Gondolj valami bátor dologra, amit az életedben tettél: egy nehéz beszélgetést kezdeményeztél egy testvéreddel, véget vetettél egy túlságosan kényelmes, de túlságosan mérgező kapcsolatnak, felmondtál a munkahelyeden, eladtad az első műalkotásodat, leszoktál egy szokásodról (telefon, dohányzás, üdítő, édesség, alkohol), kitálaltál egy régóta őrzött titokról. Most kérdezd meg magadtól, honnan tudtad, hogy ez az a pillanat, amikor cselekedned kell?
Az évek során, amikor volt szerencsém megtapasztalni az egészségi állapot megváltozását és a spirituális ébredést, sok időt töltöttem azzal, hogy rácsodálkoztam erre a megfoghatatlan összetevőre: a készenlétre.
Valójában ezeknek a regenerálódási folyamatoknak az energiája inkább hasonlít egy vulkánhoz, amely ki akar törni, mint egy esélytelen bunyóshoz, akit csak belöknek a ringbe. Azok, akik radikális gyógyulást tapasztalnak, azért teszik ezt, mert készen állnak.
Annak ellenére, hogy képes vagyok másokat inspirálni, kényszeríteni vagy akár manipulálni, hogy a saját kezükbe vegyék az irányítást, rájöttem, hogy a felkészültséget nem tudom másban megteremteni.
Valójában egy pszichiátriai gyógyszeres kezelés leállítása, amelyet e felkészültség nélkül kísérelnek meg, valószínűleg a gyógyszeres kezeléshez való visszatéréssel fog végződni.
A felkészültségi állapot folyamata nem egy egyenes ösvény, hanem spirális. Megérintenek minket a megnyílás és a növekedés lehetőségei, és ha készen állunk, akkor belevágunk a változásba, ha pedig nem, akkor összehúzhatjuk magunkat, amíg a lehetőség újra fel nem bukkan. Mindannyian ezt a nagyon személyes utat járjuk, feltárjuk, hogy mi az, amihez elég erősek vagyunk, hogy szembenézzünk vele, és mi az, ami felett inkább szemet hunyunk, vagy nem ismerünk el.
Ezt a perspektívát részesítem előnyben, a felébredt, tudatos vagy spirituális emberek illetve az alvó, tudatlan és materialista emberek között kibontakozó dualizmust. Mindannyiunkban megvan mindez. Talán ami megkülönböztet minket, az a szándékosságunk, a választásaink és az önmagunk szeretetéhez való hozzáférésünk. Ebből a nézőpontból nézve mindannyian egyszerűen csak érlelődünk az idő múlásával, a magunk módján, és a magunk tempójában.
Valójában azt olvastam, hogy a gonosz az éretlen szóból ered. Lehetséges, hogy amit mi rossznak nevezünk, az egyszerűen csak a hiányos gondoskodás eredménye?”
Írta: Kelly Brogan
Forrás:
Kép: Kína Fókusz
