy 800 stúdió volt, és ezek fele a hercegecskék tulajdonában volt” – mondta Shi.
Shi azt is elárulta, hogy az ilyen stúdiók gyakran vesznek részt pénzmosásban a hercegecskék számára, akik különböző juttatásokat kapnak, amelyeket a nap végén különböző csatornákon keresztül kell kimosni. Ez „konszenzus a körben” – tette hozzá Shi.
A szigorítás mögött rejlő hátsó szándék: Közös jólét?
Shi úgy véli, hogy a hírességek bálványai általában tabunak számítanak a KKP számára. Azt mondta: „A sztárok hírnevének tönkretétele eltörli a nevüket és a létezésüket, és megszünteti a befolyásukat … ez [egyfajta] állami terrorcselekmény.”
Shi szerint ez olyan, mintha megismétlődne a kulturális forradalom (1966 és 1976 közötti társadalmi-politikai mozgalom Kínában). Azt mondta: „Akiket elnyomnak, azok mind szupersztárok, köztük a kínai milliárdosok, Pony Ma és Jack Ma, az üzleti élet szupersztárjai. A fiatalabb generáció egykor az induló vállalkozások bálványainak, a vállalkozások modelljeinek és a gazdagság ikonjainak tekintette őket. Ők komoly kisugárzással rendelkező hírességek.”
Ami az üzleti és szórakoztatóipari körökben tapasztalható sorozatos szigorítások mögött áll, az összetettebb, mint amilyennek látszik.
Wang He kommentátor elemzése szerint a szigorítások kapcsán a sztárok népszerűsége kiváló bűnbakként szolgál a rezsim előre megfontolt cselekedetéhez – a „közös jólét” politikájának megvalósításához.
A KKP kifogyott a pénzből
A közös jólétet nemrégiben Hszi Csin-ping kínai vezető hirdette, mivel szerinte a vagyoni egyenlőtlenségek veszélyeztetik a gazdaságot és a KKP hatalmi pozícióját is.
Ezért a szórakoztatóipar most ennek a közös jóléti politikának a célpontjává vált.
Wang elemzése szerint az iparágra mért súlyos csapás igazságosnak és indokoltnak tűnik, mert egyrészt a sztárok állítólagos adócsalását bünteti, másrészt pedig eltereli a figyelmet a súlyosbodó gazdasági hanyatlás és a COVID-19 járvány miatti társadalmi stresszről.
„Először belső konfliktust provokál a tömegek között a gazdagok iránti gyűlölet szításával, majd »nemzeti politikával« betakarítja és elosztja a vagyont – mondta Wang –, ebben a folyamatban a sztárok és a vállalkozók mind elnyomásra vannak ítélve.”
Ami a „közös jólét” nemzeti politikáját illeti, egy kínai közgazdász 1994-ben ezt a magyarázatot adta: A piac által elért jövedelemelosztás az „első elosztás”; a kormányzati szabályozáson keresztül történő elosztás a „második elosztás”; az egyén önkéntes adományozása – a szokások és az erkölcs befolyása alatt – jövedelmének rendelkezésre álló részéből vagy nagy részéből a „harmadik elosztás”.
A harmadik elosztás az, amit a KKP legújabb politikája megcéloz, a rezsim állami médiája által közölt értelmezés szerint.
Shi azt mondta: „A KKP-nak tényleg kevés a pénze… ezért közös jólétre szólít fel, ami valójában ugyanaz a politika, mint a „föld megosztása a helyi zsarnokokkal”, amelyet a Mao-korszakban hajtottak végre.”
„A diktatúrák jellemzője, hogy azokat veszik célba, akik nagyon gazdagok és befolyásosak” – tette hozzá Shi. „Sok esetben, amikor a rezsim nem tud egy bizonyos problémát gyökerétől fogva megoldani, akkor azokat az embereket veszi célba, akik állítólag felvetették a problémát. Amint az emberek eltűnnek, úgy gondolják, hogy a probléma is eltűnik. Ez a KKP megszokott gyakorlata és a jelenlegi kínai helyzet.”
Írta:
Chang Chun
Li Yun
Forrás:
Kép: NTD China in Focus
